Magyarországon 1901 óta rendeznek labdarúgó bajnokságot. Abban az évben még csak öt csapat szerepelt az első osztályban, köztük a Ferencváros. Két évvel később már nyolc résztvevő játszott itt, 1905-ben pedig kilenc. Ekkor jutott fel az Újpest, így abban az évben rendezték a két gárda első találkozóját. Mivel február végén indult a bajnokság az első összecsapásukra télen került sor, ráadásul a nyitófordulóban, február 19-én.
Az Újpest „újonc" volt, senki nem sejtette akkor még, hogy micsoda jövő előtt áll ez a párharc.
Pedig a szurkolók egy része már akkor is igen vehemensen kiállt csapata mellett, erről ezt írta a Nemzeti Sport az első játékrész után:
A csapatok formája általában kielégítő volt, a közönség — helyesebben egyes izgága emberek — viselkedése ellen annál több kifogásunk van.
Ha azok a jelenetek, amelyek a margitszigeti és a Lehel utcai pálya nézőterén a múlt vasárnap lefolytak, meg fognak ismétlődni, nem sok biztatót nyújtanak a mérkőzések békés lefolyására nézve. A múlt évben megkezdett felügyelet erélyes keresztülvitelére figyelmeztetjük a pályákat."
A Ferencvárosi Torna Club – Újpesti Torna Egylet találkozót a Soroksári-úti pályán játszották, és a korabeli híradások szerint remek találkozó volt, „aránylag nagy közönség előtt".
Ott nem voltak „izgága" nézők.
Akkor még nem találták fel a védekező futballt, így élvezetes, helyzetgazdag meccset láttak a kilátogatók. Az első félidőben nem esett gólt, majd
a derbik történetének első találatát a 62. percben Weisz Ferenc szerezte
egy 30 méteres bombából.
Kár, hogy nem őrzi felvétel ezt a történelmi gólt! Weisz a folytatásban még egyszer betalált, és az Újpestnek a hajrában már nem lehetett esélye a gólszerzésre, mert két játékosa sérülés miatt lejött a pályáról, így – mivel még a cserét sem találták fel! – kilenc emberrel fejezte be az első derbit.
Igaz, akkor még senki nem nevezte derbinek.
Azt a bajnokságot a Ferencváros nyerte, és a két csapat vetélkedésében egyértelműen fölényben volt több mint 10 évig, az első 15 meccsüket meg is nyerte. Az Újpest először 1917-ben diadalmaskodott, 4-1-re. Ettől kezdve tekinthető igazából rangadónak a két csapat találkozója. És hamarosan indult a Tom és Jerry show, ahol a résztvevők igyekeztek minél több borsot törni az ellenfél orra alá. Az 1922-23-as bajnokságban már mindkét csapat bajnokesélyes volt, és bármelyiküknek lett volna esélye, hogy megtörje az MTK akkori nagy sorozatát.
Ősszel a Hajós Alfréd tervei alapján épített Megyeri úti stadion avatóján az Újpest 15.000 néző előtt 2-1-re nyert,
tavasszal pedig 25.000 szurkoló jelenlétében gólnélküli meccset vívtak, így egyikük sem tudta letaszítani a trónról az MTK-t.
Ám 1923-ban már sejthető volt, hogy ez a párharc akár 100 év múlva is megmozgathatja majd az embereket.
Egyre „profibbá" váltak a körülmények, amikor 100 éve a Ferencváros Újpestre utazott már focistáinak nem felelt meg a tömegközlekedéssel odajutás, erről kissé cinikusan így írt a Nemzeti Sport 1923 augusztusában:
Az FTC az UTE elleni meccsre a Széchenyi kávéházból indult el három autóval. Az autók azután leálltak a meccs végéig és megvárták a játékosokat, akik így megint csak simán jöhettek be a városba. Ez a „sima" utazás azonban kerek 300 ezer koronájába került a klubnak, holott, ha tizenegy játékos és négy kísérő villamoson megy Újpestre és vissza, a 300 ezer koronás autószámlával szemben csak 18.000 korona a villamoskiadása."
Mondhatjuk, megérte a vendégeknek a pluszköltség, meg a „profi utaztatás", mert 100 éve a Ferencváros 2-0-ra nyert, Klemen Richárd két góljával. Bár a szaksajtó meglehetősen szigorú volt a focistákkal:
Szinte kínos volt nézni a bajnokjelölt csapatok játékát, az UTE épp úgy küzdött a lehetetlen csatárjátékkal, mint az FTC.
Mindketten messze elkerülték a kombinációs játékot, a labdát éppen odaadták, ahová kedvük kívánta. A csapatok, különösen a második félidőben, játszottak gyatrán. Tipikus nyári mérkőzés volt a mai küzdelem, és az egyedüli meglepetése az volt, hogy az FTC-nek ilyen körülmények között mégis sikerült megszereznie a győzelmet."
Ezt követően bő negyedszázadon keresztül olyan kiszámíthatatlan volt egy Ferencváros-Újpest találkozó végkimenetele, amilyennek egy derbinek lennie kell. Később is olyan volt, csak 1950-től nem így hívták a két csapatot. Utoljára 1949. szeptember 18-án, a 81. bajnoki találkozásuk alkalmával került a jegyzőkönyvbe a két gárda neve úgy, ahogy addig mindig.
Az őszi szezonban még azt írták: Újpest-Ferencváros 1-4, a tavasziban viszont azt: ÉDOSz-Dózsa 8-1.
Az utóbbi tudósításából még az összeállítások megismerése előtt kiderült az újságolvasók számára, hogy milyen fontos találkozó is ez:
A nagy mérkőzés kezdetére zsúfolásig megtelik a pálya. A lelátón ott látjuk Kádár János belügyminisztert, Kies István igazságügyminisztert, Marosán György könnyűipari minisztert, Drahos Lajost, az országgyűlés elnökét, Vas Zoltánt, a Tervhivatal elnökét."
