Világklasszis futballisták vonultak vissza

A szezon vége jó néhány labdarúgó számára nem csupán azt jelentette, hogy egy hónapig pihenhet, mielőtt elkezdődne a felkészülés a következő idényre. Az idén nyáron feltűnően sok világklasszis futballista döntött úgy, hogy végleg befejezi pályafutását, és szögre akasztja futballcipőjét. A visszavonulók között három világ- és Európa-bajnok, egy világbajnok, egy Európa-bajnok, egy világbajnoki gólkirály és számos olyan labdarúgó akad, akiről érdemes megemlékezni.

A visszavonuló világbajnokok sorát a brazil Aldair zárja, aki három éven keresztül Hässler csapattársa volt a Romában.

Ő elsősorban a selecaóval érte el nagy sikereit: a legnagyobb diadal természetesen az 1994-es világbajnokság megnyerése volt, majd négy évvel később ezüstérmet szerzett a mondiálon, 1989-ben és 1997-ben a Copa Américán végzett az élen, utóbbi esztendőben a Konföderációs-kupát is elhódította, 1988-ban pedig ezüstérmet nyert az ötkarikás játékokon.

Ami klubcsapatait illeti, azokkal csak hazai porondon tudott elvinni pár trófeát, a nemzetközi siker kimaradt életéből. Még Brazíliában a Flamengóval megnyerte Rio állam bajnokságát, illetve az országos pontvadászatot, az AS Romával 1991-ben olasz kupát, tíz évre rá pedig olasz bajnokságot nyert. A nemzetközi kupasikerhez legközelebb 1990-ben, a Benfica játékosaként állt, hiszen a portugálokkal BEK-döntőt játszott, ám büntetőrúgásokkal vereséget szenvedett a PSV Eindhoventől.

A dán portásnak, Peter Schmeichelnek nincs világbajnoki címe, ő "csak" egy Eb-győzelemmel dicsekedhet, klubszinten viszont ő is mindent elhódított, ami csak lehetséges.

Neve örökre összeforrott a Manchester Unitedével, ahol nyolc esztendőt töltött el, és ennyi idő alatt nyert öt bajnoki címet, három FA-kupát, egy európai Szuperkupát, és részese volt az 1999-es, emlékezetes barcelonai BL-döntőnek, ahol a MU az utolsó percekben fordított a Bayern München ellen. Schmeichel ezzel a meccsel búcsúzott a Vörös Ördögöktől, de pályafutása nem ért véget: a Sporting Lisboával azért még begyűjtött egy portugál bajnokságot, majd nagy meglepetésre visszatért Angliába, előbb az Aston Villához, majd végül a Manchester Cityhez.

Két alkalommal választották meg a világ legjobb kapusának, és 1992-ben az Aranylabda-szavazáson az ötödik helyen végzett.