Kassai Viktoré volt minden idők legnagyobb foci Eb-s bíróbotránya

Vágólapra másolva!

Nem túl hálás feladat játékvezetőnek lenni a futball világában, elvégre olyan ítéletet nehéz hozni, amely mindkét csapat tetszését maradéktalanul elnyerné egyes szituációkban. Ráadásul ha a bírósporttárs még rosszul is dönt bizonyos helyzetekben, abból aztán óriási tömegjelenetek alakulhatnak ki, és évek múlva is felemlegetik őket. A labdarúgó Európa-bajnokságok több meccsén is előfordult hasonló, megpróbáltuk összeszedni a legemlékezetesebb hibákat.

Talán magyar szempontból a legfájóbb bakival kezdjük a felsorolást, a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű tornán a D-csoport utolsó körében Anglia-Ukrajna összecsapást rendeztek. A találkozót Kassai Viktor dirigálta, amelynek a társházigazda szempontjából óriási tétje volt, a győzelem biztos továbbjutást jelentett volna a számukra. Bár egy védelmi hibát követően Rooney találatával az angolok kerültek előnybe,

a 62. percben egyenlítettek az ukránok - csakhogy a magyar játékvezetői csapat nem adta meg a találatot.

Artem Milevszkij kapott indítást az angol térfélen - kissé komikus, hogy a visszajátszások alapján egyértelműen leshelyzetben, így ha az asszisztens jelez Kassainak, itt véget is ért volna az akció, de a zászló lent maradt -, aki Marko Devicset hozta játékba. A támadó lövésébe a kifutó Joe Hart belakapott, John Terry pedig végül a kapu torkából kanalazta ki a labdát - ám mint utólag kiderült, egyértelműen a gólvonalon túlról.

Az alapvonali asszisztens,

Vad II István azonban hiában volt vonalban, nem ítélte gólnak az akciót, Kassait tehát egy támadáson belül kétszer hagyták cserben segítői.

A végeredmény nem változott, Anglia 1-0-ra nyert, Ukrajna kiesett, a magyar bírói team pedig csomagolhatott és jöhetett haza, nem kapott több mérkőzést.

Ugorjunk 2016-ra, ahol a csodás Eb-szereplés mellett minket is sújtott egy sokak számára ismerősen csengő név, bizonyos Szergej Karaszjov ítélete. Az izland elleni csoportmeccsen ugyanis

az orosz játékvezető könnyűszívvel fújt be büntetőt a 40. percben

- egy szöglet után Király nem tudta megfogni a labdát, majd a kavarodás végén Aron Gunnarson ütközött Kádárral, a játékvezető pedig a 11-espontra mutatott. Bár Sigurdsson belőtte, a 88. percben a nagy magyar nyomás góllá érett, így egy pontot így is szereztünk. Az eset 03:54-től látható:

Nem ez volt Karszajov egyetlen megkérdőjelezhető ítélete, a Románia-Svájc csoportmeccsen

szintén egy vitatható büntetőt adott meg a románoknak Chipciu lerántását követően.

Az eset 0:30-tól látható.

Menjünk vissza egy kicsit az időben, egészen 1964-ig, amikor sokkal fájóbb volt egy játékvezetői döntés a magyar válogatottnak, tekintve, hogy az elődöntőben történt. Baróti Lajos szövetségi kapitány csapata a spanyolokkal játszott a fináléba kerülésért, ám Perada találatával a 35. percben hátrányba került. Sokáig úgy tűnt, ez a gól dönti el a találkozót, a 85. percben azonban érkezett Bene Ferenc és hosszabbításra mentette a találkozót.

A ráadás 112. percében aztán a spanyolok úgy vihettek végig egy akciót, hogy Nagy István a földön feküdt, a belga játékvezető, Arthur Blavier azonban nem foglalkozott vele, továbbot intett és végül egy szögletből Amancio a győztes találatot is megszerezte.

1968-ban nem a pályán, hanem az öltözőben borzolták a játékvezetők a kedélyeket. Az elődöntőben ugyanis az olasz és a szovjet csapat gólnélküli döntetlent játszott egymással, a szabályok értelmében pedig ekkor még nem hosszabbítás, vagy 11-espárbaj, hanem sorsolás (!) döntött a továbbjutásról. Bár a meccset nem Zsolt István, egykori kíváló magyar játékvezető vezette, ám ott volt a pénzfeldobásnál, amely komikusra sikerült. A meccs után a csapatok az öltözőbe vonultak, a csapatkapitányok választottak: Giacinto Facchetti fejet, Albert Seszternyev írást mondott.

A spanyol UEFA-ellenőr feldobta az érmét - amely begurult a zuhanyzó rácsa alá, így meg kellett ismételni a procedúrát.

