A mai okostévéket még nem az eszükért szeretjük

Kipróbáltunk egy Samsung Smart TV-t, hogy megértsük, mi az okosság az internetre kötött tévékben. A kandallófunkció és a nyakkendőkötő segéd vicces, a böngésző feleslegesen ügyes, a Social TV-t pedig még nem találták ki, pedig annak akár értelme is lehetne. Nemsokára mindenki ilyet akar majd a nappalijába, de most még kísérletinek tűnik a rendszer.

Nem árt előre tisztázni, kinek és mire való a Smart TV, azaz az internetre kapcsolódni képes tévé, ami az okostelefonok mintájára kis applikációkon keresztül éri el az online világot. Az használat körülményeiből az következik, hogy olyan igényeket kell kielégítenie egy okostévének, amelyek a nappaliban merülnek fel, amikor a család a képernyő előtt hever, nincs kéznél számítógép vagy kényelmetlen lenne használni, az okostelefon sem oldja meg a helyzetet, ráadásul előny a nagy képméret.

Azt érdemes előrebocsátani, hogy a legtöbb laptop ráköthető az új tévékre, s ezzel, nomeg egy okostelefonnal, amit távirányítónak használhatunk, minden ma ismert okostévénél, médialejátszónál és hifi rendszernél kényelmesebb, okosabb és hasznosabb eszközt költöztethetünk a nappaliba. Annak azonban millió oka lehet, miért nem akarja valaki a laptopját a családi tévé kiegészítőjeként használni: egy éppen a lakás másik pontján bedugott laptopkábel, egy lelőhetetlen céges képernyővédő vagy az automatikusan megnyíló chatablakok privátszférát kiteregető pimaszsága is lehet oka, hogy a számítógép a tévé mellett nem jön számításba.

Nekik már biztos okostévéjük lesz

Ilyenkor jön jól olyan megoldás, ami egyes számítógépes funkciókat a tévére költöztet - lehetőleg annyira átalakított felhasználói felülettel, ami figyelembe veszi a távolról nézett nagy képernyő és a korlátozott képességekkel bíró távirányító sajátosságait.

Mire jó egy okostévé?

A képmegosztó szolgáltatások adják magukat, hiszen a tévé a legalkalmasabb eszköz a nyaralós fotók nagyobb körben való levetítésére, de egyedül is jó ekkorában böngészni a régi albumokat. Szintén logikus gondolat a videomegosztók szolgáltatásait ide terelni, ahogy ennek speciális válfaja, a gyerekfilmekből, animációkból összerakott babaszórakoztató szolgáltatásoknak is a tévén lenne a helye. A böngészőprogram, a közösségi oldalak és levelezőrendszerek használata azonban már kevésbé való a nappaliba - mit keresne az üzenőfalam abban a helyiségben, ahol a legnagyobb a jövés-menés és hogyan, minek is olvasnánk egy hírportál cikkét egyszerre többen?

Az okostévék tervezői persze nem hagyhatják ki ezt a ziccert, amire ma nincs felnyalva a társas média címkéje, nem lehet innovációs sztár - de azért nehéz elképzelni azt az egyébként nyilván technomán felhasználót, aki Twitter-falát a lakásban fellelhető számos internetképes eszköz helyett éppen a tévén akarná élvezni, hát még írni egy státuszüzenetet a távirányítóval bénázva. Van azért néhány terület, ahol mégis lehet létjogosultsága a közösségi oldalakkal való kapcsolatnak. A közös tévézés élményét adhatja, ha a fociközvetítés mellett figyeljük a meccset kommentáló twittercsatornát, illetve filmek közül is érdekes lehet úgy választani, hogy látjuk, ismerőseink közül kinek melyik mozi mennyire tetszett, mit posztolt róla kedvenc bloggerünk, avagy hány lájkot kapott a főszereplő.

A fitnesz nem laptopra való

Van viszont számos olyan funkció, ami kifejezetten a tévére termett, s ott jobb is használni, mint a PC vagy a telefon képernyőjén. Ilyenek például azok az appok, amelyek valamilyen mozgásformát hivatottak gyakoroltatni, például jógázni segítenek vagy a nyakkendő megkötéséhez adnak útmutatást. Ugyancsak hasznos lehet egy szakácskönyv, ha a konyhából látszik a tévé, hiszen így nem kell kitenni a laptopot a húslé és szálló liszt megpróbáltatásainak.

Tévére kívánkozik a fitnesz

Szintén a nappaliba kívánkozik, de legalábbis ott is van helye a Skype-nak, azaz a videotelefonálásnak, elvégre a tévén már majdnem úgy néz ki a beszélgetőtárs, mintha életnagyságban ülne velünk szemben.

Végül ne feledkezzünk el a videokölcsönzésről, amit ugyan már a digitális tévéelőfizetések is kínálnak, de az okostévék erősebb hardverébe belefér a szebb és nagyobb tudású kezelőfelület, amin sokkal kényelmesebb és élvezetesebb a filmek közötti böngészés, mint a set-top-boxok öreges menüivel.

A lehetséges funkciók számba vétele után elmondhatjuk, hogy a netre kötött tévének mindenképpen van létjogosultsága, csupán az a kérdés, mennyire sikerült a gyártóknak a gyakorlatba átültetni, ami elméletileg értelmes.

Samsung 6530 - extrákkal teli tévé némi ésszel

A kategóriával a Samsung 116 centis okostévéje segítségével kezdtünk ismerkedni. A 6530-as típusjelű LED TV mindent tud, ami egy tévé kapcsán manapság eszünkbe juthat: hátfali ledes megvilágítás, médialejátszó, Full HD 3D képesség, ráadásul a hagyományos filmekből is képes térhatású képeket készíteni, DVB-T, műsorrögzítés a beépített műsorújság alapján vagy csak úgy, wifi és vezetékes internet használatának lehetősége - egyszóval mindent tud. Mégis, miután megállapítottuk, hogy hűdeszép a képe, ezekkel mind nem foglalkoztunk, mert most az okostévéség mibenlétére szerettünk volna ráérezni. Ehhez az amúgy meglepően primitív távirányítón a Smart Hub gombot kellett megnyomni - vagy szerezni egy Samsung okostelefont, s arról igazán kényelmesen irányítani a készüléket.

Nagyra nőtt okostelefon

A nyitóképernyő némiképp egy okostelefon kezdőoldalára emlékeztet, egyforma ikonok hada kínálja a legkülönfélébb szolgáltatásokat, egymás mellé rendelve így mondjuk a webböngészőt és az adás rögzítésének beállításait, miközben a bal felső sarokban továbbra is látjuk a tévéadás képét egy nagyobb ablakban. Jobbra fent Samsung alkalmazásbolt, alatta az ajánlott alkalmazások, az alsó sávban pedig a tévére már telepített funkciók ikonjai hevernek egymás mellé ömlesztve.

Kandalló és hírlapok a falra

Az alkalmazásbolt kínálata semmiképpen nem nevezhető lehengerlőnek, főleg hírportálok tartalommegjelenítői, játékok és egy-két otthoni testmozgást támogató alkalmazás található a kínálatban. Legjobban a Mood Light appon szórakoztunk, amely a 21. század gigantposzterének címére törve azt teszi lehetővé, hogy hangulatunknak megfelelő mozgó háttérképet válasszunk a falra - kandallóban ropogó fahasábok, teamécsesekből a padlóra kirakott szív, akvárium és hasonló giccses közhelyek szolgáltathatják a nappali hangulatát: még lánykéréshez ajánlott mozgókép-tapétát is kapunk. Az alkalmazásbolt másik szürreális képviselője a nyakkendőcsomó-tanácsadó, amely legalább harminc különféle kötési módot mutat be mozgó ábrák segítségével, beleértve a csokornyakkendő és a bőrnyakkendő elkészítésének módozatait is. Ez azért akkor lenne az igazi, ha a program egy webkamerával okos tükörré alakítaná a tévét és a képünkre vetített grafikus útmutatással irányítaná a műveletet.

A webböngészőt nem gondoljuk a falra valónak

A tévének webböngészője is van, ami szinte tökéletesen jeleníti meg a weboldalakat, ám annyira lassú, hogy ez még akkor is eltántorítana a használatától, ha amúgy semmilyen más internetképes eszköz nem lenne otthon. A YouTube-funkciót és néhány másik videomegosztó alkalmazását már inkább érezzük helyénvalónak a tévén, de a felület egyelőre inkább csak a címlapon ajánlott, legnépszerűbb vagy legfrissebb videók közti böngészésre alkalmas, a keresés nehézkes, lejátszási listákat - ami például egy YouTube-diszkós buliban elengedhetetlen lenne - nem lehet csinálni, egyszóval van még mit fejleszteni ezen a funkción is. A képmegosztó oldalak kezelése valamivel használhatóbbnak bizonyult, de mintha itt is tapasztaltunk volna némi sebességbeli hiányosságot, ami egyébként az egész okostévé-szekciót jellemzi - az elterjedt internetező eszközökön megszokott gyorsasághoz képest ez a tévé egyszerűen lomha, amit tovább ront a távirányítós irányítás lassúsága, ami együtt a folyamatos várakozás élményét nyújtja.

Nem az eszéért szeretjük

Az ismerkedés néhány napja alatt végig az volt az érzésünk, hogy sokkal több van ebben a koncepcióban, mint amennyit ez a tévé meg tudott mutatni belőle. A követő modellekben a sebességprobléma nyilván megszűnik majd, ahogy vélhetőleg a távirányító is sokat fog fejlődni, hiszen ezekhez nem új találmányokra, csak jobb megtérülési mutatókra lesz szükség. A fejlesztőkre váró igazán nagy feladat nem a hardver csiszolgatása lesz, hanem a netre kötött tévé valóban értelmes funkcióinak megtalálása. Egy új technológia elterjedésének kezdeténél járunk, így érthető az efféle tapogatózó modellek megjelenése, de a kísérleti nyúl szerepét ráhagyhatjuk másokra. Okostévét majd akkor veszünk, amikor a piackutatók és tartalomfejlesztők közös munkája véget ér, s kiforrott funkciókészlettel kínálják ezeket a készülékeket - hacsak úgy nem döntünk, hogy a tévé többi, tévézéshez kapcsolódó kíváló képessége mellett nem zavar, ha véletlenül a Smart TV címkét is viseli. Merthogy a Samsung 6530-as televíziója egyébként egy csodálatos, trendi és minden paraméterében kiemelkedő alkotás. Az okoskodásba meg majd belejön.