Akik megtartják és akik nem tartják meg a szabadságolási tervet

 

Délmagyarország:

A SZEGEDI VASÖNTÖDÉBEN még az év elején elkészítették a szabadságolási tervet, amely szerint havonta közel száz munkanapot kell biztosítani szabadságolásra. Erre azért volt szükség, hogy a munkából kiesőket pótolni tudják s a termelés zavartalanul haladjon tovább. A terv, mely idestova már hathónapos, a fizikai dolgozóknál valósággá lett, 5-7 nappal lépték túl olykor-olykor. Erre nyugodt lelkiismerettel lehet mondani: a Szegedi Vasöntödében szem előtt tartják az állandó szabadságolást és így nem történhet meg, hogy egy időben - például nyáron - az üzem dolgozóinak nagy része szabadságra menjen. A kimutatások azonban arról is beszélnek, hogy a műszakiak nem használják ki a lehetőségeket, legtöbbjük nyári időben akarja kivenni szabadságát.

Áprilisra például 18 napot ütemeztek be a műszakiak szabadságolására, s ebből mindössze 7 napot vettek igénybe. A műszakiak szabadságolása így előreláthatólag a nyári időszakban történik. Néhányan fogadkoznak, hogy emiatt nem lesz hiba, a termelés zavartalanul folyik tovább. Ez lehetséges, de nem biztos. Voltak már olyan példák, hogy a műszakiak távolléte miatt egy-egy vitás probléma csak úgy nyert megoldást, ha a műszaki megszakította szabadságolási idejét. Ez pedig elsősorban a szabadságon lévő rovására történik. A vezetők csak úgy tudják kipihenni magukat, gond nélkül eltölteni szabadságukat, ha helyettesük minden termelési problémát elintéz. Az eddig elmaradt, későbbre halasztott szabadságok miatt azonban megtörténik majd a Vasöntödében is, hogy egyszerre két embernek el kell majd menni. A vállalat vezetőségének nagyobb gondot kell tehát fordítani a műszakiak szabadságolási beütemezésére, s biztosítani kell, hogy az előre meghatározott időben ki is vegyék szabadságukat.

VAN MÉG EGY HIBA a Szegedi Vasöntödében a szabadságolási tervek betartásánál. A fizikai dolgozók elaprózzák az évi szabadságot, néhányan, mint Terhes Mihály, az öntő-brigád dolgozója, avagy Tápai András, egy-két napot vesz ki szabadságából, s így nem tudja kipihenni magát. Az üzem részére viszonylagosan jó ez, ha a fizikai dolgozók nem távoznak hosszú időre az üzemből, ha az ünnepnapot megtoldják néha-néha még egy nappal. A dolgozó azonban a kárát látja ennek a szabadság elaprózódásának - mely legtöbbször szombatra vagy hétfőre esik. Emiatt elesik a számára biztosított üdültetéstől. Pedig ebben ma már sokan szeretnének részt venni. Gyömbér János és Csúri János hazajövetele után - a két öreg munkás most volt először üdülni hosszas agitáció után - ma már egyre többen jelentik be igényüket az üdülésre. A jég megtört, de viszont az elaprózódás következtében nem lehet biztosítani minden dolgozónak azt, hogy hátralévő szabadságát - a 8 vagy 10 napot - üdülőben töltse. A szakszervezetnek sokkal nagyobb gondot kellene fordítani a felvilágosító munkára, mert akkor egyre többen élnének a lehetőségekkel, s szabadságukat üdülőben töltenék.

A Szegedi Vasöntödében a többi szegedi üzemekhez hasonlóan rendszeres az egymásközti szabadságolási idő cseréje is. Némethné például Szűcs elvtárssal cserélt szabadságot, hogy így férjével együtt üdülhessen. A vállalat hozzájárult Némethné kéréséhez, biztosította a kért időre szabadságolását. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen szabadságolási csere azért történik meg legtöbbször, mert a terv elkészítésekor nem kérdezik meg, ki mikor szeretne menni szabadságra. Avagy azért, mert a férj és feleség, aki két munkahelyen dolgozik, a szabadságolási terv elkészítésekor ráhagyja a vállalatra szabadsága beütemezését. Nyáridőben aztán futnak fűhöz-fához, hogy egyszerre tölthessék el szabadságukat. Ezen lehetne segíteni, de természetesen csak úgy, ha a vállalat és a dolgozó összeegyeztetné elgondolását, tervét.

NINCS KOMOLYABB PROBLÉMA a Szegedi Vasöntödénél a szabadságolási terv betartásával. A termelés zavartalanul folyik, a szabadságon lévő egy-két munkás távollétét jóformán észre sem veszik. A megemlített egy-két hiba azonban arra figyelmeztet: ne csak a fizikai dolgozóknál, hanem a műszakiaknál is tartsuk be a tervet!

Korábban:

Nagyobb gondot az üdültetésekre