Mit evett Jézus?

A magas koleszterin vagy a diabétesz valószínűleg nem volt téma az ókorban. A Jézus korabeli ember többnyire növényi alapú ételeket fogyasztott, zömében friss és aszalt gyümölcsöket, zöldséget, magvakat, gabonát és kevés húst. Manapság ez a mintaétrend; diéta feleslegesen bevitt zsír és szénhidrát nélkül.

Ha a régmúlt gasztronómiáját kutatjuk, nem árt, ha a korról készült festményeket alaposabban megnézzük, vagy akár a Bibliát fellapozzuk. Persze ez nem mindig ad hiteles képet arról, hogy mit is ettek eleink.

Mária kóser konyhát tartott?

Jézus és tanítványai valószínűleg betartották az étkezési tilalmakhoz kapcsolódó zsidó szokásokat. Néhol a Biblia konkrétan említ egyes alapanyagokat, de még ha nem is kifejezetten sorolja fel, hogy evett-e bizonyos élelmiszereket, akkor is következtethetünk abból, hogy azon a területen, ahol élt, melyek voltak az őshonos növények, állatok.

Itt van mindjárt a szőlő, ami nem kérdés, hiszen a Szentírás több helyen említi a bort, ami akkoriban alacsony alkoholtartalmú és könnyű volt.

„Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd az Isten királyságában" – idézi a Megváltót könyvében Márk.

Hűtő híján kevés hús

Füge, szőlő, bab, lencse, dinnye, datolya, dió, tej, sajt, tojás, uborka, gránátalma, bárány, hal, különböző gabonák – ezek kerülhettek Jézus tányérjára. A kutatók szerint a kor embere a kovásztalan kenyér, azaz pászka, a sólet, a fűszernövények és gyógyfüvek mellett datolyából, gyümölcsökből és magvakból készült édességet fogyasztott, utóbbi jellegzetes étel volt pészahkor. Népszerű volt még a garum nevű erjesztett halszósz, ami a római konyha kedvelt ízesítője.

Készül a rómaiak kedvelt ízesítője, a garum Forrás: K-istine.ru

Két olasz kutató, Generoso Urciuoli és Marta Berogno a két éve megjelent „Jeruzsálem: Az utolsó vacsora" kötetben írták meg kutatásaik eredményét.

Vizsgálódásuk egyik alapjául Leonardo utolsó vacsoráról készített freskóját vették, és rögtön leszögezik, hogy az úrvacsora szentségét megjelenítő falfestmény inkább erőteljes ikonográfiai jelentéssel bír, mintsem hű ábrázolás. A keresztre feszítés előtti napon Jézust és tanítványait egy asztalnál ábrázolja, holott abban a korban, a mai Palesztina területén a földön, szőnyegeken, párnákon ülve étkeztek.

A hal egyértelműen megjelenik az írásban; a tanítványok halászok voltak, nyilván nemcsak kifogták, de fogyasztották is a halat, János evangéliumában áll: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?". Lukács leírja, ahogy Jézus rögtön a feltámadás után is evett halat: „Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: »Van-e itt valami ennivalótok?«

Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette."

Nem kérdés az olívabogyó sem, hiszen Máté 24. fejezetében olvashatunk arról, hogy Jézust az Olajfák hegyén tanítványai a világ végéről és az ő eljöveteléről kérdezték.

Böjt alatt és után

A vallási böjtök, étkezésre vonatkozó szabályok, hagyományok sem véletlenül alakultak ki.

Hogy az adott ünnepi időszakban mikor és mit lehet fogyasztani, azt nagyban befolyásolja az éghajlat, az idényre jellemző elérhető alapanyagok,

így a gabonaféle, zöldség, gyümölcs, hús és halféle választéka.

A keresztény húsvét és a zsidó pészah ünnepe egészen a niceai zsinatig egy időpontra esett, akkor határozták meg, hogy húsvét a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra essen. A hús vétele szó szerint azt jelenti, amit: a negyvennapos húsmentes böjt lezárulását.

Pészahkor ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket: az Úr parancsára leölt fiatal áldozati bárány vérével bekenték kapujukat, így elkerülte őket a halál angyala, az egyiptomiakat viszont magával ragadta. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi, amit a zsidók a menekülés után feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

Mi változott azóta?

Az ortodox keresztények a Julianus-naptár szerint számítják a húsvét időpontját, így az általában később kezdődik, mint nálunk. A görög katolikusok hét héten át tartó böjttel készülnek a legnagyobb keresztény ünnepre, nemcsak a húst, de a

tejféléket is elhagyják a böjti időszak jó részében.

Húshagyó vasárnap után még egy héten át fogyasztanak tejet, de vajhagyó vasárnapot követő hétfőtől már az is tiltólistás. Az éjféli feltámadási szertartást követő hajnalban az agapén, a közös reggelin ér véget a böjt.

Orosz húsvéti kalács, a kulics Forrás: Pinterest

Oroszországban húsvétkor kulicsot sütnek és vodkát isznak; a „fényes héten" kimennek a temetőbe, és a hozzátartozóik sírjára tesznek egy darab kulicsot, és felette egy pohárka vodkával koccintanak, hogy öröm szállja meg a halottaik lelkét.

Görögországban hagyományos húsvéti kenyeret és curekit, kalácsot sütnek, de kerül az asztalra magirica, azaz báránybelsőségből készült leves is.

Na, de hogy kerül ide a nyúl és a tojás?

Azt tudjuk, hogy a nyúl „szapora", és hogy tojás is jut minden napra. Mindkettő termékenységi szimbólum; a tojás az újjászületés jelképe. A kettő összekapcsolása egy germán legendával hozható összefüggésbe, ahol a nyúl eredetileg madár volt, de egy istennő haragjában négylábú állattá változtatta.

Mielőtt még ételalapú vallási vitákba keverednénk, fogadjuk meg Pál rómaiakhoz írott levelének sorait:

Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt."

Húsvétkor pedig, ha a szokásos sonka-tojás kettős helyett kipróbálnánk valami újat, itt a könnyen elkészíthető görög húsvéti leves.

Báránybelsőség és kapor Forrás: Yolenis.com

Magirica

Hozzávalók:

• 1 bárány mája, tüdeje és szíve
• 2 hagyma
• 5 dkg vaj
• 6 evőkanál rizs
• 1 csokor kapor
• 2 tojássárgája
• 1 citrom leve
• só
• bors

Elkészítés:

A belsőségeket másfél liter vízben felfőzzük, a habját leszedjük, sót és a fél citrom levét hozzátesszük, majd kis lángon fedő alatt tovább főzzük fél órán át. A belsőségeket kivesszük, feldaraboljuk, vajban megpároljuk a szeletelt hagymát, hozzáadjuk a levesből kivett és feldarabolt belsőségeket. Kaporral, borssal fűszerezzük, és 3-4 percig együtt pároljuk. Felengedjük azzal a lével, amiben a belsőség főtt, hozzáadjuk a rizst, és puhára főzzük. Tálalás előtt a tojássárgáját kikeverjük a citrom levével, és rámerjük a forró levest.