Csak álltunk ott apu holtteste mellett

Drámai pillanatokat osztott Csorba János, a Vasas egykori olimpiai válogatott kerettag és kupagyőztes labdarúgójának a fia. A legendás focista pénteken halt meg 64 évesen, régóta nagyon beteg volt.

Mintha érezték volna a vég közeledtét. A három Csorba gyerek azon a péntek reggelen találkozott, autóba ült, s elindult Alsóbogát felé. Az apjukhoz mentek, akinek már szinte alig volt hangja, s alig maradt ereje beszélni - írja a Blikk.

Már csak néhány kilométerre voltak a falutól, amikor csörgött Csorba András telefonja: „Jöjjenek gyorsan! Itt állok az apjuk mellett, mozdulatlanul fekszik az ágyban és nem lélegzik... Istenemre mondom, nem lélegzik..."

S a három Csorba gyerek szinte repült, száguldott, írja a lap, mintha azon múlna, hogy megmenthetik-e súlyosan beteg apjukat. Amikor odaértek a házhoz, s bementek a szobába,

Csorba János, az egykoron bivalyerős futballista csontsoványan, csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt az ágyában. Gyermekei egymást túlkiabálva üvöltöttek: „Apu, Apu, Apu!"

Csorba János a Vasas legendája 64 évet élt Forrás: Picasa/Vasasfc

Azt a napot, azt a borzalmas pénteket soha nem felejtem el

– mondta Csorba András. – Ott álltunk tehetetlenül apu holtteste mellett, s nem tudtuk, hogy a Jóistenre, magunkra vagy Apura haragudjunk legjobban. Megpróbáltunk mi segíteni a magunk módján, de apánk nem hagyta.

Könyörögtünk neki, menjen orvoshoz, fogadja el a kemoterápiát, az ilyen-olyan kezeléseket. Ilyenkor mindig veszekedett velünk és azt kiabálta: nem megyek én innen sehova, engem ne öljenek meg az orvosok. Makacs ember volt. Sajnos nem voltunk egy gazdag család,

van munkánk valamenynyiünknek, de csak szűken, nagyon szűken tudtunk segíteni a rákkal küzdő apánknak. Aki aztán a vége felé már szinte azt az ételt sem ette meg, amit mi vagy a támogatói, barátai eljuttattak hozzá. Azt mondta nekem nemrég, hogy az utolsó négy nap csak egy mandarint tudott enni. Már nem bírt nyelni..."

A korábbi futballista végbélrákkal küzdött, a kór és a szegénység megtörte az egykori sportoló testét.

A falugondnok hívott bennünket azon a pénteken. Ő volt az, aki rendszeresen látogatta aput. Mi ha csak tehettük, elmentünk hozzá, és telefonon mindennap kerestük. Nem panaszkodott és nem félt a haláltól. De már nem maradt ereje élni.

Már az ágyból sem tudott felkelni. S már nem volt ötven kiló. December 29-én eltemetjük. De velünk marad, amíg csak élünk" – zárta gondolatait Csorba András.