A hobbikertész nyomoz

A hidegháborúnak ugyan vége, de az információszerzés még mindig központi helyet foglal el a politikában. Olyan időkben pedig, ahol a politikát multinacionális nagyvállalatok irányítják, gyakran fordul elő, hogy ezrek élete kerül feláldozásra a haszon érdekében. A csehovi karakterábrázolásáról ismert John Le Carré hétköznapi hősei elkeseredett küzdelmet folytatnak az igazságért.

Aki szereti a kémregényeket, az tudja, hogy a nagy írók igazi jó történettel a hidegháborús időszakban - vagy történetüket akkorra datálva - rukkoltak elő. A hidegháború ugyanis mindazt biztosította, ami kellett egy izgalmas kémtörténethez: megvolt a két nagy, egymással szemben álló fél és az individuum, aki sokszor saját erkölcsi és érzelmi törvényei szerint próbálta meg megoldani a nagyobb hatalom által rá kiszabott feladatot. Egy londoni előadáson John Le Carré azt mondta, hogy a hidegháború befejezése ugyan pozitív fordulat az emberiség történetében, de megfosztja témájuktól azokat az írókat és filmrendezőket, akik ebből a feneketlen kútból merítettek...

Rendelje meg!

Saxum, 2002, 384 oldal, 1881 Ft

Le Carré tehát új téma után nézett, és talált is. A hidegháború a Szovjetunió és a nyugat között ugyan véget ért, de ahogyan az Az elszánt diplomatá-ból is kiderül, korántsem ért véget, csak más területre tolódott át. Az új háború a nagy multinacionális cégek és a cégek érdekeitől a kiszolgáltatott embereket védő aktivisták között zajlik. A multikkal szemben álló aktivistáknak csak egy fegyverük van, mégpedig az, hogy a világsajtóban kiteregessék a szennyest és leleplezzék az óriáscégek módszereit - akik nem riadnak vissza attól sem, hogy elmaradott országok egész lakosságát kísérleti nyúlként használják fel. Az aktivisták nincsenek könnyű helyzetben: a politikusokat megvesztegető cégeknek minden eszközük megvan arra, hogy ellehetetlenítsék önjelölt ellenfeleiket, és a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

Éppen egy ilyen gyilkossággal kezdődik John Le Carré legutóbbi, tizennyolcadik regénye, és a brit diplomácia szövevényes ösvényein viszi el az olvasót Kenyába, ahol a színfalak mögött elkeseredett harc folyik egy gyógyszergyár kíméletlen emberkísérlete ellen. A főhős - egy elvhű minta-diplomata és hobbikertész - a felesége elvesztése révén eszmél csak rá, hogy milyen drága árat fizetnek a szegényebb országok lakói a gazdasági nagyhatalmak jóllétéért. Saját módszereivel folytatja tehát a felesége által elkezdett harcot, és egyre tisztábban látja saját szerepét a világban, miközben felismeri valódi énjét. A kérdés csak az: sikerülhet-e egy egyszemélyes hadjárat egy olyan ellenféllel szemben, amely mögött a világgazdaságot mozgató erők állnak?

John Le Carré, igazi nevén David Cornwell, realisztikusan ábrázolja a diplomácia világát, mert külügyminisztériumi dolgozó volt négy évig. A brit hírszerzésnek is dolgozott, ami megalapozta azokat a regényeket, amelyek világszerte híressé tették. Az áttörő sikert harmadik regénye, A kém, aki átjött a hidegből (1963) hozta számára. "Amikor elkezdtem írni, Ian Flemming (a James Bond-regények szerzője) karrierje éppen a csúcson volt. Ő olyan főhőst hozott létre, aki a nők bálványa, sportautókat vezet, és hihetetlen technikai felszerelése segíti a gonosz legyőzésében" - nyilatkozta egyszer Le Carré. Ehhez képest Le Carré egy új és sokkal valóságosabb hőst hozott létre George Smiley karakterének megalkotásával. A kém, aki átjött a hidegből Graham Greene szerint a legjobb kémregény, amit valaha olvasott. A magyar közönség számára Le Carré neve legutóbb A panamai szabó (1996) filmváltozata révén merült föl: az iróniát nem nélkülöző regény a diplomácia és gazdasági érdek érvényesítéséről szól, az emberi mohóságon keresztül bemutatva azt.

Douglas Hurd, aki 1989 és 1995 között volt brit külügyminiszter, és maga is regényíró, azt mondta egyszer John Le Carréról: Ha valaki Le Carrét olvas, akkor rájön, hogy háromfajta ember létezik: aki kém volt, aki kém - és aki kém lesz. Nem kétséges, hogy ezzel az elvvel Az elszánt diplomata olvasói is egyetértenek majd.