Vágólapra másolva!
Január 17-én, szombaton Ausztrália ellen kezdi meg világbajnoki szereplését a magyar férfikézilabda-válogatott. A szűk egyhetes felkészülés eddigi tapasztalatairól, az edzőmérkőzésekről, illetve a várható esélyekről Hajdu János szövetségi kapitányt kérdeztük.

"A december végi összetartást, s a szerbek elleni mérkőzést, illetve a kézilabdagálát csupán év végi levezetésként értékelném. Az igazi felkészülés január 2-án kezdődött, négynapos kőkemény fizikai képességfejlesztésen esett át a keret, a játékosok nagyon elfáradtak. Ezt követően nyolcórás buszút után érkeztünk meg Plzenbe, az Újévi-kupa helyszínére" - nyilatkozta Hajdu János, a magyar férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

"Az első, lengyelek elleni mérkőzésen kifejezetten jól játszottunk, változatos összecsapáson remek győzelmet arattunk. Jól ment másnap a csehek ellen is, a második félidőre azonban a fáradság jelei mutatkoztak. Úgy láttam, akkor jöttek ki a felkészülés jelei, Ilyés, Nagy Laci és Gál ekkorra fizikailag már maga alá került. A harmadik, Szlovákia elleni összecsapáson őket pihentettem, elsősorban azok kaptak lehetőséget, mint például Mocsai, Zubai, Putics vagy Harsányi, akik addig kevesebbet játszottak."

- A torna után azt nyilatkozta, nem a helyezés volt az elsődleges, hanem bizonyos dolgok gyakorlása...
- Számtalan dolgot kell gyakorolni, a jegyzeteimben közel száz ilyen variáció szerepelt. Volt, amire két perc jutott, volt, amire több idő, az emberelőnyös, emberhátrányos helyzetek kezelésétől a különféle támadási variációkig bezárólag. És akkor még nem beszéltünk a pszichés felkészülésről. Igyekeztünk mindent átvenni, de élesben majd úgyis a világbajnokságon derül ki, hogyan reagálunk az ellenfelek megoldásaira.

- Sikerült mindent megoldani? Meg tudjuk lepni valamivel a világot a vébén?
- Nem egyszerű a feladat. Ahhoz, hogy egy válogatott tökéletesen fel tudjon készülni egy világversenyre, legalább nyolc hét kellene. Nekünk - és tegyük hozzá, majdnem minden ellenfelünknek -, mindössze két hét áll a rendelkezésünkre. Évtizedekkel ezelőtt nem volt ritka a komoly, hosszabb összetartás, mostanság mindenki időzavarban, időkényszerben van. Hogy meg tudjuk-e lepni a világot valamivel? Úgy érzem, forradalmi megoldással nem lehet előrukkolni. Új taktikát csak akkor lehet bevetni, ha előtte kipróbálod, különben sohasem derül ki, milyen. Persze kisebb fogásaink akadnak még, amelyeket vészhelyzetben előhúzhatunk, de ezekről nem beszélnék, hátha Szlovákiában vagy Romániában is olvassák az illetékesek az [origo]-t.

- Plzenben a lengyelek elleni kiválóan játszott a csapat mind támadásban, mind védekezésben, s kiváló kapusteljesítményeket is láthattunk. Teoretikus a kérdés, de tételezzük fel, ha a kulcsemberek csúcsformában játszanak, akkor a magyar válogatott mire lehet képes?
- Akkor bárkit meg tud verni. A világbajnokság lényege, hogy a 9-10 meccs alatt hányszor sikerül csúcsformát futni. Nekünk első körben Szlovákia, Románia és Argentína ellen kell bizonyítanunk, Ausztráliánál jobbak vagyunk, Franciaország pedig legalább olyan nehéz ellenfél, mint a másik ágról érkező svéd, horvát, spanyol, koreai négyes három továbbjutója. Az alapcél a nyolc közé kerülés, az elődöntőbe jutás már óriási teljesítmény lenne.

- A horvát sajtó sötét lovaknak tartja Magyarországot, mondván, bárkit le tud győzni, s bárkitől ki tud kapni. Egyetért ezzel a megállapítással?
- Ahogy említettem, az első részével feltétlenül. A második felével már vitatkoznék. Ausztrália és Szlovákia nem lehet ellenfél, Romániáról most tudok majd megnézni három videofelvételt, de a magyar csapat biztosan jobb nála. Ha már sötét ló, akkor Argentína, de mire a dél-amerikaiakkal találkozunk, már látni fogom pár mérkőzésüket.

Forrás: MTI

- Elérhető az elődöntő?
- A magyar ember mindig szeret álmodozni és pozitívan gondolkodni. Úgy vélem, reálisan kell nézni a lehetőségeinket. Állíthatnám, hogy négy közé jutunk, de tudom, az 5-8. helyért játszva már leköpdösnének bennünket. Mondom, jussunk be a nyolc közé!

- Egyelőre 17 játékos alkotja a keretet, valakit ki kell hagyni. Ha nem is árulja el, ki marad itthon, azt lehet tudni, összeállt már a fejében a csapat?
- Még nem tudok semmit sem mondani. Lesznek még edzéseink, és két segítőmmel, Csoknyai Istvánnal és Vladan Maticcsal is át kell beszélnünk a csehországi torna tanulságait.

- Milyen a szakmai összhang a két szakemberrel?
- Tökéletes, sokkal pozitívabb, mint eleinte gondoltam. Sajnos elég puskaporos hangulatban lettem szövetségi kapitány, a Szeged-Veszprém ellentét miatt Mocsai Lajos nem vállalta a felkérést, így én csöppentem bele a feladatba. Ehhez képest segítőim kiválóan dolgoznak együtt, olyannyira, hogy a szegediek szeretik Csoknyait, a veszprémiek pedig Maticsot.

- A szurkolók évek óta várják vissza Pérez Carlost a válogatottba.
- Pereznek nagyon hálás a magyar kézilabda, ám tudomásul kell venni, ő az elmúlt 4 évben nem volt válogatott. Skaliczki László sokat könyörgött neki, tárgyalt a Veszprémmel különböző feltételekről, de nem járt sikerrel. Kapitányként nekem is az volt az első dolgom, hogy megkerestem, de nem éreztem a lelkesedését. A további könyörgés és tárgyalás úgy érzem, nem az én feladatom. Pénzt nem tudok adni, aki pedig a kézilabda- vagy hazaszeretetért nem jön, azzal nem tudok mit kezdeni.