Usain Bolt taktikájával versenyzett Tokióban az olimpiai bajnok Tótka Sándor

A tokiói olimpia kajak-kenu versenyében a világ- és négyszeres Európa-bajnok Tótka Sándor aranyérmet nyert a K-1 200 méteres döntőben. Az UTE kajakosa ifjúsági szinten mindent megnyert, majd a felnőttek között világbajnokságon kétszer, míg Európa-bajnokságon négyszer ünnepelhetett aranyérmet. A magyar mezőny legjobb sprintere az olimpiai ciklusban szinte csak a kajaknégyes csapathajós szereplésére készült, de az az egység végül feloszlott, ezzel pedig megnyílt számára az út, hogy egyesben csilloghasson. A 27 éves olimpiai bajnok az Origónak adott interjúban elmondta, hogy hamarosan jelölteti magát a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség sportolói bizottságába, és elárulta azt is, hogy az olimpia előtt milyen módszerrel tudta levenni a terhet magáról.

Elhozta magával a Tokióban nyert aranyérmét?
Sajnos nem hoztam magammal, pedig csinálhatnám úgy, mint Szilágyi Áron, hogy a kesztyűtartóban tartom, de sajnos elfelejtettem. Otthon van, a polcon.

Az olimpia után hazafelé jövet elő is vette a reptéri ellenőrzésnél.
Az csak vicc volt, de egyébként a hazaúton végig ott volt a zsebemben.

Adná magát a kérdés, hogy mennyit változott az élete az olimpiai bajnoki cím megnyerése óta, de amióta hazajött Tokióból, folyamatosan edz.
Annyiban változott, hogy nagyon sok a megkeresés, az interjúk és a stúdióbeszélgetések. De nagyon élvezem. Örülök, hogy figyelmet kapok. Érdekes, hogy van, ami nagyon sokat változott, de van, ami semennyit. Amikor hazaértem a házunkhoz, azt láttam, hogy semmi nem változott, és ez nagyon jó érzés volt. Még azon is el kellett gondolkodnom, hogy olimpiai bajnok vagyok-e egyáltalán? A feleségem vásárolt egy üveges vitrint, ott van most a helye az érmeknek és a különböző relikviáknak. Egyelőre az életem sem változott, mert hétvégén már jön az országos bajnokság, ami világbajnoki válogató is. Ötszáz méter párosban fogunk indulni Nádas Bencével, akivel világcsúcstartók vagyunk ebben a versenyszámban. Ha nyerünk, akkor mehetünk a szeptemberi koppenhágai vb-re. Ha nem, akkor megyek a Balatonra. (Végül az Erdőssy Csaba, Kopasz Bálint páros nyerte a K-2 500 méteres versenyszámot - a szerk.)

Tótka Sándor az olimpiai arany megnyerése óta Dunavarsányban készül a világbajnokságra Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az olimpia előtt aranyérmes lett a poznani Európa-bajnokságon. Milyen várakozásokkal érkezett Tokióba?
Itthon éremesélyesnek tartottak, hiszen az Európa-bajnokságon sikerült legyőznöm a brit olimpiai bajnok

Liam Heath-t, aki akkor kapott ki először a riói győzelme óta.

Viszont az olimpia előtt olvastam egy külföldi sportfogadásokkal foglalkozó oldalon, hogy az esélyesek között bele sem kerültem az első háromba. Az edzőm nem akarta, hogy megnézzem, nehogy véletlenül terhet rakjak magamra. De ezzel olyan motivációt kaptam pluszban, hogy csak azért is megmutatom, igenis rohadtul kell velem számolni.

Mennyire volt felépítve a versenyzése Tokióban? Ott, a helyszínen úgy tűnt, már az előfutamban is megállíthatatlan.
Volt egy versenyzési tervünk. Korábban a középmezőnyben mozogtam a kétszáz méteres távon, ezért nem volt taktika, így minden futamot – az előfutamot, a középfutamot és a döntőt is – maximumon kellett nyomnom. Idén viszont, amikor a világkupán elindultam kétszázon, rájöttem, hogy akár lehet versenyzési tervet is készíteni. Ott az előfutamban 180 méterig nyomtam, a középfutamban Liam Heath-tel mentem, és 150 méter után elengedtem. A döntőben aztán végig nyomtam. Akkor vettük észre az edzőmmel, Hüvös Viktorral, hogy annyira ott vagyok az élvonalban, hogy akár ezt is megtehetjük. Tokióban az előfutamban csak 120 méterig nyomtam, mert kirobbantam a rajt után. A középfutamban már 170 méterig csináltam, a döntőben pedig mindent beleadtam.

Kicsit úgy éreztem magam, mint Usain Bolt, a világ leggyorsabb embere, akinek az előfutamokban szintén nem kellett mindent kiadnia magából.

Tótka Sándor az olimpiai arany megnyerése után a kajakozás Usain Boltja lett Forrás: MTI/Kovács Tamás

Korábban rendszeresen járt pénzdíjas sprintversenyekre. Hosszú Katinka az olimpia után azt mondta, hogy azért sem sikerült felkészülni, mert a koronavírus miatt nem tudott versenyekre járni, márpedig nála ezek a versenyek az edzés részét képzik. Ön is így van vele, vagy ez csak hobbi?
Nálunk ezek a pénzdíjas versenyek nem olyan népszerűek. Ebben az olimpiai ciklusban Hüttner Csaba szövetségi kapitány is arra kért, hogy koncentráljak a kajaknégyesre, így az egyes ambícióim teljesen háttérbe szorultak, csak idén kerültek megint előtérbe.

Én ezeken a versenyeken éltem ki az egyes vágyaimat. Moszkvában második lettem egy százméteres sprintversenyen, a Városligetben megnyertem a Red Bull Vízisprintet, aztán Potsdamban is nyertem egy 150 méteres versenyen, úgyhogy tudtam, hogy jó vagyok.

Gyakorlatilag ezek a kis versenyek tartottak karban az olimpia előtt.

Éveken keresztül csak a kajaknégyessel készült, az egyéni sprintszám csak afféle bónusz lett volna az olimpián. De Kuli István sérülése miatt szétesett a négyes, majd a fantasztikus Eb-szereplése átírta a prioritásokat. Akkor is nyert volna kétszázon, ha a férfi kajaknégyes az eredeti összeállításban megy ki Tokióba?
Magam is gondolkodtam rajta, de az edzőm azt mondta, hogy nem kell ezzel foglalkozni. A lényeg, hogy olimpiai bajnok vagyok. Amikor minden rendben volt a négyessel, éremesélyesnek gondoltam magunkat. Aztán amikor Pisti megsérült, próbálkoztunk a világkupán Balogh Gergellyel, de borzalmasan mentünk. Később, az Eb-n megint próbálkoztunk Kuli Pistivel, de nagyon rosszul mentünk. Utána már sokkal fontosabb lett az egyes, mert az olimpia előtt próbálkoztunk a kvótás emberekkel is, de sehogy sem tudtuk összehangolni a négyest. Béke Kornél ezer párosra készült, Csizmadia Kolos pedig a kétszáz egyesre. K-4 500 méteren 120-as csapáson kell leadni a maximum erőt, de ez iszonyatosan nehéz, mert akik ezer méteren versenyeznek, azok 100-110-es csapásszámon mennek. Varga Ádám például világklasszis, hiszen ezüstérmes lett az olimpián 1000 méteren, de 120-as csapáson nem tud erőt leadni, mert nem erre szakosodott. Csizmadia Kolos például 160-as csapáson tudja a legtöbb erőt kifejteni, úgyhogy elképesztően nehéz volt ezt a négyest összetenni az olimpiára, de nem szomorkodtunk a hetedik hely miatt. Már az is nagy dolog volt, hogy bejutottunk a döntőbe.

Kuli István, Nádas Bence, Molnár Péter és Tótka Sándor éveken keresztül készültek Tokióra Fotó: Csudai Sándor - Origo

Hogyan emlékszik az olimpiai bajnoki címére? Nekünk a helyszínen felejthetetlen volt, amikor a célba érés után összeborultak a negyedik helyen végző Csizmadia Kolossal.
Kolos olyan fantasztikusan ment az előfutamban és a középfutamban, hogy én azt gondoltam, hogy mindketten dobogósok leszünk. A célba érés után semmit nem éreztem, mert nagyon rossz a térlátásom. Kolos odajött, és azt mondta, nyertem. Amikor megláttam a táblát, elképesztő öröm kerített hatalmába. Nem volt rajtam teher, de mintha ötven kilóval könnyebb lettem volna. Kolosnak amúgy ez volt az első olimpiája, és ott nagyon szép dolog a negyedik hely. Én már csak tudom, hiszen ezt én is megéltem öt évvel ezelőtt Rióban.

