Vágólapra másolva!
Magyarország nemcsak tízmillió szövetségi kapitány hazája, de a megrögzött reménykedőké is. A húsz éve szakadatlan csalódássorozat még mindig nem törte le a szurkolók lelkesedését, a 2008-as Eb-selejtezők nyitányán 13 ezer néző buzdította a helyszínen, majd adott hangot elkeseredettségének, miután a norvégok tönkreverték az amatőröktől is kínosnak számító hibákat elkövető válogatottat. A máltai zakót már megmagyarázni sem lehet... A drukkereknek sikerek híján marad a kritizálás joga, és bár a bírálatok szólhatnak akár taktikáról, motiváltságról vagy a válogatott felkészítéséről, a slágertéma azért mindig az aktuális csapatösszeállítás marad. Cikkünkben sorra veszzük, milyen játékosok beválogatásával borzolták a kedélyeket az elmúlt idők kapitányai.

Legendák keringenek Verebes József újabb szerepvállalásáról is, a Mágus 1993. szeptember 8-a és 1994. június 8-a között irányította a nemzeti együttest, bemutatkozásakor a csapat 3-1-re kapott ki Oroszországtól. A kezdőcsapatban kapott helyet például a győri Bordás Csaba, illetve a váci Puglits Gábor, a fáma szerint utóbbi vörös hajának köszönhetően került Verebes látókörébe, hiszen "úgy nézett ki, mint egy skót..."

De ha butaságnak véljük, akkor nevessünk a másik mendemonda-szerű válogatási módszeren is: állítólag 1994 tavaszán Ivanics László úgy került be a keretbe, hogy a buszon derült ki, 20 utazó helyett csak 19-en vannak. Győr útba esett Linz felé menet, Ivanics csomagolt, sőt, még a meccsen is pályára léphetett csereként. Igaz, három perccel később piros lapot kapott!

1994 szeptembere és 1995 novembere között ismét Mészöly Kálmán következett, aki visszatért a jól bevált harcosokhoz, a csapat fogott is itthon pontot a svájciak és a törökök ellen, 0-0-t játszott a németekkel, Halmai góljával 1-0-ra verte a svédeket, majd következett Reykjavík, 1995. június 11-e, ahol a csapat kikapott Izlandtól. Akkor azt hittük, nincs lejjebb - szerdán kiderült, dehogyisnem!

Csank János 1996 áprilisában Horvátország ellen debütált, az akkori kezdőcsapatban ott volt Horváth Attila (rémlik? hosszúhaj, Zalaegerszeg...), illetve Arany László (ex-DVSC és ex-FTC), majd Ausztria ellen következett Baranyi Miklós. Májusban a Wembleyben megmutathatta magát a világnak Hahn Árpád (Istenem, mit adnánk most az ő klasszisáért a védelem tengelyében!) és Aranyos Imre, a júniusi, olaszok elleni Népstadionbeli fellépésen pedig ott volt, a Cercle Bruges együttesében majdnem belga gólkirályi címig jutó, most a REAC-ban vegetáló Torma Gábor...

Bordás Gábor, Pincési László