"Korábban ötször megnyertük a tornát, most „csak" ezüstérmesek lettünk" – mesélte a Borsnak a 21-szeres válogatott labdarúgó, aki tagja volt az 1996-os atlantai olimpián részt vevő csapatnak.
A csapat motorja ezúttal is a népszerű Egér volt, aki elmondta, hogy ha már az „Óperenciás" tengeren túlra elutaztak, akkor a torna fáradalmait szerették volna egy ugrással odébb, Mexikóban kipihenni.
"Ha tudtuk volna, mi vár ránk, el sem utazunk" – folytatta.
De nem tudtuk, mint ahogyan senki sem sejthette, hogy
a szállodánktól alig kilencven kilométerre volt az epicentruma a 7.6-os erősségű földrengésnek Colimától, ahol mi pihentünk a tengerparton.
A focista elmesélte, hogy az első nagy rengés a teniszpályán érte őket. Megremegett a föld, úgy érezte, mintha egy rázógépen állt volna. Kénytelen volt azonnal leülni, különben elveszti a talpa alól a talajt.
"Amint elmúlt a rengés,
szaladtunk vissza a szállodába és azt láttuk, hogy mindenki rohan ki az épületből, csapot-papot maga mögött hagyva.
Később tudtuk meg, hogy a helyiek nagyon féltek attól, hogy az utórengések még nagyobb kárt okoznak a megrongálódott épületben. Mint mondták, még emlékeznek arra, hogy milyen borzalmas pusztítást végzett a sok évvel ezelőtti rengés, ami számos halálos áldozatot is követelt."
Egressy Gábor is átélte az utórengést: éjszaka, az ágyban.
"Arra ébredtem, hogy táncol alattam az ágy, és a hatalmas, tolóajtós szekrény mozogni kezdett a szobában.
Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem felkelni, de az is lehet, hogy ijedtemben nem is tudtam volna. Szerencsére túléltem, így elmondhatom, a bakancslistámról kihúzhatom a földrengés „élményét" is."