Vágólapra másolva!
Két igazán indulatos mérkőzésen van túl az MTK, hiszen a Fradi elleni bajnokin négy kiállítás és köpködés borzolta a kedélyeket, míg Debrecenben Kenyeres Imrét, a kékek pályaedzőjét dobták fejbe a lelátóról egy félig telt sörös dobozzal. A pályán uralkodó indulatokról a Ferencváros ellen győztes gólt szerzett, majd a Loki ellen is jól futballozó Pisont Istvánnal beszélgettünk.

- Miként viseli a magyar pályákon tapasztalható indulatokat?
- Nagyon elkeserít mindez, mert különben sem egetverő a színvonal az NB I-ben, ám a gyakori indulatok még inkább elriasztják az embereket a pályák környékéről. Pedig, úgy érzem, az első kiállításig a Fradi elleni meccsünk is kifejezetten jó iramú, izgalmas volt. Bevallom, én még abban az időben mutatkozhattam be az NB I-ben, amikor még tisztelték, sőt, kedvelték is egymást a játékosok.

- Ezek szerint elsősorban az egymás iránti megbecsülés hiányára vezeti vissza az indulatokat?
- Egyértelműen. Emlékszem, régen a kettős rangadókon nem kímélték egymást a rivális csapatok játékosai, de utána együtt mentek el sörözni. Mára ez megszűnt, kihalt a tisztelet a magyar futballban.

- Mégis, az említett események mennyiben írhatók a labdarúgók képzetlenségének a számlájára?
- Így a bajnokság vége felé inkább a nagy tét okozza a legtöbb veszekedést a pályán, én azonban igyekszem ezekből kimaradni. Jobb, ha az ember a játékra koncentrál, s még jobb lenne, ha a játékosok között visszatérne egymás tisztelete, elvégre ugyanazért a kenyérért küzdünk mindannyian.

Bánki József