A bulgur közel-keleti és a török konyha fontos hozzávalója. Előállításához a teljes érés előtt betakarított vagy már érett búzaszemeket hántolás után előfőzik vagy gőzben párolják, lehetőleg a napon kiszárítják, majd rizsszemnagyságúra vagy apró szemcsésre törik.
A hőkezelés során kivált és letapadt keményítőt szárítás után lekoptatják róla, ezért a rizzsel ellentétben nem ragad össze.
Leforrázhatjuk, beáztathatjuk, vagy meg is főzhetjük a bulgurt. Javasoljuk, hogy mindig olvassuk el a csomagolására nyomtatott tájékoztatót!
Az instant terméket elég kétszeres mennyiségű forró vízzel vagy alaplével leönteni, és kb. 20 perc pihentetés múlva fogyasztható. Éjszakára hideg vízbe áztathatjuk, ekkor 8-12 óra alatt puhul meg.
A normál bulgurt a rizshez hasonlóan is megfőzhetjük kb. 15 perc alatt. Öntsük fel kétszeres mennyiségű forró vízzel, főzzük 10 percig, majd lefedve hagyjuk állni kb. 10 percig, amíg felszívja a maradék vizet.
Ha hideg vízben tesszük fel főni, akkor a forrás után pár perccel vegyük le a tűzről, és fedő alatt hagyjuk megduzzadni. A konyhakész, főzőtasakos bulgur főzési ideje általában 22-24 perc.
Az araboknál és a törököknél a durvább szemcséjű bulgurt a rizshez hasonlóan köretként adják húshoz és halhoz, de paradicsomosan önmagában főételként is fogyasztják.
Helyettesíthetjük vele a tarhonyát, összekeverhetjük párolt zöldségekkel, de levesbetétnek is megfelel. A lecsós tarhonyára nagyon hasonlító török piláf alapja szintén bulgur. (A hazai török éttermekben török rizs néven fut.) A mediterrán térségben a finomabb töretet fasírtokba (pl. köfte) keverik, továbbá töltött zöldségekhez és salátákhoz (tabulé, kiszir) használják.