Szimulátorok IV: kipróbáltuk az atomerőművet

2008.01.13. 20:19

Autó- és motorversenyt akár az otthoni PC-n is lehet imitálni, kollégánk azonban ezeknél jóval különlegesebb eszközt próbálhatott ki: a  Paksi Atomerőműben működő szimulátor pont úgy néz ki, mint a valódi vezérlőterem - de a vészleállást  kockázatok nélkül lehet gyakorolni rajta.

Az atomerőművek irányításában a szimulátorok (de általában a vezénylőszemélyzet képzésének) fontosságára egy 1979-ben, az Egyesült Államokban történt erőműbaleset irányította a figyelmet. A Three Mile Island atomerőműben történt egy olyan baleset, amely három - egymással összefüggésben nem álló - műszaki hiba, és a megoldásukra adott hibás emberi válaszok miatt következett be. A reaktort irányító személyzet olyan gyenge képzést kapott korábban, hogy gyakorlatilag még azt sem vették észre, amikor a reaktortartályt védő betongyűrűben robbanás történt.

Megnéztük, min gyakorolnak Pakson

Az egyébként önmagukban jelentéktelen műszaki hibák sosem vezettek volna katasztrófához, de az alulképzett kezelőszemélyzet reakcióival együtt a baleset már egész közel vitte a zónaolvadáshoz a reaktort. Egy magyar származású matematikus, Kemény G. János (a BASIC nyelv megalkotója) vezette azt az elnöki vizsgálóbizottságot, mely a baleset okait elemezte, s ennek a vizsgálatnak a lezárásaképp fogalmazták meg - több más észrevétel mellett -, hogy a reaktorvezénylőben szolgálatot teljesítő személyzet megfelelő kiképzése hallatlanul fontos a biztonságos üzemeltetés szempontjából. Mint akkoriban megállapították: az operátorok csak arra voltak kiképezve, hogy bizonyos eseményeknél bizonyos gombokat megnyomjanak. Magát a folyamatot egyáltalán nem látták át, nem is értették. A baleset után terjedt el, hogy olyan személyzet dolgozzék a reaktorvezénylőben, akik értik és átlátják a folyamatot.

A minél felkészültebb személyzet kiképzésének célját szolgálja a négy évig épített, és 1989 óta működő szimulátor is, amelyet Pakson meglátogathattunk (magukat a reaktorokat 1982 és 87 között építették és helyezték üzembe). Az évek során a szimulátor vezérlőpultjába szép lassan beépítették azoknak a változásoknak megfelelő eszközöket is, amelyekkel bővült az "igazi" blokkirányítóterem is. Így - bár maga a szimulátor közel jár a huszadik évéhez - korszerű maradt a berendezés, és a legfrissebb, az igazi reaktoroknál is használt eszközökkel gyakorolhatnak vele a kezelők. A hatalmas kezelőpulton magunk is láttuk az újonnan beépített, modernebb kezelőegységeket.

Nézze meg működés közben (teljes képernyős lejátszás)
 

Üzemzavar, vészhelyzet minden mennyiségben

Az erőmű egy-egy reaktorát műszakonként négy fő irányítja. Egy mérnök, és három technikus teljesít szolgálatot a vezérlőteremben. A négy reaktorban összesen közel százan dolgoznak egymást váltva.  A szimulátor az ő képzésüket, továbbképzésüket szolgálja. Akik olvasták korábbi szimulátoros cikkeinket, nem lepődnek meg azon, hogy a paksi blokkszimulátoron is elsősorban az üzemzavarok elhárítását, vészhelyzetek megoldását gyakorolják. Bár a közvélemény egy része - különösen Csernobil óta - idegenkedik az atomerőművektől, és sokakban félelmet kelthet az üzemzavar kifejezés is, valójában az is üzemzavarnak tekinthető, ha nem a maghasadás során jelentkezik hiba, hanem valamilyen egyszerűbb - például gépészeti - okból kisebb teljesítményt ad a reaktor, mint amit elterveztek.

