Tönkretették a középhátvédek a ManCity-Realt

Vágólapra másolva!

A Manchester Ciy és a Real Madrid gól nélküli döntetlent játszott a BL első elődöntőjében, melyen nem a nagy sztárok, hanem a középhátvédek játszottak meghatározó szerepet. Manuel Pellegrini a 2010-es német válogatottból merített ihletet, Zidane a pálya közepén akarta megnyerni a meccset. Elemzés.

A 2014/2015-ös Bajnokok Ligájában azok a csapatok jutottak a legjobb négy közé, amelyek labdabirtoklási mutatója a legmagasabb volt a sorozatban: sorrendben a Barcelona, a Bayern München, a Real Madrid és a Juventus. A labdabirtoklása építő futball uralta Európát. Az idei szezonra ez azonban megváltozott.

bl labdabirtoklás 2015/2016
Create column charts

A Real Madrid zsinórban hatodszor, a Manchester City története során először került a BL elődöntőjébe. Az edzőkkel viszont fordított a helyzet: Manuel Pellegrini 2006-ban már küzdött a döntőért a Villarreal élén, Zinedine Zidane (vezetőedzőként) viszont még sosem.

Kezdőcsapatok

Pellegrini csak a sérült Yaya Touréra nem számíthatott, a Realnál viszont kérdéses volt C. Ronaldo, Benzema és Carvajal játéka is. Utóbbi kettő végül bekerült a csapatba, a Wolfsburgban történtek után Zidane valószínűleg nem merte megkockáztatni, hogy újra Danilo legyen a jobbhátvéd.

Mivel 2015 novembere óta a Real Madrid mindössze két meccset hozott le idegenben kapott gól nélkül, nem esett neki az ellenfelének. Már csak azért sem, mert közvetlenül a meccs előtt az orvosok egy új izomszakadást vettek észre C. Ronaldo combjában, és az utolsó pillanatban megvétózták a játékát. Ronaldo a BL utóbbi öt évének legmeghatározóbb alakja: a 2012/2013-as szezon óta 65 pontja van a kanadai táblázaton, így 25 gól/gólpasszal előzi meg Messit (40). A listán Lewandowski a harmadik 37 ponttal.

Az áttörési pontok

A biztonságot szem előtt tartva a középpályán – ahogy Zidane alatt már megszokhattuk – ismét ott volt a korábban mellőzött Casemiro. Újdonság volt viszont, hogy a támadósorban Bale, Benzema és Vázquez szinte egymás mellett játszott. Zidane úgy gondolhatta, a két belső védővel szemben érdemes kialakítani a kritikus áttörési pontot, és ez a második félidőben többször sikerült is.

Pellegrini taktikája szinte egy az egyben a 2010-es dél-afrikai világbajnokság német kontracsapatát idézte – csak tükrözve.

Németország taktikája a 2010-es világbajnokságon Forrás: Origo

Navas szinte teljesen egyedül játszott a pálya jobb oldalán, míg Pellegrini a Real sebezhetőbbnek tartott oldalát teljesen túlterhelte a Silva, De Bruyne, Agüero hármassal.

A két csapat eltérő taktikája tökéletesen látszik abból is, hogy honnan adták le a lövéseket:

A City mindent a bal oldalon próbált, a Real középen tömörült Forrás: whoscored.com

Ennek ellenére minden idők egyik legunalmasabb BL-elődöntőjét láthattuk kevés helyzettel, pocsék megoldásokkal, és elsősorban szörnyű lassú játékkal, miközben mindkét csapatban a középhátvédek nyújtották a legjobb teljesítményt.

Bizonyos szempontból viszont a legrosszabbat is.

Az 1990-es, szinte nézhetetlenül unalmas világbajnokság után törölték el a hazaadást, ami nemcsak a kapusok lábmunkájára hatott, hanem a középhátvédek szerepét is megváltoztatta. A folyamat csak erősödött a letámadás elterjedésével és a játékdinamika növekedésével: a középhátvédektől egyre inkább elvárt lett a technikai képzettség és a jó passzkészség.

Ennek a következményeként egy-egy labdaszerző (ball winning) és passzoló (ball playing) belső védő kezdte alkotni a csapatok védelmét.

Belső védők típusai

Labdaszerző (ball winning) szerepkör tipikus képviselői: Jamie Carragher, Terry Butcher, John Terry, Carles Puyol, Giorgio Chiellini, Thiago Silva, Diego Godín, Vincent Kompany, Sergio Ramos (...)

Passzoló (ball playing) szerepkör tipikus képviselői: Mathias Sammer, Frank de Boer, Mats Hummels, Gerard Piqué, Mehdi Benatia, David Luiz, Dante, Raphael Varane (...)

A keddi összecsapáson pályára küldött négy belső védő közül azonban

egyiknek sem erőssége a passzjáték,

különösen nem nyomás alatt, egy ilyen téttel bíró meccsen. Az esetek túlnyomó részében alibi átadásokat választottak, a hosszú indításaik pedig rendre ellenfélhez mentek.

Amilyen jól játszott Pepe és Ramos, amíg labdaszerzésről volt szó, olyan gyengén teljesítettek mindketten a labdakihozataloknál – amiben persze az sem segítette őket, hogy a nem éppen labdazsonglőr Casemiro játszott előttük.

