A magyar válogatott második Európa-bajnoki selejtezője előtt kevesen voltak, akik aláírták volna a 0-0-s eredményt. A magyar drukkerek, a stáb és a játékosok hozzáállása is érthető. Utóbbiak profiként mindig győzelemre készülnek, míg a drukkerekben az angolok kétszeri és németek egyszeri - ráadásul idegenbeli - legyőzésének emléke él. De, hogy ne menjünk ilyen messzire: Szoboszlai Dominikék márciusban nagyszerű első félidei játékkal valósággal kiütötték Bulgáriát a Puskás Arénában. A 3-0-s végeredmény egyértelműen a vendégekre nézve volt hízelgő.
Ilyen előzmények után, és tudva, hogy a montenegrói csapat legutóbb hazai pályán 2-0-ra kikapott a csoportunk favoritjának tartott Szerbiától,
jogos volt az optimizmus és a szurkolói elvárás, hogy győzni kell Podgoricában.
Ahova a csapat pénteken egy Telkiben megtatott edzés után érkezett, az aprócska Városi Stadionban éppen csak körbe néztek a játékosok pénteken kora este. A helyieket nem mozgatta meg különösebben a meccs, de volt olyan, aki azt mondta szombat délelőtt, hogy, ha a magyar csapat a meccs elején rúg egy gólt, azzal gyorsan megtörheti a hazai együttest.
Ehhez képest egészen máshogy alakult a mérkőzés. Az első félidőben nagyjából 40 percben az történt, amit a hazaiak akartak, a magyar csapatnak alig volt a korábbiakban megszokott, szépen felépített támadása, Ádám Martin a 9-es pozíciójában szinte nem találkozott a labdával, a széleken nem tudtunk a hazaiak mögé kerülni, az egyetlen veszélyes helyzetünk után Nagy Ádám fejesét követően pedig Dibusz Dénes kapujának felső lécén csattant a labda.
Nem igazán értettük, hogy miért kezdett ennyire idegesen a magyar csapat, a mieink játéka néha olyannak tűnt, mintha a fiúk először játszanának együtt, egy csapatban.
Nem volt véletlen, hogy már a félidő közepén elkezdtek melegíteni a magyar cserejátékosok. Marco Rossi is érezte, hogy előbb vagy utóbb változtatni kell, és a végül az 59. percben pályára küldött
Csoboth Kevin és Varga Barnabás beállásával valóban élénkebb lett a mieink támadójátéka.
Ekkor már volt rövid ideig tartó mezőnyfölényünk, és kisebb helyzeteink is adódtak, de összességében úgy tűnt, a mieink nem lesznek csalódottak az egy ponttal. És igazából a montenegrói csapat sem tűnt csalódottnak a lefújás után, mert, noha közelebb álltak a győzelemhez, de Dibusznak valójában egyszer sem kellett nagyot védenie.
"Örülök az egy pontnak, mert nem játszottunk túlságosan jól.
Sok játékosunknak ma rossz napja volt, a múltban egy ilyen meccsen biztosan kikaptunk volna. Fontos a jövőre nézve az egy pont.
Kedden újabb meccs jön, azon jobban kell játszanunk" - mondta a lefújás után Marco Rossi, és tulajdonképpen minden állítása a helyén van, ha akarnánk sem tudnánk vele vitatkozni.
Miodrag Radulovics, a montenegrói csapat szövetségi kapitánya érthetően csalódottabb volt, hiszen övéi, ha nem is sokkal, de azért közelebb álltak a gólszerzéshez.
Örülünk az egy pontnak, de félig üres a pohár, mert irányítottunk az első félidőben,
összességében pedig több lövésünk és szögletünk volt, de helyzeteink is csak nekünk voltak, és említhetném még a kapufát is" - mondta a montenegrói szakvezető, aki kiemelte, immár a csoport mindkét favoritja ellen megmutatták, hogy jó játékra képesek, de azt sajnálja, hogy ennek ellenére nem találtak kapuba, így csak egy pontot szereztek ezeken a találkozókon.
Sajnálhatja is, mert az újabb hazai pontvesztéssel Montenegró már a selejtezősorozat elején komoly lépéshátrányba került a magyar és a szerb csapattal szemben.
Tulajdonképpen ezt emelték ki a lefújás után az Origónak nyilatkozó játékosok, így Ádám Martin, Kalmár Zsolt, Sallai Roland, valamint a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik is.
Egy pár sort okvetlen megér a magyar szurkolótábor is. Míg 2008-ban Budapesten a Puskás Ferenc Stadionban különböző források szerint 3-4000 drukker volt kíváncsi a magyar-montenegrói meccsre,
addig most Podgoricában biztosan voltak ezren a vendégszektorban,
és még vagy száz-kétszázan a hazai drukkereknek fenntartott hosszanti lelátón is ültek. A magyar szurkolók meccs előtti közös vonulással és találkozó 97 perce során mutatott szüntelen szurkolással jelezték, ők jóban-rosszban kitartanak a csapat mellett.
Persze a rossztól azért messze vagyunk, a podgoricai meccset nevezzük egy rossz estének, ami azért korántsem volt tragikus, és semmi esetre se vonjunk le belőle következtetést a folytatásra nézve. Amire egyébiránt mos nem kell három hónapot várni, hiszen kedden, június 21-én máris jön az újabb meccs: Litvánia ellen a Puskás Arénában viszont már nem lesz pardon, kötelező magabiztos győzelmet aratni!
Eb-selejtező, G csoport, 3. forduló:
Montenegró-Magyarország 0-0
Podgorica, Városi Stadion, 8000 néző, v.: Jesús Gil Manzano (spanyol)
Montenegró: Mijatovic - Vujacic, Savic, Tomasevic - Vesovic (M. Vukcevic, 72.), Scekic (Raickovic, 60.), Savicevic (Loncar, 82.), Jankovic, A. Vukcevic - Krstovic (Osmajic, 72.), Jovetic (Haksabanovic, 82.)
Magyarország: Dibusz - Lang, Orbán, Szalai - Bolla (Botka, 88.), Nagy Á., Styles (Kalmár, 72.), Kerkez - Sallai (Csoboth, 59.), Szoboszlai - Ádám (Varga B., 59.)
A csoport állása:
1. Szerbia 2 2 - - 4-0 6 pont
2. MAGYARORSZÁG 2 1 1 - 3-0 4
3. Montenegró 3 1 1 1 1-2 4
4. Litvánia 2 - 1 1 1-3 1
5. Bulgária 3 - 1 2 1-5 1