A győzelem után hogyan ünnepelt?
Sokat voltam a vegyeszónában, utána jött a sajtótájékoztató. Rengetegen voltak rám kíváncsiak, úgyhogy nekem már maga ez egy hatalmas élmény volt. Kértem is többször az edzőmet, Hüvös Viktort, hogy csípjen meg, mert olyan, mintha álmodnék, és attól féltem, hogy mindjárt felkelek. Másnapra azért elmúlt az eufória, mert jött a kajaknégyes, és nagyon fókuszálni kellett, így egy pillanatra nem gondoltam az aranyéremre.

Az UTE-kajakos élvezi a sikerrel járó felhajtást Fotó: Csudai Sándor - Origo

Hogyan birkózott meg a körülményekkel? Emlékszem, amikor Csipes Tamaráék kiszálltak a hajóból, húsz perc alatt négy helyen kellett megállniuk a negyven fokban, és nagyon érződött rajtuk, hogy szívesen mennének már valami hűvösebb helyre.
Nyári gyerekként én nagyon megsínylettem az idei tavaszt. Nehezen akart jönni a nyár, aztán egyik napról a másikra jött a nagy meleg, és nem volt tavasz. Megviselt az itthoni hideg, és élveztem, hogy kint meleg van és pára. Imádtam, hogy melegem volt, és kevesebbet kell melegíteni. Ráadásul tudtam, hogy a legnagyobb riválisom, Liam Heath 18 fokban készült Angliában, miközben én itthon már 35 fokban edzettem. Tudtam, hogy ez nekem előnyömre fog válni. Számomra csak annyi negatívum volt, hogy picit megégtem a sok nyilatkozás közben, de szerencsés bőröm van, úgyhogy másnap reggelre be is barnultam. Ezen kívül semmi bajom nem volt.

A siker ezzel jár. Tamival beszélgettünk a napokban, épp túl volt egy interjún, és azt mondta, hogy már kezd fáradni. Én meg erre azt kérdeztem tőle, hogy jobb lett volna, ha ötödik helyen végzel, és senki nem lenne rád kíváncsi? Nevetve mondta, hogy nyilván nem.

Ez volt a második olimpiája. A Tokióban bronzérmet nyerő cselgáncsozó, Tóth Krisztián mondta Rio után, hogy összenyomta a teher, és erre a sikerre meg kellett érnie.
Nagyon sokat tanultam tőle. Jóban vagyunk régóta, hiszen a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpián mindketten érmesek lettünk – én aranyat, ő bronzérmet nyert. Az olimpia előtt pont Krisztián nyilatkozata miatt is megbeszéltük, hogy letöröljük a telefonunkról az összes közösségi oldalt, nem olvastunk híreket, csak magunkra koncentráltunk. Nagyon jól sikerült kizárni a külvilágot. A születésnapom is az olimpia előtt volt, de még az akkor kapott üzenetekre sem válaszoltam. Kellett a befelé fordulás, hogy csak magamra tudjak figyelni.

Tótka Sándor rendkívül tudatosan készült az olimpiára Forrás: AFP/Luis Acosta

Miután megnyerte az aranyérmet, a szövetség posztolt egy videót, amelyen látni lehetett, hogy szurkolták ki a győzelmét Gyomaendrődön.
Sejtettem, hogy lesz ilyen, de mivel letöröltem minden alkalmazást a telefonomról, így nem láthattam a közösségi oldalakon, hogy szervezik ezt a dolgot. Elképesztően jólesik, hogy ennyien szurkolnak. Fantasztikus, hogy nemcsak az UTE, a családom, hanem a szülővárosom is. Biztos vagyok benne, hogy a döntőben nekem tolták a legjobban a hátamat, nekem szurkoltak a legtöbben.

Most már elárulja, hogy mennyi volt a végsebessége a döntőben?

Mielőtt 2015-ben Molnár Péterrel párosban megnyertük a világbajnokságot, az edzőm azt mondta, hogy ha meglesz a 26 kilométer/óra, akkor aranyérmesek leszünk.