A Real-védők passzai a védőharmadban: számtalanszor kényszerültek hazaadni a labdát, a passzok döntő többsége oldalra vagy hátrafelé irányult Forrás: 442/statszone

A Real Madrid hosszú átadásai sem voltak jobbak, 35-ből csak 14 volt sikeres Forrás: 442/statszone

A Manchester City ugyanezzel a problémával küzdött – azt a különbséget viszont érdemes kiemelni, hogy a játékosai mennyire nem vonták be a játékba a kapusukat, Joe Hartot.

A Mancity bekkjeinek passzai a védőharmadban Forrás: 442/statszone

A ManCity hosszú passzai még rosszabbak voltak: 31-ből csak 11 sikeres Forrás: 442/statszone

Természetesen nem arról van szó, hogy a középhátvédek miatt nem tudta eltalálni a kaput Agüero, vagy hogy Ramos hibája lenne Benzema értékelhetetlen játéka. Ugyanakkor a játék alapvető lassúsága és kiszámíthatósága jórészt az ő saruk. Logikus, hogy ilyen körülmények között, a statikus futballban remekül látták el a védőfeladataikat, és lett a végeredmény 0-0.

Sokszor szenvedés volt nézni a két csapatot, Ronaldo sem szórakozott jól Forrás: AFP

Ebben nagy szerepe volt David Silva sérülésének is. A helyére beálló Iheanacho tehetséges játékos ugyan, de sem az ő, sem De Bruyne szerepkörét nem tudta átvenni, emiatt a második félidőre teljesen visszaesett a City, a támadók elszigetelődtek a védőktől.

Hiányzó kulcspasszok

A túloldalon Toni Kroosra hárult volna elsősorban a helyzetek kialakítása, de kedden ő sem villogott. Igaz, hogy 98,7 százalékos pontossággal passzolt, ami lenyűgöző mutató, ugyanakkor nem vállalt kockázatot, mindössze egyetlen labdája volt az ellenfél tizenhatosán belülre:

April 26, 2016

Mindkét csapat nyomás alá helyezte a másik védelmét, így a labdát birtokló középhátvédek mozgástere leszűkült, gyakran kényszerültek hibára.

Sergio Ramos nem sok lehetőség közül választhat, ha nem akar kockáztatni Forrás: Origo

Manuel Pellegrini nagyon szerette volna kapott gól nélkül megúszni a meccset, emiatt is alakult úgy, hogy rögzített játékhelyzetek után jött a legtöbb veszélyes helyzet. A City két szélsőhátvédje szinte semmit nem tett hozzá a támadásokhoz, nem mehettek fel a vonal mellett.

A City szélsővédői nem lépnek fel az akcióval Forrás: Origo

Ennek következményeként kevés volt a beadás és a mögékerülés, kiszámítható és féloldalas lett a csapat játéka: a City mindent a bal oldalon erőltetett.

A kapusokon is múlhat a továbbjutás

Érdekes, hogy a meccs legnagyobb helyzete is egy középhátvédhez kötődik: a 82. percben Pepe bombázta Hart gyomrába a labdát néhány lépésről, vagy megfordítva, Joe Hart védett elképesztő nagyot egy legendás mozdulattal.

Joe Hart mutatja be a Schmeichel-féle csillagugrást Forrás: AFP

A Manchester United egykori kapusa, Peter Schmeichel nemcsak azért kiemelkedő alakja a labdarúgásnak, mert nagyszerű kapus volt, hanem mert újfajta védési stílust teremtett. Gordon Banks szeneszsákokat pakolt, hogy jobb formába lendüljön, Peter Shilton keményen edzett a konditeremben, hogy szélesebb válla legyen, de Schmeichel még magasabbra szinte fejlesztette a védekezést. Kitartó edzésmunkával gyúrta ki magát, emellett sokat gyakorolta, hogyan tudná a kapu lehető legnagyobb felületét lefedni, ezért szinte tökélyre fejlesztette a csillagugrást.

Nagynak lenni, és nagynak látszani

"A futball mellett folyamatosan kézilabdáztam – kapusként és mezőnyjátékosként is – mielőtt a Unitedhez igazoltam volna – mesélte egyszer Schmeichel. – A csillagugrás a kézilabdakapusok egyik alapvető technikája, ilyenkor a kezük és a lábuk is széles terpeszbe lendül a levegőben, az ember tulajdonképpen egy hatalmas X-alakot formál a kinyújtott kezével és a lábával. Ezt a mozdulatot ültettem át a futballra.

Hiszem, hogy nincs ennél jobb módja a ziccerek hatástalanításának.

Ha például közelről kapsz egy erős lövést, akkor a vonalon állva esélyed sincs vetődéssel reagálni, és megfogni a labdát. Ezzel a technikával viszont a kapu lehető legnagyobb felületét be tudod takarni, és ha zárni tudod a szöget, akkor máris van esélyed, hogy elakadjon benned a labda" – idézi Schmeichelt Jonathan Wilsonnak a kapusposzt fejlődését bemutató, Kívülállók című könyve.

Pontosan ezt a technikát alkalmazta Hart is Pepe ziccerénél.

A két kapus szerepe a visszavágón is kulcsfontosságú lehet. Joe Hart több védést (27) mutatott be az idei BL-sorozatban, mint bárki más, Keylor Navas viszont 11 meccsből 10-et kapott gól nélkül hozott le. Statisztikailag egyébként a Real az esélyes: az esetek 69 százalékában továbbjut az idegenben 0-0-val kezdő csapat a BL-ben. Az viszont figyelmeztető jel lehet, hogy a City az utolsó tíz meccséből csak egyet vesztett el a Bajnokok Ligájában.

A korábbi BL-elemzések itt érhetők el.