Társoldalunk:

Koreai Köztársaság

2006.04.04. 16:51

A holland szakvezető játékosként nem ért el nagyobb sikereket, de a holland élvonalban így is több száz mérkőzést játszott az ADO Den Haag, a Roda JC és az FC Volendam védekező középpályásaként, és megfordult az észak-amerikai profi bajnokságban is.

Edzői karrierjét 35 évesen kezdte el az amatőr DSV Pijnacker együttesénél, ahol három éven keresztül dolgozott, majd nagyot lépett előre, hiszen a válogatott pályaedzője lett előbb Rinus Michels, majd Leo Beenhakker mellett, ám egy évvel az 1988-as Európa-bajnokság előtt otthagyta az Oranjét, és a Haarlem SC vezetőedzője lett. Nem ért el túl jó eredményeket, így két évvel később a másodosztályú SSV Schiedamhoz szerződött, amelyet előbb feljutott a legjobbak közé, majd benn is tartotta az élvonalban a gárdát.

1991 nyarán visszakerült pályaedzőnek a válogatotthoz, és Michels 1992-es lemondását követően ő lett a szövetségi kapitány. A világbajnokság előtt összekülönbözött Ruud Gullittal, aki nem utazott ki a World Cupra, és a viszonylag gyengébb szereplés (a későbbi világbajnok brazilok ellen a negyeddöntőben 3-2-re kikaptak a hollandok) után ő lett a bűnbak.

A vébét követően le is mondott, és a PSV Eindhoven mestere lett, a Philips-gyáriakkal pedig előbb kupát, majd 1997-ben bajnoki címet nyert. Egy évre rá külföldre szerződött, a skót Rangers FC trénereként két bajnoki aranyérmet ünnepelhetett.

A világbajnoki selejtezők kudarca és Louis van Gaal lemondása után megint őt kérték fel a válogatott élére, így otthagyta a Rangerst, és teljesítette a holland szövetség elvárását, még ha csak a pótselejtezőn keresztül is, de kijuttatta a csapatot az Eb-re, ahol azonban várakozáson alul szerepelt, így távozott. A dél-koreai szövetség akkor szerződtette, amikor az ázsiaiak már vb-szereplőnek mondhatták magukat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK