Limonádék a világ körül

Víz, cukor, citrom - ennél egyszerűbben nehéz üdítőitalt készíteni, legfeljebb, ha szeretjük a savanyút, kihagyhatjuk a cukrot - de még az is limonádé lesz. Tippek, hogyan dobjuk föl a klasszikus szentháromságot, ha már unjuk, és kiderül, hogy mi köze egy artista kimosott nadrágjának Amerika kedvenc limonádéjához.

Az alapváltozatok

(Mivel most alkoholmentes ligában játszunk, a Michelada kiesik, sokak nagy és jogos szomorúságára.)

A limonádé, amint azt a neve is mutatja, citromból készül, ha nagyon engedékenyek vagyunk, akkor még a lime-ot idevehetjük. Ez önmagában nem ad túl sok lehetőséget a variálásra, úgyhogy aki hamar elunja magát, és izgalmasabb dolgokra vágyik, az előbb- utóbb elkezd kísérletezni már citrusfélékkel. A narancs és a grépfrút adja magát, mindkettőből érdemes kipróbálni, a narancs valamivel édesebb limonádét ad, míg a grépfrút szikárabbat-kesernyésebbet.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy jelezzük: az, amit Budapesten a helyek 90 százaléka művel, hogy a limonádét alapból valami szénsavas narancsleves üdítőnek képzeli, tarthatatlan, és remélhetőleg a gasztroforradalom falhoz állít mindenkit, aki ezt kitalálta.

A gyümölcsök mellett még az édesítéssel lehet játszani: a klasszikus kristálycukor helyett mézzel, kandiscukorral, barna cukorral, vagy éppen juharsziruppal is lehet édesíteni, mindegyik kicsit másmilyen italt eredményez ( a juharszirupos citromlé egy kis cayenne-i borssal nem egyszerűen limonádét eredményez, hanem master cleanse-ként ismert igazi öregsulis bolonddiétát is).

Fűszerezzük meg

A lehetőségek itt szélesednek ki. A limonádéba érdemes kipróbálni bármilyen zöldfűszert: a menta adja magát, de a legtöbb friss fűszerrel érdemes kísérletezni a bazsalikomtól kezdve a kakukkfüvön át a gyömbérig. Az elkészítést sem bonyolítják meg túlságosan, a kívánt mennyiséget (két liter limonádéhoz első körben vagy 8-10 bazsalikomlevelet, vagy egy hüvelykujjnyi gyömbért, vagy 3-4 kisebb kakukkfűágat számoljunk) apróra vágjuk, a gyömbért le is reszelhetjük, és belekeverjük a limonádéba.

A rózsaszínű limonádé:

Amerika emblematikus limonádéja a színét leszámítva sokban nem különbözik a hagyományos limonádétól. Sok mindennel lehet színezni, sok mindennel szokták is. A legelterjedtebb a grenadin, ezt követik a különböző piros bogyós gyümölcsök püréi, mint a málna, cseresznye, eper, valamint az ezekhez hasonló árnyalatú ételfesték. Az ételfesték sokak számára csalásnak tűnhet, de a két hivatalosnak tekintett eredettörténethez képest korántsem az: az egyik legenda egy cirkuszi italárusról szól, aki műsor közben kifogyott a limonádéból, és utánpótlásnak való vizet hajkurászva akadt rá arra a lavórra, amiben a cirkusz egyik lovas artistája mosta ki a rózsaszínű harisnyáját. A másik történet szerint egy cirkuszi promoter, kocsmatulajdonos és szerencsejátékos limonádékeverés közben beleejtett pár szem fahéjas cukorkát az italba, amely ettől rózsaszínűvé vált. A történet vége mindkét esetben, hogy a szokatlan színű limonádét pillanatok alatt elkapkodták, úgyhogy muszáj volt rendszeresíteni.

A nagyon-nagyon szigorú gasztroarcok is készíthetnek rózsaszínű limonádét, és még csak a citrom-cukor-víz szentháromságot sem kell föladniuk: rózsaszín húsú citromot használva megkapják a kívánt eredményt.

Chanh muoi:

Vietnami specialitás a sós lime, azaz a chanh muoi. A kifejezés eredetileg sóban eltett, abban tartósított lime-darabokat jelent, amelyeket általában üvegtartályban, szorosan lerakva tesznek el (recept itt). A só kivonja a gyümölcsből a nedvességet, a nedvesség pedig föloldja a sót, így egy savanyú-sós, intenzív lime-ízű folyadék keletkezik. Az ital ebből a léből, valamint a tartósított, földarabolt gyümölcsből készül, cukor és víz hozzáadásával. Hidegen limonádéként fogyasztják, melegen viszont megfázás kezelésére használják. A besózást nemcsak lime-mal, de bármilyen citrusfélével el lehet végezni.

Limonana:

Közel keleti, egész pontosan izraeli variáció, eredetileg egy reklámkampányhoz találták ki. A sok, aprított, pürésített mentával és jégkásával feldúsított limonádé viszonylag rövid idő alatt népszerű lett, és Jordániában, Szíriában, Libanonban is fogyasztják. Négy citrom levéhez egy nagy marék mentalevél, sok jég, ízlés szerint cukor vagy más édesítő.

Shikanjvi / limbu paani / nimbu paani:

Észak-Indiában és Pakisztánban népszerű változat. A citrom-cukor-víz vagy méz mellett gyömbérrel, sáfránnyal és fekete köménnyel ízesítik. Nem ritka, hogy meg is sózzák vagy rózsavízzel készítik.