Tüntetés, sortűz, lincselés Miskolcon

 

Miskolcon kora reggel tüntetés kezdődik a városi rendőrkapitányság előtt, az előző nap letartóztatott egyetemisták szabadon bocsátása érdekében. Küldöttségüket beengedik az épületbe, ahol azok megbizonyosodhatnak arról, hogy ott valóban nincsenek foglyok. Innen a BM megyei főosztálya elé vonulnak. Papp Miklós a megyei munkástanács nevében már korábban kérte az ÁVH megyei parancsnokát, hogy engedje szabadon a letartóztatott fiatalokat, aki ezt meg is ígérte. Ugyanezzel a céllal az üzemi munkástanácsok és a Diákparlament küldöttei is tárgyalnak a főosztály épületében. Ezt követően a még letartóztatásban lévő négy-öt fiatalt az épület hátsó kapuján el is engedik. 9 óra után a megerősített őrség golyószóróból és géppisztolyból mégis tüzet nyit a tüntetőkre, és kézigránátot dob közéjük: 3 halott és több sebesült.

A menekülő tömeg a környező bányák és nagyüzemek munkástanácsaitól kér segítséget, majd az érkezőkkel hatalmasra duzzadó tömeg körülzárja az épületet. A főosztály a nagyüzemek munkástanácsaihoz és a Diákparlamenthez fordul segítségért, de azok küldöttei már megközelíteni sem tudják az épületet. A védők segítséget kérnek a szemben lévő Bocskai-laktanyától is, de a katonaság nem hajlandó fellépni a tüntetők ellen. Az ÁVH-sok és a rendőrök ekkor leteszik a fegyvert, kitűzik a fehér zászlót. A tömeg azonban benyomja a hátsó kaput és betör az épületbe. Az általuk kidobált fegyverekkel kívülről továbbra is lövik az épületet. A tüntetők rövidesen elfoglalják a főosztály épületét.

A felbőszült tömeg 7 embert agyonver: Gáti Gyula rendőr alezredes főosztályvezető-helyettest, Mohai István ÁVH-s századost és Freimann Lajos ÁHV-s ügynököt a szovjet emlékműre, Ráduly István rendőr századost és Juhász József ÁVH-s századost a Hatvanötösök útján az egyik fára akasztják, Strelec József rendőr hadnagy és Gáti Imre rendőr százados a kórházban halnak bele sérüléseikbe. A honvédségnek sikerül több fenyegetett ÁVH-st megmentenie. A főosztály elfoglalását követően a felkelők lefegyverzik a vasútállomás őrségét, a helyi őrszobák és a környező települések rendőrségét. Több őrs maga ajánlja föl fegyverzetét valamelyik munkástanácsnak, és helyezi magát annak védelme alá.

Visszaemlékezés:

Bogár Károly: A miskolci munkásság a forradalomban