Élő:
Vágólapra másolva!
A Real Madrid Aranylabdásain - Figo, Zidane, Owen, Ronaldo - kívül tán csak a szintén madridi Beckham tud szinte naponta címlapra kerülni a világ sportújságjain. Óriási népszerűségnek örvend még Spanyolországban a barcás Ronaldinho, Angliában pedig legfőképpen Henryért és Shearerért vannak oda a zsurnaliszták, míg Olaszországban általában Del Pierót, Tottit és a többi talján szépfiút (Cannavaro, Nesta, Maldini) favorizálja a média. A futballtudást figyelembe véve aránytalanul kevés szó esik - a magyar sajtóban is - egy keleti gyémántról, akinek tudása előtt 2004-ben végre meghajolt Európa: Andrij Sevcsenko megnyerte a legjobb Európában futballozó játékosnak járó legfényesebb trófeát, az Aranylabdát. Most már a Milan csatárán volt a sor, aki a World Soccernek adott interjújában szinte minden vele kapcsolatban felmerülő kérdésre megadta a választ.

- Megannyi sikerrel a háta mögött mik a megmaradt ambíciói?
- A legfontosabb most az, hogy az ukrán válogatottal kijussunk a 2006-os németországi vb-re. Nem fogom teljesnek érezni a karrieremet, ha nem vehetek részt a legnagyobb presztízsű futballeseményen.

- Oleg Blohin min változtatott a nemzeti csapatnál?
- Megváltoztatta a fiatal játékosok mentalitását, a modern futballban ugyanis rendkívül fontos az önbizalom. Vezetjük a csoportunkat, de korai lenne jóslásokba bocsátkozni, hiszen rendkívül erősek az ellenfeleink (többek közt Görögország, Dánia, Törökország - a szerk.). Az öltözőben viszont nagyon jó a hangulat, ezért optimista vagyok.

- Blohin úgy nyilatkozott, az Aranylabda-szavazáson sokat számított, hogy az ukrán válogatottban is gólerős volt, főleg Törökország ellen.
- Nem könnyű betalálni sem a Serie A-ban, sem pedig egy vb-selejtezőn. Több éve ott vagyok a jelöltek között, s végre 2004-ben sikerült megnyernem az Aranylabdát. A győzelmemet az ukrán nemzetnek ajánlom fel. Minden futballkedvelő ukrán gyerek erőt meríthet a példámból, hiszen az életben minden lehetséges. Ám a nagy célok eléréséhez szenvedély, kemény munka és önbizalom szükséges.

- Beszéltek már milánói csapattársával, Tomassonnal a dán-ukrán vb-selejtezőről?
- Nem beszéltünk, viszont tudom, milyen lesz a két ország közötti válogatott találkozó - egy igazi csata!

- Hogyan relaxál?
- A kedvenc időtöltésem: golfozás a barátaimmal.

- 2004 felesége és ön számára is különlegesnek bizonyult.
- Valóban, hiszen Kristen életet adott fiunknak, Jordannek. Azt szeretném, ha futballista lenne belőle, és arra is felkészültem, hogy én legyek az első edzője.

- Mi a véleménye az ukrajnai politikai eseményekről?
- Az én politikám az, hogy jól futballozzak. A legnagyobb öröm számomra az, amikor olyan jó játékkal rukkolok elő, amivel kivívom a közönség tetszését.

- Elég régóta Olaszországban van már. Ukránnak vagy olasznak tartja magát?
- Ukránnak, és büszke vagyok erre, ám a leggyakrabban olaszul szólalok meg. Most már egyszerűbb is számomra, hogy ezen a nyelven fejtsem ki az érzéseimet.

- Milyen tervekkel folytatja a remekül sikerült 2004-es esztendejét?
- Tisztában vagyok vele, egyszer az én karrieremnek is vége lesz. A legnagyobb motiváció számomra az, hogy addig futballozhassak profiként, ameddig csak lehetséges.

A World Soccer interjúja nyomán

Juha Pál