Hozzájuk képest szinte „eltörpültek" a tudósításban a gólszerzők, bár szerencsére az utókor ez utóbbiak nevét még ma is óriási tisztelettel ejti ki:
Szusza, Czibor, Czibor, Deák, Kocsis, Kocsis, Deák, Kocsis, Czibor.
Bizony, a világ labdarúgásának meghatározó tagjai léptek pályára azon az ÉDOSz-Dózsán!
Ahogyan a Budapesti Dózsa-Budapesti Kinizsi találkozókon is, mert 1951-től 1955-ig ezen a néven futottak a derbik. 1955. június 5-én pl. 70.000 néző látta amint Szusza Ferenc mesterhármasával és Kiss Jenő góljával 4-0-ra nyert a Dózsa. A mai napig szinte a világon is egyedülálló dolog, hogy a sok világsztár, a 70.000 néző előtt azt a derbit „csak" egy még nagyobb csata felvezetéseként, előmeccseként vívta. Ugyanis ezt követően 90.000 drukker előtt lépett pályára a kor világszinten is két óriása, a Bp. Honvéd és a Bp. Vörös Lobogó.
Egy évvel voltunk akkor a csalódást jelentő vb-ezüstérem után.
Összesen 10 Fradi-Újpestet rendeztek Kinizsi-Dózsa néven, a forradalom és szabadságharc leverése utáni első derbin már Ferencvárosi TC és Újpesti Dózsa néven futottak ki a csapatok.
Egészen a rendszerváltásig szerepelt az utóbbiként a IV. kerületi csapat, és FTC-Dózsa nevek mellett született 1976-ban a legendás 8-3-as Dózsa-siker, Fazekas László mesterötösével, majd 1979-ben a 7-1-es Fradi-diadal. A 8-3 első visszavágójára is nyilván sokan emlékeznek, akik már szurkolói korban voltak akkor, úgy nyert a Ferencváros 3-0-ra, hogy már a 4. percben két Rothermel Ádám-hiba miatt 2-0 állt a Népstadion eredményjelzőjén, és
a Dózsa már a 6. percben kapust cserélt, de nem sérülés miatt.
A legnagyobb stadionunkban kettős rangadó keretében játszott szinte összes Fradi-Dózsa valami miatt klasszikussá vált, akik látogatták ezeket a futballünnepeket, azok életük végéig nosztalgiával emlékeznek ezekre. Ezek sorából az 1964-es randevújukat azért érdemes kiemelni, mert
a Dózsa 4-2-es sikerét 85.000-en látták.
Vajon ma összejönne ennyi ember, ha lenne ekkora kapacitással rendelkező létesítmény hazánkban?
Az biztos, hogy az 1986-os mexikói csalódás után csökkent az érdeklődés a derbik iránt is, ám ehhez az is hozzájárult, hogy 1981 után nyolc olyan bajnokság ért véget, amelyben sem a Dózsa, sem a Fradi nem tudott aranyérmet szerezni.
1987 tavaszán az utolsó kettős rangadón már „csak" 15.000 ember látogatott ki a derbire a Népstadionba.
Négy évvel később pedig előfordult az a szégyen, hogy a Megyeri úton 4.000 szurkoló volt kíváncsi a két csapat találkozójára. Pedig az 1991-92-es szezon végén a Ferencváros bajnok lett.
Amikor a '90-es évek második felében rendszeres „utcai harcok" színesítették a derbik körítését, sokan ezek miatt maradtak távol a stadionoktól. A derbik történetének talán legnagyobb pofonját az jelentette, hogy a Ferencváros három évet a másodosztályban töltött, így nem találkozhatott a két gárda bajnoki mérkőzésen. Onnan kicsit elbizonytalanodva tértek vissza a zöld-fehérek,
2010-ben 6-0-s csapást mértek rájuk a lilák.
A csapatkapitány Tisza Tibor jó hadvezérhez illő módon élen járt a gólgyártásban, és két találata után ezt mondta:
Egy Újpest-játékosnak, a csapat kapitányának, ez a legnagyobb dolog a világon. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra, és felemelő érzés, hogy az enyém a karszalag.
Attól, hogy hat góllal nyertünk, még nem lettünk jobb csapat, és a Fradi sem lett egy fokkal sem rosszabb, mint eddig volt. Csupán annyi történt, hogy jól védekeztünk, remekeltek a középpályások, a csatárok meg lőtték a gólokat."
Az edző, Mészöly Géza pedig már a mérkőzés utáni gyorsértékelésében megemlítette, hogy
az akkor még 8-3-nak hívott stadionújságot át kellene keresztelni 6-0-ra.
Megtörtént. Tizenkét évig viselte a Hatnull nevet a kiadvány, ám 2022 szeptemberében a Ferencváros pont ilyen arányban győzött a Szusza Ferenc Stadionban, és így bizony új értelmet kapott volna a cím, ha nem változtatnak rajta.
Ám mostanában ez az újpestiek legkisebb gondja a derbiken. Ugyanis a 2010-es „hatnull" utáni 13 évben csak három újpesti győzelem született, utoljára 2015 telén. Az azóta lejátszott 22 meccsből csak öt nem hozott FTC-győzelmet.
A legutóbbi 13 derbit mindig a Ferencváros nyerte.
A zöld-fehéreknek már csak két győzelem hiányzik, hogy beállítsák az 1905 és 1916 közötti szériát, vagyis 15-öt nyerjenek zsinórban. Ezzel kapcsolatban persze a Újpestnek is van véleménye, és ha ennek nyomatékot is ad, akkor remek derbit láthatunk a hét utolsó napján!