A klubhűség mintaképe felért a csúcsra

Az Európa-bajnokságot követően az UEFA technikai bizottsága alighanem gondban volt, amikor ki kellett jelölnie a torna legjobb futballistáját. Az nyilvánvaló volt, hogy egy spanyolnak kell nyernie, de nehéz lehetett eldönteni, hogy a csapatból kit is tüntessenek ki. Végül Xavira esett a választásuk, aki kevésbé látványosan, ámde annál hasznosabban futballozott - és az Eb utolsó két meccsén a kapu előtt is feltalálta magát.

Nem sokkal a bajnokság megnyerése után az egyesület meg is hosszabbította a szerződését, ami eredetileg 2007-ben járt volna le - az új kontraktus immár 2010-ig köti a Camp Nouhoz. Az új idényben pedig még az előző sikereit is felülmúlta társaival, hiszen Barcelona nem csak bajnok lett, hanem a Bajnokok Ligáját is megnyerte.

Sokáig úgy tűnt, hogy Xavi ennek nem örülhet felhőtlenül, hiszen 2005 novemberében az egyik edzésen térdsérülést szenvedett, és az első diagnózisok azt jósolták, hogy fél évet kell kihagynia - ami nem csak a BL második fázisában való szereplését veszélyeztette, hanem a 2006-os világbajnokságon való részvételét is. Xavi azonban a vártnál gyorsabban gyógyult, a bajnokság utolsó négy fordulójában már pályára lépett, és a párizsi finálén is leült a kispadra. Ott ugyan végül nem játszott, de a BL-diadal alighanem kárpótolta.

Természetesen a 2006-os világbajnokságra is utazhatott: a spanyol szakvezető, Luis Aragonés arra a felvetésre, hogy nem túl nagy kockázat-e kivinni egy nem teljesen egészséges focistát, azt válaszolta: "Sokkal nagyobb rizikó lenne Xavit otthon hagyni". Ennek megfelelően a középpályás a kezdő tizenegy tagja volt az Ukrajna elleni csoportmeccsen, és meg is választották a mezőny legjobbjának. A folytatásban aztán már nem ment neki ilyen jól a játék, és a spanyol együttes a tőle megszokott módon megint csak korán kiesett. Az viszont bebizonyosodott, hogy Aragonésnél kihagyhatatlannak számít a válogatottból, ráadásul a vébét követően valamivel támadóbb szerepkört kapott, és ez a góljainak számán is meglátszott.