Most is mondtam Viktornak, hogy kérek egy ilyen számot. Most 25-öt mondott. Itthon ez egyszer sem sikerült a felkészülés alatt, még hátszélben sem. Tokióban sem jött össze a felkészülés alatt. Majd az első előfutamban azonnal összejött a 25.10, persze ehhez kellett a hátszél is. A döntőben egy kilométer/órával mentem kevesebbet, de elég lett szerencsére.

Elmaradt születésnap, olimpiai aranyérem. Ugye azért valahogy csak megünnepelte ezeket?
Most hétvégén voltam egy legénybúcsún, de nem vagyok bulizós típus. Már az is kikapcsolódás volt, hogy kicsit tovább fent maradhattam, és minőségi időt tölthettem a feleségemmel.

Tótka Sándor olimpiai bajnokként sem becsüli le az ellenfeleit Fotó: Csudai Sándor - Origo

A kajak-kenu mellett tényleg foglalkoztatja a sportdiplomácia is?
Tetszik Gyurta Dániel életútja, a sportpszichológusomat is ő ajánlotta, úgyhogy jóban vagyunk. Dani a Nemzetközi Olimpiai bizottság tagja, én pedig

jelöltetni fogom magam a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) sportolói bizottságába. Remélem, a világbajnokságon be is szavaznak majd.

A sportágunk rossz irányba halad, hiszen nemrég elvettek tőlünk egy olimpiai versenyszámot, azért, hogy létrehozzanak egy extrém szlalom-szakágat, amihez semmilyen logisztika vagy infrastruktúra nincsen kialakítva. Ez egy leköszönő elnök utolsó döntése volt, ezzel pedig elvesztettük a sprintkajakot, miközben a népszerűségben ez az egyik húzóága a kajak-kenunak. Ha bekerülnék a bizottságba, akkor megpróbálnám hallatni a hangomat, és segítenék még látványosabbá tenni a sportágat.

Mennyire lehangoló, hogy nyert egy olimpiai bajnoki címet, de mivel elvették ezt a versenyszámot, nem védheti meg a címét a párizsi olimpián?
Ez borzalmas, hiszen az eddig megszerzett tudás így kukába megy. Idén új utakat tapostunk ki technikában és edzésmódszerekkel. Szomorú, hogy ezeket nem tudom újra alkalmazni, pedig úgy érzem, ott maradhatnék az élvonalban. Megpróbálom az eddig megszerzett tudást átültetni a csapathajóba.

Ezerméteres távra nem fogok átnyergelni, azt meghagyom Kopasz Bálintnak és Varga Ádámnak. A jövőben így marad a kajaknégyes, a K-1 200 helyett pedig visszajön az ötszáz páros, úgyhogy ezekre készülünk.

El tudom képzelni, hogy Nádas Bencével párosban ott leszünk a párizsi olimpián, de ez még csak halvány jövőkép.

Az olimpiai bajnok Tótka Sándor a világ leggyorsabb embere a vízen Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mindig is kajakozónak készült?
A szüleim nagyon szerették volna, hogy sportoljak. Édesapám tornász volt, édesanyám pedig atléta. Először kipróbáltam a focit, de nem tetszett a társaság. A tornát is kipróbáltam, de ott nagyon nagy volt a szigor. Utána jött a néptánc, aztán

a társastánc volt az első olyan sport, ahol leragadtam. Oda jártak a barátaim, remek volt a társaság, hülyéskedtünk, mozogtunk. Csináltam két-három évig, aztán az egyik osztálytársam megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemenni kajakozni.

Aztán az egyik barátom a társastánccsoportból is jött, őt pedig egyre többen követték. Nagyszerű társaság, óriási barátságok alakultak ki, nagyon vastag kötelékekkel, és ez soha nem is fog elszakadni.

A társastánctól aztán eljutott odáig, hogy a tokiói olimpián azt mondta, ön a leggyorsabb ember a világon.
Nagyon szeretem Usain Boltot, ő a példaképem. Imádom a filmjét is, havonta egyszer mindig megnézem. Azt vallom, hogy mindig a legjobbtól kell tanulni, és ezért rengeteg világklasszis sportoló életét tanulmányozom.

Ha Bolt a leggyorsabb ember a földön, akkor én vagyok a leggyorsabb ember a vízen.