Izlandot általában a jóléti országok csoportjába, illetve újabb szóhasználattal, a fejlett nyugati országok közé sorolják.
A világ legnagyobb gyorsétteremlánca, a McDonald's 1993-ban jelent meg ott, és az első izlandi, aki szendvicset fogyasztott ottani éttermükben, az akkori izlandi miniszterelnök Davíd Oddsson volt.
Az nem kivételes, hogy a McDonald's piacra lépését kisebb örömünnep – és az első megnyíló étterem előtti kígyózó sorok – kíséri egy országban, de az izlandiak számára az amerikai hamburgerező megjelenése szimbolikusan azt is jelentette, hogy le tudják győzni a földrajzi elhelyezkedésükből fakadó hátrányukat, és jobban bekapcsolódnak a nemzetközi gazdasági, kulturális kapcsolatok rendszerébe.
Saját hamburgerezőjük egyébként akkor már volt az izlandiaknak, sőt, a dallamos nevű Hamborgarabúlla Tómasar mostanra már külföldön is terjeszkedik. A McDonald's mégis hamar megkerülhetetlen szereplővé vált az izlandi gasztroszíntéren, mint az ipari hamburgereztetés globális referenciája. S bár arról nincs hír, hogy valaha is kísérleteztek volna a sziget helyi specialitásának számító rohasztott cápából készült szendviccsel, az bizonyos, hogy az amerikai franchise éttermei nagy forgalmat bonyolítottak.
Könnyen lehet azonban, hogy ez utóbbi okozta vesztüket, legalábbis részben. A vállalat izlandi partnere a Lyst nevű cég volt, amely eleinte helyi beszállítóktól vásárolta a húst a szendvicsekhez. Izlandon azonban nem pusztán fákból és erdőből, hanem marhából is kevés volt illetve van (a kiterjedt legeltetők hiánya mellett az éghajlat sem kedvez a marhatartásnak), a keresletet nem tudták kiszolgálni a helyi farmerek.
Egyes pletykák szerint a McDonald's-nál akkor döntötték el, hogy Németországból importálják Izlandra a húst, amikor kiderült, hogy
a két pogácsával készülő Big Mac szendvics népszerűsége miatt nem lesz elég a húspogácsákhoz az izlandi mezőgazdaságból a mennyiség.
Valószínűbb azonban, hogy a döntésben a vállalat központi, szigorú előírásai játszottak szerepet, melyek nyomán a hús mellett más összetevőket is a német exportból szereztek be az izlandiak.
A 2008-as nagy pénzügyi összeomlás idején aztán beütött a baj.
A globális válságnak Izland volt az egyik nagy vesztese. Az izlandi korona elvesztette értékének felét, amiből következett, hogy az import megdrágult, a költségeket pedig a behozatali vámok mértékének és a fuvarozás díjának emelkedése tovább növelte. A McDonald's-éttermek állandó termékeinek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedett kevesebb mint egy év alatt.
A fő terméknek számító Big Mac ekkor Izlandon volt a legdrágább az egész világon, átszámítva 6,36 dollár (ma ez kb. 8 dollárnak felel meg).
Az izlandi McDonald's nem bírta el a költségek növekedését, és 2009 októberében mindhárom éttermét bezárta Reykjavíkban.
A McDonald's kivonulásáról egy jócskán eltérő megközelítésű történet is szól, amely az izlandiak elköteleződését fejezi ki a helyi vállalakozások támogatása iránt. Eszerint a McDonald's azért hagyta ott a szigetet, mert az izlandiak inkább a saját éttermeiket részesítették előnyben, és egyre kevésbé jártak a lánc étkezdéibe. Az amerikai vállalat búcsújának ezt a változatát azonban nem támasztja alá semmi, sőt, ellentmond annak az is, hogy azon a napon, amikor az utolsó reykjavíki éttermük is lehúzta a rolót, a helyiek szinte megrohamozták azt zárás előtt.
Állítólag 10 ezer szendvicset adtak el aznap, melyekből az utolsó, meglehetősen jól konzerválódott darab azóta kiállítási tárgy a Snotra House nevű hotelben, Reykjavíktól délre.
A hivatalosan az utolsó, Izlandon eladott McDonald's sajtburger és sült krumpli fonnyadását egy ideig élőben is követni lehetett egy streaming csatornán. Mutatjuk a muzeális darabot:
Nyugati gyorsétteremláncok a helyi vállalkozásoké mellett egyébként azóta is működnek Izlandon, így például van KFC és Subway is. A McDonald's azonban azóta sem tért vissza a piacra, és nincs is jele annak, hogy a lánc visszatérne a szigetországba – annak ellenére sem, hogy Izland azóta sikeresen talpra állt a megrázkódtatásból.
Bizonyos értelemben azonban az amerikai vállalat mégsem hagyta el akkor a szigetet. Helyi partnerükkel megállapodtak arról, hogy a Lyst átveszi a megürült ingatlanokat, és azokban Metro néven új hamburgerezőket nyit. Az új franchise beindításánál a McDonald's is bábáskodott a háttérben.
A Metro fő hívószava az volt, hogy
szendvicseikbe az összetevőket csak helyi termelőktől szerzik be,
így az importvámok és a tengeri szállítások költségeit kihúzhatták a képletből. Emiatt pénzügyileg nem jelentett elviselhetetlen terhet a vállalat számára az új franchise elindítása.