Mint ismeretes, az ókori rómaiak fűszerekkel és mézzel édesítették borukat, hovatovább olívaolajat öntöttek a palackba amiatt, hogy távol tartsák a nedűtől a levegőt. Ez a most megszilárdult olajfolt – és a palack száján lévő vékony viaszréteg – azóta is biztonságosan őrzi az italt.
A folyadék állaga nem túlzottan bizalomgerjesztő, eddig senki nem is vette a bátorságot, hogy felnyissa. A muzeológusok sem, mert nem bíznak abban, hogy a tétel egyáltalán kibírná a levegősokkot, így megmarad műtárgynak, 100 éve nem is nagyon változott a helye a múzeumban. Jobb nem bolygatni az efféle leleteket...
Ami szabad szemmel is észrevehető az az, hogy a palack belsejében látható legtöbb dolog szilárd, gyantaszerű keverék. Biztosra vehető, hogy a visszamaradt folyadék nem bor, alkoholtartalmát réges-rég elveszítette.
Monika Christmann borprofesszor szerint a megmaradt egy-két korty folyadék valószínűleg nem romlott, mindazonáltal nem okozna nagy örömöt a szájban.
Az üveggel kapcsolatos Instagram-bejegyzésben a múzeum azt írta, az íze leginkább egy ízét vesztett rágógumihoz hasonlíthat.