Akik színesebbé tennék a Bajnokok Ligáját

A Bajnokok Ligája jelenlegi formájának ellenzői leggyakrabban azzal szoktak érvelni a sorozat mostani kiírása ellen, hogy a topligákból szinte mindig ugyanazok a klubok jutnak be a csoportkörbe. Általában ez így is van, de jelenleg az angol, a francia és a német első osztályban is van egy-egy olyan együttes a dobogón, illetve annak közelében, amelynek BL-szereplése óriási meglepetést jelentene az idény végén.

Sok igazság van abban a kijelentésben, hogy a legrangosabb európai pontvadászatokban, amelyek így értelemszerűen a legtöbb BL-résztvevőt adják szezononként, egy rendkívül szűk körből kerülnek ki a legrangosabb európai kupában induló klubok.

Angliában a Chelsea, az Arsenal, a Manchester United és a Liverpool az elmúlt négy esztendő mindegyikében ott volt a Bajnokok Ligájában (igaz, a Liverpool 2005-ben csak azért, mert megnyerte a sorozatot).

Franciaországban a dobogó legfelső fokát kibérelt Olympique Lyon mellett általában a Girondins Bordeaux és a Lille, esetleg az Olympique Marseille kvalifikálta magát a BL-re, Németországból pedig az idén 12 év után a Bajnokok Ligájáról lemaradt Bayern München, a Schalke 04, a Bayer Leverkusen és a VfB Stuttgart számít szinte rendszeres szereplőnek a legrangosabb európai kupában.

A jelenlegi szezonban azonban mind a három pontvadászatban akad egy-egy meglepetéscsapat, amely a BL-indulásra hajt - pedig korábban sohasem indulhatott el a Bajnokok Ligájában. Sőt, az egykori BEK-nek is csak egyikük volt valaha is résztvevője: a Premier League-ben jelenleg a harmadik pozíciót elfoglaló Manchester City, amely utoljára 1968-ban nyert aranyérmet a szigetországban.

Mivel ugyanabban az esztendőben a BEK-et a Manchester United hódította el, így a torna 1968-69-es kiírásban az az egyedülálló eset történt meg, hogy Angliát a két manchesteri gárda képviselte. Nos, ha a City tovább folytatja remek szereplését a mostani idényben, akkor megtörténhet, hogy a következő szezonban megint két manchesteri együttes lesz az európai elit sorozatban.

A manchesteri kék-fehérek kiváló teljesítménye azonban csak részben számít meglepetésnek, mert bár az együttes a legutóbbi bajnokságban csak 14. lett, a nyáron egy gazdag befektető érkezett a csapathoz a volt thaiföldi miniszterelnök, Thaksin Sinawatra személyében, aki alaposan megerősítette a gárdát.

Az egyesület közel 60 millió eurót költött új focistákra, akik között horvát, brazil és bolgár válogatott is érkezett, a kispadra pedig a klubszinten rendkívül sikeresnek számító mestert, Sven-Göran Erikssont szerződtették, aki rövid idő alatt is ütőképes alakulatot rakott össze a rendelkezésére álló remek alapanyagból.

A Franciaországban 13 forduló után a második pozíciót elfoglaló AS Nancy éppen ellenkező útját választotta a csapatépítésnek: az egyesület a nyáron egyetlen új focistát sem igazolt. Az egyesületnél inkább a saját nevelésű futballistákra építenek, és egyelőre a Ligue 1 egyik legszűkebb keretével is ők számítanak a listavezető és címvédő Olympique Lyon első számú üldözőjének.

Malonga (balra) egyike a Nancy saját nevelésű titánjainak

A Nancy az eddigi 12 mérkőzésén (mert a klubnak van egy elmaradt találkozója is, amelyet bepótolva egy pontra megközelítheti a lyoniakat) mindössze 18 labdarúgót vetett be, akik közül nyolcan az egyesület utánpótlás-akadémiáján ismerték meg a sportág alapjait - akárcsak egykoron Michel Platini. A háromszoros aranylabdás futballista 1972 és 1979 között játszott az egyesületben, és ez az időszak számított a Nancy első aranykorának, amelynek csúcspontja az 1977-es negyedik hely és az 1978-as kupagyőzelem volt.

A mostani csapat 2006-ben egy Ligakupával gyarapította a trófeák sorát, és a 2007-2008-as szezonban akár fölül is múlhatja a Platini-éra legjobb bajnoki szereplését - márpedig ha a Nancy a dobogón végezne, akkor az BL-indulást jelentene a számára. Platini egyébként a múlt hétvégén maga is jelen volt a klub 40. születésnapját ünneplő ceremónián, amelyet követően a gárda 1-0-ra legyőzte a Girondins Bordeaux-t - a saját nevelésű Chris Malonga góljával.

A Bundesligában a Karlsruher SC ugyan lecsúszott a dobogóról, de az újonc együttestől a jelenlegi negyedik pozíció is hatalmas eredménynek számít - hiszen az egyesület eddigi legjobb eredménye egy hatodik helyezés volt az élvonalban. Igaz, a kilencvenes években ezt többször is sikerült elérni, sőt, a KSC 1994-ben egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt - a 2000-es években azonban a klub egy szezont még a harmadosztályban is kénytelen volt eltölteni.

Az idei feljutást követően a kék-fehérek számára maximum a biztos bennmaradás lehetett a cél, de az együttes fantasztikusan rajtolt, és nagyon úgy tűnik, hogy nem lesznek kiesési gondjai, sőt, akár az európai kupaszereplést is elérheti. Legnagyobb örömünkre ebben egy honfitársunknak, Hajnal Tamásnak is főszerepe lehet, hiszen a magyar középpályás egyértelműen kulcsfigurának számít az egyesületnél, és nála van a karmesteri pálca.

Jellemző kép az idei szezonból: a Karlsruhe-játékosok Hajnal Tamást ünneplik

A Karlsruhe sikerreceptje egyébként nagyban hasonlít a Nancyéhoz, hiszen a német gárda mestere, Edmund Becker elsősorban a csapategységben hisz, így aztán csak a lehető legritkábban változtat az általa ideálisnak tartott kezdő tizenegyen - és ennek megfelelően 11 forduló alatt mindössze 17 labdarúgót vetett be.

www.infosport-focivilag.hu