A Detroit az NBA bajnoka

Lemosták a Lakerst, mit szépítsük. A Detroit Pistons nagyon könnyedén, az NBA nagydöntőjének ötödik meccsét 100-87-re nyerve vetett véget a Los Angeles-i sztárgárda csillogó, majdnem fél évtizedes uralmának. A finálé legjobbjának a bajnokcsapat irányítóját, Chauncey Billupsot választották.

Tarantinóval szólva, "hagyjuk a szerencsétlen Mr. Floydot, beszéljünk a dúsgazdag Mr. Butchról!"

A páratlanul jól játszó Pistons nemcsak azzal lepte meg az előzetesen őket egységesen esélytelennek megítélő közönséget és szakmát, hogy nyertek, hanem azzal is, ahogy nyertek. Az első meccsen még "rondán" játszottak, birkóztak, törték a játékot. A második találkozó drámai végjátéka azonban nem megtörte, hanem új erőt adott nekik, és a hazai mérkőzéseket sorban magabiztosan, szépen játszva nyerték. Ilyen még nem volt egyébként a 2-3-2-es szisztéma bevezetése óta, hogy a középső három meccset mind megnyerje a hazai csapat.

Brown korábban azt nyilatkozta, szerinte nála jobban senki sem áhítja ezt a sikert, és most, kislányával a karján nagyon sportszerűen elődjének, Rick Carlisle-nak köszönte meg a sikert, hogy jó csapatot vett át, és hozzátette, sajnálja, hogy az időközben elcserélt játékosok - név szerint sorolta őket - most nem lehetnek itt. A cserék felelőse, Joe Dumars Pistons-igazgató pedig szivarral a szájában azt mondta, bár szívesen húzott volna mezt (ugye, oszlopos tag volt az 1989-ben és 90-ben bajnok detroiti gárdának), azért így se rossz bajnoknak lenni. A rendkívül okos csapatmenedzsmentnek (Hamilton megvásárlása, Prince beépítése, Rasheed Wallace idehozatala) is köszönhető, hogy a Pistons képes volt arra, amit a keleti korona begyűjtése után megígértek: sokkolni a világot. Nem voltak sztárjaik, de volt csapatuk és akaratuk. Ez a két dolog hiányzott a Lakersből, amelynek - Jacksonnal vagy nélküle - érdemes odafigyelnie Brownra, amikor folyton azt mondogatja: "helyesen játszani" a kosárlabdát.

A következő feladat: a draftkettes Darko Milicicet felturbózni, felnevelni, beépíteni a csapatba. A történelem legfiatalabb NBA-döntőse ugyanis rendkívül ügyetlenke még. De ez már a jövő, ez is biztosítja, hogy a zseniális Larry Brownnak (az egyetlen olyan edzőnek, aki NCAA-t és NBA-t is nyert) az olimpia után is legyen dolga. Nem is szólva a címvédésről, ami mindig nehéz és nemes feladat.