A szimulátoron kétféle tanfolyamot tartanak: egy hathetes, úgynevezett alapozó képzést, és egy szintentartót. Ez utóbbin évente kétszer egy hétig valamennyi munkatárs részt vesz, vagyis akik reaktort irányítják, egy évben kétszer kapnak továbbképzést. Ennek során egy előre megírt forgatókönyv szerint követik egymást a különböző üzemzavarok, események, melyekre a személyzetnek megoldást kell találniuk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az atomerőműveket igen érzékeny biztonsági rendszerek védik, amelyek még problémák elharapózása előtt másodpercek alatt leállítják az atommagok hasadását (Csernobilban többféle szabályozó automatikát - így a biztonságvédelmit - is lekapcsolták egy kisérlet miatt, részben ez, részben pedig tervezési hibák vezettek a katasztrófához). Tehát még éles helyzetben is nehéz lenne végzetes hibát elkövetniük az operátoroknak, a szimulátorban pedig végképp csak a tanulságok leszűrése, a vészhelyzetre való felkészülés lehet a cél.

Forrás: [origo]
Felül a piros, illetve narancssárga-zöld ledsor a biztonságvédelmi szabályozórudakat mutatja. Ahol kicsit lejjebb van engedve (jobb oldalon), ott a teljesítmény is alacsonyabb (még több kép a szimulátorról)

Másodpercek alatt tíz százalék termeléskiesés

Maga a feladatsor, amit összeállítanak az oktatást irányítók, általában a nemzetközi atomenergiaiparból ismert üzemzavari helyzetek újramodellezése. Ottjártunkkor említésre került, hogy a paksi reaktorok kézi vészleállítására évek óta nem került sor, de egy korábbi eset bekerült a szimulátoros gyakorlat programjába. Ennél az esetnél az operátor azért döntött vészleállítás mellett, mert - bár közvetlen vészhelyzet nem lakult ki -, átláthatatlanná váltak a folyamatok, és megelőzendő a nagyobb bajt, a kezelő inkább a reaktor működésének felfüggesztését választotta. Maga a leállítás nem nagy feladat - ahogy magunk is kipróbálhattuk, egyetlen piros gomb megnyomásával valamennyi szabályzórúd másodpercek alatt leesik a reaktorba -, ám az újraindítás, a stabil áramtermelés megteremtése közel egy hetet vesz igénybe, ami nem kis felelősséget jelent, hiszen annak a piros gombnak a megnyomásával másodpercek alatt az ország villamosenergia-termelésének a tíz százaléka esik ki a hálózatból.

Forrás: [origo]
A bal oldali monitoron a szimulált reaktor üzemanyagcelláinak hőtérképe: jelenleg nem működik. A háttérben bal oldalon látszik is, hogy a szabályozórudak mindegyike le van engedve. (Még több kép)

A szimulátor vezérlőpultjának egész falat elfedő kasztniján túl nem a reaktor, hanem a vezérlést biztosító számítástechnikai rendszer található. A szimulátor sokezer kapcsolója és kijelzője van egy illesztőrendszeren keresztül precízen bekábelezve a számítógéphez, a szisztéma lelke pedig egy 10 éves Alphaserver, melyen Open VMS operációs rendszer fut (egy ilyen rendszerrel valószínűleg a Kedves Olvasó sosem találkozik a mindennapi életben). A rendszert folyamatosan fejlesztik, karbantartják, nem csak a szimulátor fizikai bővítése miatt, de a modellszoftvereket is folyamatosan bővítik. A szimulátort irányító korábbi számítógép 1,3 másodpercenként számolta újra a pillanatnyi helyzetet (azaz: egy kapcsoló elfordítása után 1,3 másodpercet kellett várni, amíg az eredmény láthatóvá vált a kijelzőkön), a mostani gép már 0,2 másodperc alatt reagál.

Írásban és szóban

Valamennyi beavatkozás, amit a fal túloldalán végeznek, egy jelzés formájában ehhez az szerverhez fut, és itt dől el a szimulációs szoftver segítségével, hogy milyen következményt kell a vezérlőpulton megjeleníteni. El lehet képzelni, hogy a hétköznapi halandó számára egyébként is nehezen érthető atomerőművi működést mennyire bonyolult szimulátorral modellezni úgy, hogy a kijelzőkön, mutatókon a hatásnak megfelelő pontos értékek, változások mutatkozzanak.

A gyakorlati továbbképzésen túl háromévente írásbeli vizsgát is kell tenniük az operátoroknak, tehát az elméleti ismeretek karbantartását is számonkérik a dolgozókon. A bukás ritka, de ismétlővizsgára van lehetőség. A fő cél az, hogy olyan képzett, és a vészhelyzetekre jól reagáló csapat teljesítsen szolgálatot Paksot, akik imerik a rendszert, és nem kerülnek hasonló szituációba, mint a Three Mile Island-i kollégáik harminc évvel ezelőtt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK