Kézi-Eb: csak a magyarok nőttek fel az északiakhoz

Az 1994-es nyitány óta a nyolcadik nőikézilabda-Eb következik idén: a kontinens 16 legjobb csapata Macedóniában méri össze erejét. A magyar válogatott eddig három érmet szerzett, s ezzel az összesített ranglistán -  Dánia és Norvégia mögött - a harmadik helyen áll. A csapat 1998-ben, Hollandiában bronzot nyert, nyolc éve, Romániában az első helyen végzett, négy éve pedig hazai környezetben kapaszkodott fel a dobogó legalsó fokára.

Ha vannak rossz előjelek egy Európa-bajnokság előtt, akkor 2000-ben minden összejött. A válogatott szenzációs évet tudhatott maga mögött, hiszen a sydneyi olimpián ezüstérmet szerzett - úgy, hogy máig megfejthetetlen okból, hatgólos vezetést engedett ki a kezéből a dánok elleni fináléban. Miután a dán válogatott színe-java visszavonult az ötkarikás játékokat követően, egyértelmű volt, a magyar válogatott esélyesként utazik Romániába is.

Novemberre aztán kiderült, a csapat balkezes játékos nélkül maradt, márpedig a jobbátlövő és a jobbszélső pozícióját feladva világeseményre utazni, szinte reménytelen vállalkozás. Nagy Anikó még Sydneyben szenvedett súlyos térdszalag-sérülést, Balogh és Radulovics az Eb helyett inkább a műtétet választotta, a Fradi újonnan igazolt fiatalja, Benyáts is megsérült, így a Kántor, Pálffy szélsőkettős mellett a Borók, Brigovácz átlövő-páros kezdte meg a felkészülést.

A norvégiai NetCom-kupán aztán bekövetkezett az újabb baj: a jó formában lévő Borók keresztszalagja elszakadt. Az utazást megelőző sajtótájékoztatón Mocsai Lajos azzal okozott meglepetést, hogy bejelentette, a keret tagja Nagy Krisztina is. A Győr egykori, az 1997-es elefántcsontparti junior vb-n is szerepelt játékosa a dán Koldingban szerepelt, onnan került előtérbe játéka.

A csapat Vilceában játszott, az Eb-re éppen csak elkészülő csarnok impozáns volt, igaz, itt-ott csövek jelezték, még nem teljes a felújítás. Az első találkozón Jugoszlávia ellen úgy sikerült döntetlenre menteni a találkozót (33-33), hogy az állandósuló 2-3 gólos hátrányt 40 másodperccel a vége előtt Kántor váltotta előnyre, de Damjanacék még egyenlítettek.

"Egyetlen esélyünk, ha a folytatásban szétrohanjuk ellenfeleinket" - jegyezte meg Mocsai kapitány, s nem is sejtette, a csapat mennyire komolyan veszi majd kijelentését. A hazai szakvezetés által is az utóbbi évek egyik legjobb német csapatát tizenegy, a honosított sztárjait nélkülöző osztrákokat huszonhárom góllal verték Sitiék, s következett a Franciaország elleni sorsdöntő ütközet. Az előzetes hírek nem voltak a legjobbak, hiszen a mérkőzést az a Serbu, Dobre kettős vezette, akik annak idején elcsalták az 1994-es Eb-elődöntőt. Ezúttal azonban a háttérben maradtak, s bár rosszul kezdte a csapat a mérkőzést (0-4), végül 32-29-re nyert, s bejutott az elődöntőbe. A csoportelsőségről döntő találkozón a kapitány már pihentette legjobbjait, Farkas Ágit, Kökényt, Kántort és Pádárt, a fiatal csapat azonban így is legyőzte az oroszokat 26-19-re.

Két nap pihenő után a négycsapatos élmezőny átköltözött Bukarestbe, ahol a szocreál Kunst-Ghermanescu-csarnokban folytatódtak a küzdelmek. Az elődöntőben a románok következtek, akiket teltháznyi fanatikus hazai szurkoló bíztatott, a magyaroknak csak maroknyi székely és az utazás kockázatát vállaló magyarországi drukker jutott. A magyarellenességre jellemző, hogy kifütyülték a Himnuszt, a bizony a találkozó során többször felharsant a "Ki a magyarokkal Romániából!" rigmus. A 18. percben 9-6-os magyar előnynél még azt is megtették a helyiek, hogy Farkas átlövése közben leoltották a világítást. De ez sem zavarta meg Kökényéket, akik elviselve a románok legjobbjának, Simona Gogirlának 14 gólját, végül 25-24-re nyertek.

A döntőt ismét a Serbu, Dobre kettős dirigálta, s hiába vezetett már Magyarország 17-13-ra a félidőben, az 58. percben az ukránoknál volt az előny, s csupán Farkas utolsó pillanatban bevágott lövése jelentette a hosszabbítást (26-26). A ráadásban aztán már csak egy csapat volt a pályán, Farkas tizennégy gólig jutott, s a csapat 32-30-ra nyert, ezzel Európa-bajnok lett. Az örömöt fokozta, hogy a kontinensviadal legjobbjának Siti Beátát választották.

"Nem találok szavakat, nagy harcban nyertünk. Fegyelmezetten és okosan játszottunk az első félidőben, a másodikra viszont nagyon elfáradtunk. Siti Bea szeme is megsérült egy ütéstől, Brigovácz lázasan vállalta a játékot, de megállta a helyét. A végjáték a mienk volt, és ezt csak egy lelkileg nagyon erős csapat tudja megcsinálni" - nyilatkozta örömittasan Mocsai Lajos a finálét követő sajtótájékoztatón.

4. Európa-bajnokság (2000. december 8-17.)
Bukarest, Vilcea (Románia)

döntő: Magyarország - Ukrajna 32-30 (17-13, 26-26)
3. helyért: Oroszország - Románia 21-16
5. helyért: Franciaország - Norvégia 23-19 (11-11)
7. helyért: Jugoszlávia - Macedónia 39-38 (14-16, 29-29, 32-32)
9. helyért: Németország - Dánia 22-21 (10-13)
11. helyért: Fehéroroszország - Ausztria 27-22 (16-11)

A magyar csapat eredményei
csoportmérkőzések:
Magyarország - Jugoszlávia 33-33 (17-18)
Magyarország - Németország 33-22 (15-12)
Magyarország - Ausztria 35-12 (13-6)
Magyarország - Franciaország 32-29 (14-12)
Magyarország - Oroszország 26-19 (17-12)

elődöntő:
Magyarország - Románia 25-24 (13-12)

döntő:
Magyarország - Ukrajna 32-30 (17-13, 26-26)

Az Eb végeredménye:
1. MAGYARORSZÁG (Zsemberyné Simics Judit, Pádár Ildikó, Kirsner Erika, Brigovácz Nikoletta, Pigniczki Krisztina, Farkas Ágnes, Sugár Tímea, Kántor Anikó, Siti Beáta, Kökény Beatrix, Pálinger Katalin, Nagy Krisztina, Kulcsár Anita - edző: Mocsai Lajos)
2. Ukrajna
3. Oroszország
4. Románia
5. Franciaország
6. Norvégia
7. Jugoszlávia
8. Macedónia
9. Németország
10. Dánia
11. Fehéroroszország
12. Ausztria