Fekete tagliatelle

Mindig az a legdrágább a polcon. Ott állnak a furcsa és hatalmas conchigliék, a tíztojásos tagliatellék, a haszontalan, de a turisták hogy szeretik színes marhaságok, de a legdrágább mindig a fekete, a tinthaltintával festett, halas, és világos szószokhoz illő, szélsőségesen dekoratív tészta, főleg spagetti.

Spagetti, mert a tenger gyümölcseiből készült öntetekhez elsősorban spagettit szokás használni, így ez, az ízében egy kis sót és tengert hordozó, fekete tészta eleve elrendelt formája.

Spagettinek nem állnék neki otthon, de a tagliatelle már csípőből megy, miért is ne festeném feketére, az a tintahalkivonat nem jelent olyan nagy ízhatást, hogy elrontsa.

Rendkívül szabálytalan, de finom és látványos házitészta következik.

Hozzávalók (fejenként, férfias mennyiséggel számolva):

• 10 dkg liszt
• egy egész tojás
• egy bő teáskanál tinta (sűrű krémes, tengeri halakat is forgalmazó halasoknál lehet kapni, sárga papírdoboz, benne fél tucat tasak, a csarnok alagsorában, a halasnál szokott lenni, nem drága.
• vékony, hosszú típusú sodrófa

Az alapanyagokat összedolgozom, pár órát lefóliázva pihentetem a hűtőben.

A tésztát hasznos karizomzatot erősítő gyakorlatok közepette 1-2 miliméteresre nyújtom, derelyevágóval egy centis csíkokra vágom. A tészta ijesztően szürke, főleg a nyújtás közben rátapadó liszttől, nem kell megijedni. Lobogó, sós vízben fogkeményre főzöm.

Mivel ez mégse könnyű, tojásmentes spagetti, ezért a tejszínes, lazacos témák, amik olyan jól illenek színben és ízben is a fekete spagettihez, talán nem a legmegfelelőbb öntetek. Sima olívaolaj, só, kevés parmezán, vagy pecorino, esetleg füstölt lazac, kagylók, rákok tejszín nélkül illenek hozzá a legjobban. Szép, és így megfizethető.