"A művészet a dolgozó milliók ügye"

 

Népszava:

Itt az ideje - különösen a XX. Kongresszus tanítása nyújt hozzá segítséget -, hogy újra és pontosan megjelöljük az öntevékeny kultúrnevelési munka helyét, célját, feladatait. Az utóbbi kérdés körül széles vita alakult ki a kulturális munkások között.

A kultúrmunkások még ma is csupán a művészeti munkában látják az öntevékeny kulturális munka fő feladatát, pedig ez csak egy része a dolognak. A közönségnevelés mellett cél az általános műveltség emelése is, továbbá az, hogy egyre magasabbra kerüljön a művészeti színvonal mércéje. Éppen ezért jelentenek veszélyt a selejtes, nívótlan műsorok, a rosszul tolmácsolt klasszikus számok: ezek nem emelik, hanem visszafejlesztik a közízlést. Különös fontosságot nyer ez a probléma, ha meggondoljuk, hogy sok helyütt, különösen vidéken, színház vagy egyéb hivatásos kultúrintézmény híján az öntevékeny művészeti munka helyettesíti a művészetet. Vannak nagy városaink is, ahol még mindig ez a helyzet, így Sopron, Szombathely.

Kende elvtárs előadásában kifejtette, milyen segítséget nyújt az öntevékeny kulturális munka a hivatásos művészetnek, de keveset szólt a dolog másik oldaláról: a hivatásos művészet nyújtotta segítségről. Pedig milyen sokat tudnának segíteni művészeink az öntevékeny kultúrmunkában. Ha egy-egy karnagy, zeneszerző, író, táncművész vállalná egy-egy csoport, könyvtár, művelődésház védnökségét, hogy ha havonta egy-kétszer ellátogatna és tanácsait, javaslatait elmondaná: felbecsülhetetlen segítséget nyújthatna.

Sok akadálya van a színvonalas, komoly művészi rendezvények szervezésének is: a színházak például évek óta ígérik, hogy majd jobban segítik az üzemi közönségszervezők munkáját. Sajnos, alig hallhattunk egy-egy vitáról, ankétról; a bemutatókra is kevés közönségszervező jut el. Az ez évi színházi bérletezés plakátjai is késve jutottak el az üzemekbe. Miért nem sikerült a fiatal muzsikusok "A zene mindenkié" bemutatója? Nem jól szervezték meg. A textiles szakszervezeti központ kultúrosztálya például egyetlen meghívót sem kapott. A kultúrmunkások aligha tudnak eljutni valamennyi előadásra, hiszen annyi meghívót kapnak. Éppen ezért fel kell hívni figyelmüket a kimagaslóan fontos alkalmakra! Az említett rendezvényhez nem kérték a szakszervezet segítségét, nem ismertették a rendezvény célját, feladatát.

Jogosan kifogásolja Kende elvtárs, hogy hatalmas összegeket fordítottunk az öntevékeny kulturális munkára. A kultúrmunkások viszont azt kifogásolják, hogy kevés a pénz az öntevékeny kultúrmunkára. Mi az igazság? Az, hogy sok üzemben nem célszerűen osztják be ezeket az összegeket. Még mindig takarékosabban lehetne gazdálkodni, még mindig gazdaságosabban lehetne dolgozni, s nagyobb eredménnyel. Egy példa: a textiles kultúrotthonokban a költségvetés nagy részét munkabérre és a különböző gazdasági munkára fizetjük ki. A hazai fésűsfonógyár 521 000 forintos évi költségvetéséből 349 000 forintot fordítanak a fő- és mellékfoglalkozásúak munkabérére, de ebből majdnem 150 000 forintot a technikai munkásokéra (gondnok, takarítószemélyzet stb.) a kultúrotthon karbantartási költségei 50 000 forintot emésztenek fel. Az utóbbi költségek nem terhelhetik a kulturális kiadásokat!

Igen kívánatos lenne, ha a Népművelési Minisztérium figyelembe venné a szakszervezetek többéves kérését és rendezné a művészeti oktatók fizetését. Valóságos alku tárgya az üzemekben az oktatók és az üzemi bizottságok között a művészeti oktatók fizetése. Az öntevékeny kulturális munka minden területén meg kell javítani a színvonalat így kell készülnünk a SZOT IX. plénumára, mely értékeli majd a szakszervezetek kulturális nevelési munkáját is. Javaslom: a Népszava közölje a népművelési továbbképző tanfolyamon elhangzott hozzászólásokat, javaslatai megfelelő nyilvánossághoz jussanak, s az érdekelt népművelési szervek is foglalkozhassanak velük.

Baranyai Tiborné
a Textil- és Ruházatipari
Dolgozók Szakszervezete
Kultúrnevelési osztályának
vezetője