A kétszeres világbajnok focista, aki egy vébémeccsen sem játszott

Pepe, Pelé, brazil foci
Brazilian football legend Edson Arantes do Nascimento, known as "Pele" (R), speaks next to former teammate Pepe (L), during the autograph ceremony of his book "Segundo Tempo" (Second Half), in Santos, some 70 km from Sao Paulo, Brazil, on March 12, 2015. AFP PHOTO / NELSON ALMEIDA (Photo by Nelson ALMEIDA / AFP)
Vágólapra másolva!
A labdarúgás történetében 21 olyan férfi focista van, aki egynél több alkalommal nyerte meg a világbajnoki címet a hazája válogatottjával. Közülük már 17-en nincsenek az élők sorában, így jelenleg négy focilegenda tudna mesélni arról, hogy milyen többször is a magasba emelni a vb-trófeát. Egyikük Pepe, születési nevén José Macia, aki mindezt úgy érte el, hogy egyetlen világbajnoki mérkőzésen sem lépett pályára. Ráadásul a brazil válogatott mellett klubjában, a Santosban is abszolút Pelé árnyékában teljesített.

A többszörös világbajnok labdarúgók

Közismert tény, hogy a brazil Edson Arantes do Nascimento, ismertebb nevén Pelé a világtörténelem egyetlen háromszoros világbajnok labdarúgója a női és a férfi mezőnyt egyaránt figyelembe véve. Brazília mellett Olaszország az egyetlen válogatott, amely a férfiaknál vb-címet tudott védeni, rajtuk kívül pedig csak Argentína volt képes arra, hogy 16 éven belül nyerjen két világbajnokságot. Ezek alapján nem meglepő, hogy ezen három nemzet játékosai közül kerül ki az a további

20 játékos, aki kétszeres világbajnoknak mondhatja magát. 15 brazil, 4 olasz és 1 argentin.

A brazil fociválogatott a hatvanas évek elején (is) a világ legjobbjának számított Forrás: AFP/-

Némileg meglepő módon csupán négy olyan olasz focista volt, aki 1934-ben és 1938-ban is ott volt Vittorio Pozzo szövetségi kapitány keretében – közülük már mind a négyen meghaltak. Szintén különös, hogy mindössze Daniel Passarella volt ott 1978-ban és 1986-ban is a vb-győztes argentin keretben. Ahogy az 1994-ben és 2002-ben világbajnoki címet szerző brazil fociválogatottban is csupán két helyen volt egyezés: Ronaldo (Nazário) és Cafu ünnepelhetett mindkétszer. A már említett, többi 13 brazil focista egyaránt az 1958-as és az 1962-es vb után ünnepelhetett, ugyanis Pelé az egyetlen többszörös világbajnok, aki 1970-ben is megnyerte a vb-t. Ebből a 13 emberből 2024 kezdetekor még ketten éltek. Január 5-én azonban meghalt Mário Zagallo is, így

az 1958-as és 1962-es vb-kerettagok közül már csak José Macia, ismertebb néven Pepe maradt életben.

Pepe (balra) és Pelé (jobbra), egy 2015-ös könyvbemutatón Forrás: AFP/Nelson Almeida

Pepe karrierje a klubcsapataiban

Pepe São Vicentében kezdett el focizni a bátyjával, Marióval együtt, a helyi Comercial FC, a Mota Lima és a Clube Recreativo Continental csapatában.

Már az elején felfigyeltek az edzők a tehetségére és elsősorban a ballábas rúgótudására,

így 16 éves korában részt vett egy teszten szülővárosa, a Santos csapatában. A Santos FC akkoriban még nem tartozott közvetlenül a brazil futball elitjéhez, de sokatmondó volt, hogy a Lula néven ismertté vált Luís Alonso Péreznél kulcsjátékosa lett a tartalékcsapatnak. Így aztán amikor Lula 1955 elején átvette a santosi felnőttcsapat irányítását, Pepét is vitte magával, és

a balszélső 19 évesen bemutatkozhatott a brazil élvonalban.

Az első két közös idényükben rögtön megnyerték a Santosszal a São Pauló-i állami bajnokságot, majd 1956-ban a csapathoz került a 16 éves Pelé is, és még sikeresebb korszak következett a klub történetében: a következő tíz évben ez a trió – Coutinhóval kiegészülve – a világ tetejére repítette a Santost. A csapat az állami és a régiós ligában szinte verhetetlen volt; az országos bajnokságot 1961 és 1965 között sorozatban ötször nyerte meg; egymás után kétszer diadalmaskodott a legrangosabb dél-amerikai kupasorozatban, a Libertadores Kupában; és

ugyanebben a két évben (1962-ben és 1963-ban) a klubvilágbajnokság elődjének számító Interkontinentális Kupát is elhódította.

Utóbbi sorozatban Pepe mindkét alkalommal gólt lőtt az aktuális BEK-címvédő (előbb a Benfica, majd a Milan) elleni döntő második mérkőzésén – az olaszok ellen két szabadrúgásgólt is szerzett, ami nagyban hozzájárult a címvédéshez.

1966-ban aztán Lulától Pepe példaképe, Antoninho vette át a Santos irányítását, de a sikerszéria vele is folytatódott: még három állami bajnoki cím mellett 1968-ban egy országos trófeát, és az Interkontinentális Bajnokok Szuperkupája egyedüli kiírását is megnyerte a klub.

Pepe 1969-ben távozott a Santostól, ami egyben a visszavonulását is jelentette – azaz felnőtt karrierje során nem játszott más csapatban, ez pedig egyedülállónak számít a klub történetében.

Összesen 750 mérkőzésen lépett pályára a Santos játékosaként, és ezeken 405 (köztük 3 olimpiai, azaz szögletből közvetlenül elért) gólt szerzett. Elképesztő számok, de mindkét mutatóban van egy labdarúgó, aki a klub történetében ennél is magasabb számot tudhatott magáénak: Pelé 1106 meccsen 1091 gólt jegyzett.

Pepét ugyanakkor az, hogy Pelé árnyékban töltötte a pályafutását, nem csalódással töltötte el, ez egy korábbi nyilatkozatából is kiderül.

A brazil balszélső nem mellesleg a sportszerűségével is kimagaslott, ugyanis egyetlen alkalommal sem került a kiállítás sorsára – ezért a Belfort Duarte-trófeával meg is jutalmazták.

Pepe karrierje a brazil fociválogatottban

Pepe 1955-ben mutatkozott be a brazil labdarúgó-válogatottban, és a fiatal kora ellenére hamar alapemberré vált a Seleçãóban. Először egy Csehszlovákia elleni felkészülési meccsen talált be, majd később az akkoriban rendezett több dél-amerikai kontinenstornán, köztük a Copa América elődjének számító sorozatban is eredményes volt, és számos trófeához segítette hozzá a válogatottat. 1958 nyarán tagja volt a svédországi világbajnokságra készülő keretnek, és az utolsó, Bulgária elleni hivatalos felkészülési meccs utolsó gólját ő maga is szerezte. A vb előtt viszont a brazil válogatott még Olaszországba utazott edzőtáborozni, ahol a Fiorentina és az Internazionale ellen lépett pályára – a milánói csapat ellen,

egy héttel a vb-nyitány előtt azonban Pepe bokasérülést szenvedett, így Zagallo került be helyette a világbajnoki meccsek kezdőjébe.

Pepe így is a keret tagja volt a svédországi vb-n győztes brazil fociválogatottnak, de egyetlen percet sem töltött a pályán a skandináv országban.

Kísértetiesen hasonló dolgokat kellett átélnie négy évvel később. 1962 áprilisában még gólt lőtt a Paraguay elleni Oswaldo Cruz-kupa-meccsen, és május közepén, a Walesszel szemben vívott hazai felkészülési meccsen is pályára lépett – két héttel a brazilok Mexikó elleni világbajnoki nyitómeccse előtt. Wales ellen azonban

megrándult Pepe térde, így Aimoré Moreira szövetségi kapitány az elődjéhez hasonlóan kénytelen volt Zagallót beállítani a helyére a chilei vb ideje alatt.

A brazil válogatott viszont ismét kibírta a hiányát, és azt is, hogy Pelé is megsérült a csehszlovákok elleni csoportmeccsen, és megvédte a világbajnoki címét – ugyanúgy Pepe nélkül.

1974-ig a vb-győztes válogatottak azon játékosai,

akik a keretben szerepeltek, de egyszer sem léptek pályára a tornán, nem voltak jogosultak aranyéremre, így aztán Pepe sem kapta meg a győzteseknek járó díjakat.

Egészen 2007-ig maradt aranyérem nélkül a brazil focista, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) visszamenőleg odaítélte az érintett játékosoknak vagy családtagjaiknak az aranyérmeket, így Pepe is kapott kettőt, és azóta hivatalosan is kétszeres világbajnoknak mondhatja magát – úgy is, hogy vb-meccsen sosem vett részt.

Az 1962-ben vb-győztes brazil válogatottnak Pelé és Pepe távollétében Garrincha volt a legjobb játékosa Forrás: Agęncia Estado/File

Pepe ugyanis 1963 után már egyszer sem szerepelt a brazil válogatottban, így az 1966-os világbajnokságon nem sérülés, hanem a válogatottságtól való visszavonulás miatt nem lépett pályára. A brazil balszélső összesen 41 hivatalos mérkőzésen szerepelt a Seleçãóban, ezeken 22 gólt szerzett.

Pepe edzői karrierje a visszavonulása után

Pepe az 1969-es visszavonulása után sem távolodott el a futballtól és a Santos csapatától, olyannyira, hogy előbb az együttes akadémiáján edzősködött, majd 1972 és 1974 között a felnőtt klub irányítását vette át. Ezek az évek már kevésbé voltak sikeresek a Santos számára, de a Paulistánál tett rövid kitérő után Pepe mégis visszatért a korábbi együtteséhez, több alkalommal is. Összesen öt különböző időszakban volt a Santos trénere, de egyik periódus sem tartott két évnél tovább.

Ahogy a többi edzői megbízatása sem volt hosszú életű: Brazílián kívül volt többek között a katari al-Szadd, a portugál Boavista és a japán Verdi Kavaszaki vezetőedzője is, de rövid ideig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának is mondhatta magát.

Összesen 34 éven keresztül edzősködött, és ez idő alatt ugyanennyi alkalommal váltott csapatot,

ami a játékos-pályafutását tekintve hatalmas változás. Egyik utolsó csapata edzőként a katari al-Ahli volt, abban az időszakban (2003 és 2005 között), amikor a jelenleg a Manchester City trénereként dolgozó Josep Guardiola is ott játszott – Pepe elmondása szerint már akkor is egyfajta taktikai zseni volt, és tulajdonképpen edzőként dolgozott mellette Guardiola.

Pepe a magánéletben

A február 25-én már a 89. születésnapját ünneplő Pepének négy gyermeke született feleségétől, Dona Néliától. A pályafutását egyik lánya, az újságírói diplomával rendelkező Gisa Macia 2015-ben megörökítette, amikor kiadta az édesapja életrajzát. Ekkorra már Pepe maga is kiadott egy emlékkönyvet: a 2012-ben megjelent műben érdekes történeteket osztott meg a karrierjéről. A lánya nem mellesleg egy csatornát is létrehozott a legnépszerűbb videómegosztó portálon, amelyben különböző felvételeket tesz közzé.

Három évvel ezelőtt Pepe a koronavírus-járványban is megfertőződött, de hosszas gyógyulási folyamat végén sikerült teljesen felépülnie. Abban az esztendőben,

2021-ben létrehoztak egy róla elnevezett díjat is,

amelyet azóta minden szezon végén megkap a São Pauló-i állami bajnokság (Campeonato Paulista) legszebb góljának szerzője.

Minden idők egyik legjobb balszélsője, a Santos és a brazil labdarúgó-válogatott legendája azóta is egészségben, boldogságban él. Egykori klubja pedig rendszeresen fel is eleveníti a sérülések és Pelé árnyékában töltött, mégis ikonikus pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait, amely Brazílián kívül talán mégis méltatlanul kevés elismerést kap.