Gerrard nem ismer lehetetlent

A Liverpool FC közelmúltjának legnagyobb közönségkedvencei érdekes módon szinte egytől egyig a nagy városi rivális, az Everton FC szurkolói voltak gyermekkorukban. Robbie Fowler, Michael Owen vagy éppen Jamie Carragher egyaránt a Toffeesért szorítottak, ám velük ellentétben a Vörösök jelenlegi legnagyobb klasszisa, a középpályás Steven Gerrard világéletében a Liverpool drukkere volt.

Az 1998-99-es idény elején csak tartalékként vette számításba a francia mester, de a sérülések miatt novemberben, a Celta Vigo elleni, idegenbeli UEFA-kupa-mérkőzésen már leülhetett a kispadra, pár nappal később pedig a Blackburn Rovers elleni hazai bajnokin a 90. percben pályára is lépett a norvég védő, Vegard Heggem cseréjeként. A következő idegenbeli bajnoki találkozón, a Tottenham Hotspur ellen már a kezdő tizenegyben kapott helyet, és végig is játszotta az összecsapást, amelyet azonban a liverpooliak 2-1-re elveszítettek. Szintén 90 percig volt a pályán a Celta Vigo elleni visszavágón is, de ezután megint a kispadra került, ráadásul a Newcastle United ellen csereként beállva megsérült, le kellett hozni, és egy hónapos pihenőre kényszerült. Az idény hátralévő részében még kilencszer vetették be, ebből három alkalommal kezdőként, első szezonját a felnőttek között tehát felemásan zárta.

Ugyanakkor Houllier-nek ennyi játék is elég volt, hogy meglássa Gerrardban a leendő világklasszist, a francia mester az 1999-2000-es szezon elején már a kezdő tizenegyben számolt a fiatal középpályással, aki időközben az angol U21-es válogatottban is bemutatkozhatott. A bajnokság első hét mérkőzésén egyaránt ott volt a kezdők között, mégpedig védekező középpályásként, azonban Houllier a nyolcadik fordulóban a kispadra ültette, és Dietmar Hamann-nak szavazott bizalmat. Mindez éppen az Everton FC elleni városi derbin történt, amelyen Gerrard mindenképpen szeretett volna játszani, és amikor a 66. percben becserélték, talán túlzott bizonyítási vágy dolgozott benne, hiszen az utolsó percben egy durva szabálytalanság miatt piros lapot kapott.

A három mérkőzésre szóló eltiltás után eleinte megint csak csere volt, de novembertől immár ismét rendszeresen a kezdő csapatban kapott helyet, és meg is tartotta a helyét a 11-ben. December elején a Sheffield Wednesday ellen megszerezte pályafutása első gólját a felnőttek között, amely ráadásul egy szépségdíjas találat volt. Olyan jól játszott, hogy a szövetségi kapitány, Kevin Keegan már februárban meghívta őt az argentinok ellen készülő keretbe, de azon a mérkőzésen még nem debütálhatott címeres mezben egy sérülés miatt. Erre májusig kellett várnia, amikor az ukránok ellen pályára lépett. Keegan némi meglepetésre a 2000-es Európa-bajnokságra is magával vitte a fiatal középpályást, aki a kontinensviadalon egy találkozón, a németek elleni összecsapáson játszott, mégpedig csereként.