Szabó Győző az extrém sportok rajongója

- Talán nem sokan tudják önről, hogy a hagyományos sportok helyett inkább a különlegességek, a kuriózumok vonzzák. Régebben hogy volt ez? Focizott a grundon, mint a többség, vagy már akkor is kilógott a sorból?

- Később az új szenvedélye a repülés lett. Egyáltalán, honnan jött az ötlet?
- Szerintem a repülés mindig nagy vágya volt az embernek, nekem meg aztán főleg. Egyszer elmentem kirándulni a Hármashatár-hegyhez, és láttam, hogy ott húzogatják az ernyőket. Odamentem, megkérdeztem, hogy ez micsoda. Siklóernyőzés, mondták, lehet jelentkezni egy tanfolyamra. Két hónap alatt elvégeztem a tanfolyam elméleti részét. Ez hasonló, mint amilyen a jogosítványhoz is kell. Tanultunk meteorológiai alapokat, a kondenzációs széltől kezdve a felhők különböző neveit, megjelenési formáit. A repüléshez nagyon sok mindent kell tudni. Nagyon kell figyelni a felhőket, ismerni a szélirányokat. Megvan, hogy honnan hova szabad berepülni. Azért itt sokkal több mindenre kell figyelni, mint az autóvezetésnél. Az elméleti képzés után 2-3 hétig repülgettünk kicsiket-nagyokat, egyre nagyobbakat. Majd egy hónap múlva letettük a gyakorlati vizsgát. Aztán már csak kell venni egy jobb ernyőt, és teljesen szabadon oktató nélkül oda mész, ahova akarsz.

- Azóta is rendszeresen jár repülni?
- Mostanában, mióta a gyerek megszületett, már nem. Azóta sziklát és műfalat mászom. Motoroztam is, de most már inkább biciklizem vagy görkorcsolyázom. Remek társam is van, Kamarás Iván személyében, akivel például múlt hétvégén felkerekeztünk Dobogókőre, és bokszolni is együtt szoktunk. Ezenkívül kaszkadőredzésekre járunk. Van egy hely - a K2 -, ahol a kaszkadőrök tartják az edzéseiket. Nekem meg egy pár színész kollégának megengedik, hogy használjuk, amit más egyébként nem használhat. Szivacsgödörbe lehet ugrani a gumiasztalról vagy a magasból különböző figurákkal, meg tanítgatnak minket mindenfélére.

- Miért az extrémnek számító sportokat gyakorolja? A hagyományos sportágakból hiányol valamit?
- Azt hiszem, a mozgás a lételemem. Talán a nem ennyire extrém sportok is kielégítenék az igényeimet, de azért mégis jobban szeretem azokat a műfajokat, amelyeknek van tétjük, ami az adrenalint is megmozgatja. Focizni nem szeretek annyira, de a squash vagy rizslabdával dekázás is jó dolog, a mozgás öröme ezekben is megvan. De azért a repülés vagy a sziklákkal való küzdelem mégis sokkal izgalmasabb. Azért vonzanak ezek, mert közben természetközelben van az ember. A siklóernyőzés is, ha nem a Pest környéki hegyekre megyünk ki, együtt jár általában egy komoly túrával. Az ernyőt és a többi felszerelést, 17-20 kg-ot, magadnak kell cipelni. Félórás, órás túrával felmegy az ember, szép lassan kipakol, és aztán repül. Szerintem az élmény így teljes. A Pilisben emelkedtem a legmagasabbra, 300 m magas hegyről startoltam el, és 2600 m-t mentem fel egy meleg termikkel. Amit onnan fentről lát az ember, az fantasztikus. Közben kikapcsolsz, lazáskodsz egy kicsit, ha akarsz extrémkedni, akkor extrémkedsz. Tudni kell azt is, hogy minél magasabban van az ember, annál nagyobb biztonságban van, mert több ideje marad bármiféle szükséges korrekcióra. Ha 50 m magasan történik valami gikszer, akkor már... De nem történhet persze, ha figyel az ember. Természetesen voltak nekem is apróságok, de semmi komoly. Mikor egy meleg termik alád kap, és 3-5 m/s-mal elkezd emelni felfelé, az első pillanatban ijesztő tud lenni, de nem vészes.

- Akárhogyan szépítjük is, azok a sportágak, melyekért rajong, elég veszélyesnek számítanak. A család, a kislánya nem visszahúzó erő?
- Dehogynem, mindenképpen az. Most, hogy már apa vagyok, sokkal jobban kell vigyázni magamra. De szerintem még így is vadabbul élek, mint mások. A motorozást azért hagytam abba, mert egy idő után már egyre jobban durvulna az ember, egyre nagyobb motort akar venni. A család miatt azért vissza kell fogni magam. Ez nagy lemondás, mert szerettem motorozni. Azzal azonban nem értek egyet, hogy az extrém sport és a veszély egyenlő fogalmak. Ez sokszor csak a kívülálló számára tűnik így. Lassan már a városban biciklizés is extrém és veszélyes sportnak számít, annyira nem figyelnek az autósok. Akik például siklóernyővel azokat a látványos, lélegzetelállító mutatványokat végzik, mind megfelelő technikai tudással rendelkeznek, ami kell is hozzá bőven. Persze igaz, ami igaz, amikor először ernyőzik az ember, ahhoz kell bátorság. Az elszánás, az első lépés tényleg nehéz. Mint a műugróknál, ahol "csak" el kell rugaszkodni, de az a pillanat, amikor erre rászánja magát az ember, ahhoz kell kurázsi. Én is leizzadtam, mikor egy 400 m magasan lévő szikláról kellett elindulnom első alkalommal az ernyővel.

- Ha kellőképpen felkészült az ember, nem történhet baj?
- Nem lehet csak úgy nekimenni az alapok megtanulása nélkül semminek sem. Az oktatás közben mindenkiben felmerül, hogy ez mennyire veszélyes dolog. A tapasztalat azonban az, hogy az eddig történt balesetek szinte kizárólag pilótahibából történtek. Emberi hibából, nem azért, mert megállt a motor vagy elszakadt egy zsinór. A baleset mindig abból fakad, hogy valaki valamit rosszul csinál. Vagy pánikba esik, de ez is nagyon ritka. Ezért is kell több pénzt áldozni egy jobbfajta ernyőre. Bármennyi pénzt megér az, hogy biztonságban érezze magát az ember. Vannak különböző biztonságtechnikai előírások, ezeket be kell tartani. Persze a repülés vágya nagyon erős az emberben, de nem szabad türelmetlenkedni. Ha nem tanulja meg valaki, hogy adott esetben mit kell csinálni, akkor csak saját magával szúr ki.

- A színészetben volt már haszna abból, hogy ilyen "bevállalós"?
- Autót vezetni is szeretek. A Vademberek című filmben - a végén lévő nagy borulás kivételével - minden autós jelenetet én csináltam. Ilyeneket szeretek bevállalni. Volt egy Kisváros is, amiben motoroznom kellett. Kevés ilyen lehetőség volt eddig, de én szívesen ejtőernyőznék is akár egy film kedvéért. Talán lesz még rá alkalom, végül is még előttem a pálya. Áprilisban valószínűleg lesz egy raliverseny színészeknek, zenészeknek. Ott, ha minden igaz, indulni fogok .

- Mit gondol, inkább a fiúkat vonzzák ezek a különös sportágak? Mit szólna, ha mondjuk a lánya is kipróbálna valami ilyesmit?
- Sokan nem így gondolják, de igazság szerint az ernyősök, sziklamászók nagyon megfontolt és józan gondolkodású emberek. Lehet akár egy ügyvéd, aki kettős életet él. Napközben felelősségteljes munkát végez, hétvégén pedig egy iszonyú meredek hegyoldalról száguldozik le a bicajával. A falmászóteremben egyébként rengeteg lány van, és rengeteg lány űzi a repülést is. Igaz, tényleg bátortalanabbak, vagy inkább óvatosabbak. A lányomnak is megmutatom majd az ernyőzést, ha érdekli. Biztos ügyesen csinálná. Még csak 5 éves, de már most látszik, hogy nagyon megfontolt.

Ajánlat:

Valami Amerika

Korábban:

• Itt van Amerika!
• "Vészhelyzetben nincs idő félni" - Besenyei Péter a Társalgóban

Könyvajánlat:

A repülés története