Ekkora szörnyeteget még nem láttunk
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Már az ókorban is ismert közmondás volt, hogy tévéből sosem lehet elég nagyot venni. Hogy kiderítsük ennek igazságtartalmát, kölcsön kértük a Philips legújabb, 935-ös sorozatú 65 hüvelykes OLED+ televízióját, és csak hogy kicsit jobban érzékelhető legyen, mekkora szörnyetegről van szó: a képátlója 164 centiméter.
Valójában annyira nagy, hogy még egy kisebb puttonyos teherautó hátuljába is csak némi trükközés után fért be a doboz, és annyira nehéz, hogy mindenképpen kétemberes feladat a mozgatása.
További meglepetések aztán a kicsomagoláskor várnak a gyanútlan vásárlóra. A Philips ugyanis gyári tartozékként mellékel egy soundbart, vagy szép magyar nevén hangprojektort, amivel viszont rögtön két dolgot is megoldott a gyártó.
Habár a modern, prémium kategóriás tévék az utóbbi években elkezdtek egyre tűrhetőbben szólni, azért még mindig viszonylag nagy a kontraszt a hatalmas OLED kijelzők által nyújtott csodás képminőség és az ehhez képest jóval gyengébb hangzás között.
Nos, a 935-öshöz járó, Bowers & Wilkinsszel közösen fejlesztett hangprojektor ezt a kérdést megoldja: a maga 3.1.2-es kialakításával Dolby Atmos-kompatibilis, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a plafonról szóló két hangszóró jelenlétét is tudja szimulálni, mégpedig egészen hatásosan.
Ráadásul kapott egy olyan hangszórót is (ez lóg ki a hangprojektor házából, mintegy dizájnelemként), ami főleg a középhangok megfelelő definiálására, leginkább a beszédhangok tisztaságának megőrzésére szolgál és szintén remekül teljesíti feladatát.
A soundbar azonban egy másik funkciót is ellát, amit először akkor kezdtünk el sejteni, amikor kézbe vettük, ugyanis meglepően nehéz, mondhatni "van benne anyag". Ez nem véletlen, ugyanis mint az összeszerelés során kiderült, tulajdonképpen ez jelenti egyben a tévé talpát is, tehát meg kell tartania ezt a közel 27 kilós monstrumot. Ez így tehát egyszerre egy elegáns és praktikus megoldás, és a megfelelő hangzás miatt sem kell aggódni.
Maga a kijelző elképesztően vékony és elegáns, a készülékház csak alul szélesedik ki picit, ahol a csatlakozóknak és a különböző feldolgozóegységeknek helyet kell adni. Szemből nézve ebből persze semmi látszik, mint ahogy a képernyőt körülölelő keretekből sem nagyon, amiket tényleg igyekeztek a végletekig minimalizálni.
A Philips OLED+ néven reklámozza ezeket az új generációs, abszolút prémium kategóriás készülékeit, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy belezsúfoltak mindent, amit manapság csak lehetséges: természetesen a 4K-s felbontás adott, ami mellé támogatott a HDR két legjobb formája, a Dolby Vision és a HDR10+ is.
Ezen kívül a kijelző lefedi a DCI-P3 színtartomány 99%-át, és az OLED technológia miatt eleve garantáltak a tökéletes feketék, így a kontraszt elképesztő, a színek szinte leugranak a képernyőről. Különösen nagy élmény egyébként valamilyen sci-fit (tesztelésre kifejezetten ajánlott a Csillagok között) megtekinteni egy ilyen tévén, hiszen ott különösen átjön, hogy milyen az, amikor a fekete az tényleg fekete.
A Philips már egy ideje saját fejlesztésű, mesterséges intelligenciás feldolgozásra is képes processzorokat készít a saját tévéihez, ebbe a legújabb, P5-ös jelzésű egység került, így a készülék képes a bemeneti jelet felturbózni, amennyire csak lehetséges, így adott esetben a rosszabb felbontású tartalmakon is igyekszik javítani, valamint a színeit korrigálni a kép folyamatos, mélytanulásos elemzése segítségével.
Természetesen csodák nincsenek, nagy hiba pusztán egy hagyományos tévéadásra korlátozni egy ekkora méretű és ilyen minőségű kijelzőt, ez egyértelműen 4K-s Netflixre vagy Blu-rayre termett.
A felsőkategóriás Philips-tévék egyik leglátványosabb funkciója, az Ambilight itt is jelen van, és ez is egy olyan extra, ami nem feltétlenül lenne szükséges, de ha egyszer megtapasztalta az ember, akkor utána vágyik rá. Alapvetően arról van szó, hogy a tévé a hátába épített ledek segítségével hangulatvilágítást tud teremteni maga köré, leginkább a mögötte lévő falra.
A hangulatvilágítás jellege rengeteg módon állítható: alapból a tévén látható műsor képi világához, színeihez igyekszik alkalmazkodni, de képes követni a zenelejátszást, vagy egyszerűen csak egy szimpla, egyszínű fényt nyújtani. Az egyik legmenőbb extrája azonban, hogy nemzeti zászlók színeit is fel tudja venni, így az eb alatti focimeccseknél gyakorlatilag kötelező a piros-fehér-zöldet beállítani az extra hangulat kedvéért.
A készüléken egy Android alapú rendszer fut, amit általában nem szoktunk kedvelni, de szerencsére itt eléggé meghúzódik a háttérben, és gyorsan, gördülékenyen teljesíti a feladatát - igazából úgyis csak arra kell, hogy menjen a Netflix, az HBO Go meg esetleg a YouTube.
A fontosabb beállításokat a Philips saját menüjéből tudjuk levezényelni, ami pedig egyszerű és jól használható.
Könnyű tehát beleszeretni a Philips 935-ösbe: gyönyörű a képe, remekül szól, az Amblilight segítségével szuper hangulatot tud varázsolni a nappaliba, azonban ez a 65 hüvelykes méret OLED technológiával egyelőre elég vastag pénztárcát kíván. És még ebből a mezőnyből is kiemelkedik a Philips készüléke, ami egymillió forintos árával közel kétszer annyiba kerül, mint egy ugyanekkora LG, vagy Sony OLED tévé. A beépített hangprojektor és az Ambilight háttérvilágítás persze emeli egy kicsit a tévé értékét, de még mindig kérdéses, hogy ekkora árkülönbséget is indokol-e.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!