Vágólapra másolva!
Két brit búvár, Leigh Cunningham és Mark Andrews nagy valószínűséggel a Yolanda roncsára bukkant Egyiptomban, Sharm el Sheik közelében.

A hajó a Ras Mohammed manapság Yolanda zátonynak nevezett részén nyugodott 1981 és 1985 között. Akkor veszett nyoma, amikor egy viharban elszakadtak a roncsot rögzítő acélkábelek.

Cunningham május 26-án bukkant rá a hajó orr-részére 145-160 méter mélységben, 45 fokos szögben állva, szinte teljesen beágyazódva a homokos aljzatba. A hajótest többi része talán letörhetett, és még nagyobb mélységben lehet. Cunningham elismerte, hogy nem sikerült pontosan azonosítania a hajót, a 72 méter hosszú Yolandát, de véleménye szerint csak ez lehet a fürdőszoba-felszereléseket szállító hajó roncsa. A WC-ülőkék még ma is azon a helyen találhatóak, ahol a hajó eredetileg elsüllyedt. Mint Cunningham elmondta, nincs tudomása más elsüllyedt hajóról ebben a körzetben, ezért is tartja valószínűtlennek, hogy ne a Yolanda roncsát találta volna meg.

A felfedezést egy hatnapos expedíció során tette Cunningham és Andrews, akik korábban 300 méteres mélységet meghaladó rekordkísérletet terveztek, ami 2003-ban egészségügyi okok miatt meghiúsult. Cunningham beszámolója szerint két bemelegítő merülést hajtottak végre először a Far Garden közelében, majd fokozatosan növelve a mélységet a Yolanda zátonynál, 150, illetve 160 méterre jutottak le.

Mark Andrews elmondása szerint már az első merülésükön találtak roncsdarabokat és konténereket 60 és 83 méter között. A búvár szerint a 102 métertől meredekebbé váló leszakadás mellett felgyorsuló hajótest nagy sebességgel csapódott a homokos aljzatba. Végül a két mélymerülést Cunningham egyedül hajtotta végre Andrews egészségügyi problémái miatt, aki nehéz szívvel lemondott a merülésekről. Már az első merülésen rábukkant a hajótestre, a második merülésen pedig 5 perces fenékidőt tölthetett 160 méteren a roncsnál.

A tíz tagú segítőcsapatból nyolcan helyi bázisok búvárai voltak, a helyi mentőegységek pedig készen álltak bármilyen riasztás esetére. A két búvár azt tervezi, hogy augusztusban újra visszatér a Yolandához, filmet készíteni és feltérképezni a roncsot, és akár mélyebbre is ereszkednek, hogy a hajótest többi részét is megtalálják.