Akadályozzuk meg a világvégét!

Manapság nem sűrűn találkozhatunk komoly harmadik személyű akciójátékokkal, legfeljebb a mozifilmek kissé túl pénzszagú feldolgozásaiban. Az Extreme FX ezen a stagnáláson próbált meg lendíteni az Apocalypticával, de sajnos igen csekély sikerrel.

Mikor megjelent Croft kisasszony a színen, a harmadik személyű akciójátékok csaknem utolérték mennyiségben és népszerűségben a nagy testvért, az FPS kategóriát, de aztán a Tomb Raider játékok és általában a TPS-ek színvonalának folyamatos csökkenésével az FPS kategória, és annak Squad Based, Tactical és egyéb mellékhajtásai behozhatatlan előnyre tettek szert. Ezt az előnyt már nagyon nehéz lesz csökkenteni, főleg, ha a fejlesztők olyan középszerű alkotásokkal rukkolnak elő, mint amilyen az Apocalyptica.

A program maga a jövőbe csalogat bennünket, mikor az űrutazás mindennapos, és a bolygók kolonizálása is terítéken van. A sci-fi világ ellenére teljesen természetes, hogy a karakterek varázslatokat is használnak, és a lőfegyverek, sugárvetők és egyéb csodák mellett kardokkal és baltákkal is hadakoznak. Az ellenségünk, hogy még a horror műfajt is bevonjuk az egyvelegbe, nem valamilyen szuper droid, vagy esetleg egy fantasys sárkány, hanem maga a Neo-Sátán, mely démonok és ezekhez hasonló, félig gépiesített rémek segítségével próbálja meg az univerzum bolygóit elpusztítani. Az egész ötlet emlékeztet a Magic the Gathering világból megismert Phyrexiára, de ott a történet az Urza-regényekben részletesen megmagyarázásra kerül. De ne sóhajtozzunk, hisz ez mégis csak egy akciójáték, melynek nyílván nem a történet lesz a legerősebb oldala.

A gonosz elpusztításához vezető út első lépése, hogy kiválasszuk azt a szent mártírt, vagyis genetikailag módosított harcost, akinek bőrében megkezdjük a küzdelmet. Összesen tizenhat figura között válogathatunk, melyek mindegyike rendelkezik közelharci képességekkel, mágiával, illetve a lőfegyverek használatának szakértelmével. Szerencsére az értékek között nincsenek túl nagy eltérések, így bármelyik hőssel nagyjából ugyanannyi esélyünk lesz.

Összesen tizennyolc misszió alatt pusztíthatjuk az ellenséges erőket, hordákat. A küldetések során csapattársakat is kapunk magunk mellé, akik azokból a hősökből kerülnek ki, akiket nem választottunk a játék elején. A legtöbb misszióban folyamatosan haladunk előre az ellenőrzési pontok között - hasonlóan a Painkillerhez -, miközben a rémek seregei próbálják meg kitörni a nyakunkat. A küldetések egy részében az adott idő alatt kell kiszabadítanunk egyes foglyokat, vagy szintén időre elérnünk egyes épületeket. Mindösszesen öt eltérő környezetű helyszín van, az űrállomástól a holdbéli tájon át egészen egy tüzes, alvilági síkig.

Csapattársainkra nem árt, ha megpróbálunk vigyázni, mivel komoly segítséget nyújthatnak az egyes missziókban. Ez nem annak köszönhető, hogy olyan ügyesek, hanem egyszerűen számbeli jelenlétüknek. Az egysíkúságból csak a varázshasználó karakterek emelkednek ki, de ne várjuk Elminsterek, Gandalfok, vagy Moirenek feltűnését a színen. A leghasznosabb mágia a gyógyítás, melyet nemcsak magunkra, hanem társainkra is alkalmazhatunk. Némely pályák végén főszörnyek (magyarul Boss Monsterek) várnak bennünket, de ők nem olyan komolyak, mint mondjuk a Serious Sam, vagy a Will Rock főbb ellenségei.

A Boss Monsterek silány mivolta elsősorban a szintén rendkívül silány mesterséges intelligenciában gyökerezik. Ez sajnos nemcsak az ellenségekre, hanem saját embereinkre is vonatkozik - ugyan kiadhatunk nekik olyan egyszerű parancsokat, mint egy adott hely őrzése, vagy hogy kövessenek minket, de ezeket az utasításokat vagy teljesen ostobán, fejetlenül teljesítik, vagy nemes egyszerűséggel végre sem hajtják. Az ellenségek eszetlen mivolta abban nyilvánul meg, hogy mindenfajta taktika nélkül rontanak ránk, tökéletesen megbízva a túlerő sikerében.

Fentebb megemlítettük, hogy egy akciójátéktól nem várjuk, hogy a sztori legyen a legerősebb oldala, de azt már igen, hogy a grafika terén valami nagyot domborítson. Nos, az Apocalyptica nem domborít, sőt, kifejezetten silány a megjelenítés. A karakterek a környezet elemeihez hasonlóan elnagyoltak, a varázslatok effektusai színtelenek, az animációk darabosak, és mindezek tetejébe a játék még egy igencsak izmos konfiguráción is olyan lassú, mint a defektes csiga.

A játékban ugyan helyet kapott tíz térkép a többjátékos küzdelmekhez, de a deathmatch és a capture the flag nem valami nagy választék. Összességében aligha túlzás azt állítani, hogy az első két Tomb Raider, az Oni vagy a Drakan nevével fémjelzett TPS korszak dicsőségét aligha fogja visszahozni az Apocalyptica, és csak reméljük, hogy valaki végre összeszedi magát, és készít egy tényleg jó harmadik személyű akciójátékot.

Rendszerkövetelmény:

Processzor P3 650
RAM 128 Mbyte RAM
HDD 1.2 GB
VGA 32 MB VRAM


Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK