Szívszorító önvallomás a Spartathlon magyar királynőjétől

Nagykanizsa, 2014. október 1.
Lubics Szilvia hosszútávfutó, ultramaratonista, a 2014. szeptember 26-27-én megrendezett, 246 kilométeres Athén-Spárta ultramaratoni futóverseny női győztese az eddigi első helyezéseiért kapott díjakkal nagykanizsai otthonába
Nagykanizsa, 2014. október 1. Lubics Szilvia hosszútávfutó, ultramaratonista, a 2014. szeptember 26-27-én megrendezett, 246 kilométeres Athén-Spárta ultramaratoni futóverseny női győztese az eddigi első helyezéseiért kapott díjakkal nagykanizsai otthonában október 1-jén. A sportoló harmadszor nyerte meg a Spartathlon ultramaratont, minden idők legjobb női eredményével, 26 óra 53 perc 40 másodperccel, és csak nyolc férfi tudta megelőzni. MTI Fotó: Varga György
Vágólapra másolva!
Amikor Lubics Szilvia könyvét a kezembe vettem, azon töprengtem, hogyan lehet több mint 300 oldalon keresztül a futásról írni úgy, hogy az egy olyan ember számára is érdekes legyen, aki soha nem futott versenyszerűen, és akivel ezt a sportot már az általános iskolai tornatanára örök életre megutáltatta. Az első oldalak után már tudtam, hogy ezt a könyvet nehezen lehet letenni. Másfél nap az élet - szívszorító önvallomás egy nagy bajnoknő tollából.

Együtt ébredünk a három gyereket nevelő Lubics Szilviával a görög főváros, Athén egyik hoteljében. Rá a világ egyik legkeményebb futóversenye, a 246 kilométer hosszú Spartathlon teljesítése vár. Ránk 320 oldal leküzdése.

Már most lelövöm a poént: Lubics Szilvia könyvének olvasói jóval könnyebb helyzetben vannak, mint a futónő.

Aki a múlt hétvégén rendezett Spartathlonon is rajthoz állt. Lubics korábban háromszor nyerte meg ezt az embertelen viadalt. Hogy mi vonzotta a 2017-es Spartathlonra, arról csak sejtéseim vannak. Ebben az évben nem ő nyert, de minden bizonnyal úgy volt vele, hogy ezt a versenyt nem illik kihagynia. Teljesítménye továbbra is a hihetetlen akaraterőről, a kitartásról, az emberfeletti küzdelemről szól, legyen ő az első, vagy "csak" egy helyezett a görögországi versenyen.

Lubics Szilvia ultrafutó nagykanizsai otthonában Forrás: MTI/Varga György

A Másfél nap az élet című könyv önvallomás. Miközben olvassuk, együtt futunk Lubics Szilviával, aki kendőzetlen őszinteséggel meséli el, mit élnek át azok az emberek, akik az utrafutásra adják a fejüket. A poént nem lelőve mondom el, hogy ennek a sportnak nem csak szépségei vannak.

Az iradtlan fizikai és lelki igénybevétel a testet és a lelket is egyaránt meggyötri. A győzelem pillanatában, vagy éppen a Magyar Becsület Rend átvételekor (Lubics Szilvia 2016-ban kapta meg ezt a nagyon magas kitüntetést) biztosan nem jut eszünkbe, hogy ez a törékeny nő néhány órával korábban az út menti bokrok között hányt, vagy éppen egy sátorban egy matracon fekve reszketett.

Olvassuk és szinte drukkolunk neki, hogy álljon fel, legyen ereje a folytatáshoz, semmiképpen se adja fel a versenyt. Az utrafutáshoz ezek a dolgok is hozzátartoznak, Lubics Szilvia pedig mindezt elmesélte férjének, dr. Lubics Györgynek, aki az egészet papírra vetette és ketten könyvet írtak belőle.

Lubics Szilvia (középen) a 2017-es Badwater versenyen a Halál Völgyében az Egyesült Államokban Forrás: AFP/2017 Getty Images/Ezra Shaw

Talán éppen ez a tény az egyetlen apró kritikája a műnek: egy szerkesztő munkája semmiképpen sem ártott volna a Másfél nap az életnek. De fogadjuk el azt, hogy Lubics Szilvia és férje olyan könyvet akart letenni az asztalra, amilyet ők képzeltek el, amilyet ők szerettek volna. Ez a mű pedig ilyen. A kezdetben három idősíkon mozgó, majd a történet végére egybeforró sztoriban amúgy szinte mindenki megtalálja azt a részt, amelyben magára ismerhet.

Hiszen mi sem vagyunk mások, mint Lubics Szilvia.

Az olvasók is gyermekeiket nevelő anyák, családjukért dolgozó apák - a különbség legfeljebb annyi, hogy mi nem húzunk naponta futócipőt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Másfél nap az élet elolvasása után engem megszállt az ihlet és már holnap nekiállok annak, hogy valamikor én is lefussak egy félmaratont. Nem, mert ennek a sportnak a világa soha nem vonzott igazán. A könyörtelenül előjövő gyerekkori emlékek, a sikertelen utcai futások, a kudarcok, és önmagam lustasága is erősebb annál, hogy futásra adjam a fejem. De Lubics Szilvia könyvéből bármi máshoz is erőt meríthetünk. E cikk megírása előtt egy nappal Zebegény és Verőce között kerékpároztam 15 kilométert. Elsőre nem is volt olyan rossz. Bár tört a nyereg és fújt a pofaszél, feladni egy pillanatig sem akartam.

A könyv, amelynek minden szavából érezhető a kitartás, a sport iránti alázat és az üzenet, hogy bárki bármit elérhet, ha igazán akarja Forrás: Lubics Szilvia weboldala

Lubics Szilvia könyve, a Másfél nap az élet erre is megtanít. Hogy soha semmit ne adjunk fel.

A történet és a Spartathlon magyar hősnője sok szenvedés, kisebb magánéletbeli válság, egy-két csalódás és felfoghatatlan mennyiségű kilométer megtétele után vált a magyar emberek egyik példaképévé. Az pedig, hogy mindezt volt ereje papírra vetni, tényleg nagyszerű dolog.

Lubics Szilvia, Lubics György: Másfél nap az élet. Georgius Med, 2017. 320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631295634