Végül Fortuna az olaszoknak kedvezett, ők jutottak döntőbe. Zsolt István azonban kíváncsiságból megvárta, amíg kiürül a helyiség, felfeszítette a rácsokat és megtalálta az elgurult érmét, amely írást mutatott - tehát a szovjeteknek kellett volna továbbjutniuk...

Az olaszok 1968-ban megnyerték az Európa-bajnokságot - pedig talán még a döntőbe sem kellett volna bejutniuk, egy elgurult pénzérme azonban kisegítette őket Forrás: uefa.com

Következő állomásunk az 1988-as Európa-bajnokság, annak is a nyitómeccse, amelyen a házigazda németek máris óriási segítséget kaptak a játékvezetőtől. Az NSZK az 52. percben Mancini találata után hátrányba került Olaszországgal szemben, az 55. percben azonban máris jött az egyenlítés. ám nem hétköznapi módon. Walter Zenga ugyanis egy hazaadás után, amit akkor még megfoghattak a kapusok,

állítólag többet lépett a labdával a megengedettnél, amit az éles szemű Keith Hackett sporttárs észlelt,

és közvetett szabadrúgást ítélt a 16-oson belülről a németek javára. A Mathias Herget által lepasszolt labdát Andy Brehme a felugró sorfal alatt a kapuba lőtte, így döntetlennel zárult a rangadó.

Nem ez volt az egyetlen bírói ítélet, amelytől hangos volt az akkori sajtó, ráadásul a következő a legtöbb német szimpatizáns szerint meg is pecsételte a kedvencek sorsát. Az ősi rivális Hollandia elleni elődöntőben Matthäus révén megvolt az előny, ám

a 74. percben a román játékvezető, Ioan Igna alaposan megette Marco van Basten homorítását és a hollandoknak is büntetőt ítélt,

amelyből Ronald Koeman egyeníltett. Van Basten és Jürgen Kohler sokadik párharca után a német nem tűnt szabálytalannak, inkább a labdát kanalazta el a csatár elől, Igna azonban megadta a 11-est.

Az eset érezhetően benne maradt a hazaiak fejében, akik a hajrában nem koncentráltak eléggé, és túlságosan szabadon hagyták az AC Milan sztárját, amely végzetes hibának bizonyult. Hollandia pedig meg sem állt a végső győzelemig.

1996, a helyszín a londoni Wembley Stadion, ahol a házigazda angol csapat a németekkel játszik a döntőért. A rendes játékidő 1-1-es döntetlennel zárult,

a hosszabbítás első félidejének 6. percében aztán Németország Stefan Kuntz szöglet utáni fejesével előnybe kerül - a játékvezető, Puhl Sándor azonban lökés miatt nem adja meg a találatot.

A lassításokat visszanézve nem történt fault, a gól szabályosnak tűnt, ám végül 11-es rúgások után egyébként is a németek jutottak tovább, így nem lett komoly jelentősége a döntésnek.

Végül zárjuk összeállításunkat a 2000-es belga-holland közös rendezésű tornával. A C-csoport utolsó játéknapján Jugoszlávia és Spanyolország felejthetetlen meccset vívott egymással, a 93. percben egykori déli szomszédunk még 3-2-re vezetett, mégis kikapott!

Ehhez a 94. percben egy könnyű síppal befújt 11-es is kellett Gilles Veissière játékvezetőtől,

aki egy olyan lerántásért ítélt büntetőt, amelyből alighanem tízből kilencet még a mezőnyben is elengednek, nemhogy a 16-oson belül. A sporttárs azonban nem volt szívbajos, Mendieta belőtte, majd gyakorlatilag az utolsó utáni felívelésből Alfonso a 95. percben a győzelmet is megszerezte a spanyoloknak.

A négy között is forrtak az indulatok, és nemcsak azért, mert az egyik elődöntős párharc résztvevője a köztudottan vehemens olasz csapat volt.

Markus Merk ugyanis a 34. percben második sárga lappal kiállította Gianluca Zambrottát

- talán némileg szigorúan. Nem sokkal később azonban még inkább borzolta a kedélyeket,

Nesta rángatta meg Kluivertet a 16-oson belül, amiért a német játékvezető talán még a hollandok meglepettségére is, de büntetőt ítélt.

A többi már történelem: Toldo hárította Frank de Boer lövését, a második félidőben pedig Kluivert is kihagyott egy büntetőt, a hősiesen védekező olaszok pedig kihúzták a büntetőpárbajig, ahol további három (!) holland 11-es maradt ki, így a társházigazda búcsúzott. Zambrotta első sárga lapja 02:50-nél, a második 04:45-nél, a véleményes büntető 05:05-nél látható: