Mostani cikkünkben öt olyan furcsaságnak tűnő dolgot, számítógép kiegészítőt szedtünk össze, ami a maga idejében modern technikának számított, ma már azonban hihetetlennek tűnik!
Ma ahhoz vagyunk szokva, hogy a számítógépekre telepítendő programok valahonnan a felhőből, távoli szerverekről jönnek. Azonban régen fizikai hordozókat használtak, és már ez is előrelépés volt, hiszen volt idő, mikor minden programot kézzel kellett bepötyögni a memóriába. A lyukkártyák után óriási előrelépést jelentett a mágnesszalag, azaz a kazetták felbukkanása.
Egy speciális magnetofont kellett a gépekhez csatlakoztatni, abba betenni a kazettát, és így betölteni a kívánt programot. A nyolcvanas években a világon a legnépszerűbb gépeket a Commodore gyártotta, és a C64, a C16 és a C+4 nálunk is elterjedt volt. Ezeken a "Press play on tape!" utasítás jelentette azt, hogy el kell indítani a magnót, hogy be lehet tölteni a programot.
A kazettás adattárolás mellett volt még egy, annál jóval hatékonyabb adattároló. Az első otthoni személyi számítógépek nagy többsége rendelkezett egy úgynevezett floppy meghajtóval, ami eleinte egy hajlékony, így viszonylag sérülékeny, mágnesezhető felületű lemezeket olvasott. Ezek 8; 5,25 és 3,5 hüvelykes (collos) méretűek voltak és mai szemmel nézve nevetséges mennyiségű adatot tudtak tárolni. A legmodernebb típusára sem fért 2,88MB adatnál több. Ez ma már egy komolyabb okostelefon által készített fotó méreténél is jóval kevesebb adat. Nem is szólva arról, hogy ezek a lemezek a mágneses elven történő adattárolásnak köszönhetően nem is voltak a megbízhatóság csúcsai.
Hosszú idő alatt tudtunk átmásolni rá egy-egy komolyabb játékprogramot összetömörítgetve, ami aztán egy tökéletesen felesleges erőfeszítésnek tűnt, ha mondjuk hazafelé trolin vittük a lemezeket a zsebünkben és egy erősebb elektromos kisülés a fejünk felett megrongálta az egyik lemezen létrehozott állományt így az egész tömörített fájl olvashatatlanná vált.
Viszont a világ első zsarolóvírusa még floppy lemezen érkezett.
A kétezres évek elejéig katódsugárcsöves, CRT monitorokat használtunk a számítógépekhez. Ezek az alkalmazott képalkotási eljárásból fakadóan meglehetősen vibráltak, főleg mai szemmel látva őket.
Volt, akit ez igencsak zavart, hiszen ez az effektus hosszú távon fáraszthatja a szemet és fejfájást is okozhat. Ezt volt hivatott kiküszöbölni a monitorszűrő névre hallgató eszköz, amely akkoriban igencsak elterjedtnek számított. Ez tulajdonképpen egy külön megvásárolható kiegészítő volt, amelyet a képernyő és a felhasználó közé kellett tenni, a készülékházra erősítve, és a feladata az volt, hogy tompítsa a vibrálást.
Abban az időszakban, amikor még nem volt internet, és nem voltak számítógépes szakáruházak sem, iszonyú nehéz volt a programokhoz hozzájutni, amelyek ráadásul piszok drágák is voltak. Azonban erre is született megoldás! Évtizedekkel ezelőtt az akkor még létező Petőfi Csarnok udvarán a kilencvenes évek elején hétvégente hagyományosan bolhapiacot rendeztek.
Ezen pedig egy idő után megjelentek az élelmes magyar "kereskedők" is. A házilag másolt programokat árulták itt lemezeken, kazettákon, sokszor kifejezetten profi módon. Azaz rendesen felmatricázták az adathordozókat, csináltak nekik tokot, szóval az ember tényleg kapott egy normális terméket a pénzéért. Legalábbis jó esetben. Mert bizony az is előfordult, hogy csak otthon vette észre a betöltés során, hogy valami nem működik, és ilyenkor bizony bukta a kifizetett összeget. Reklamálásra nem volt mód, de mivel általában nem volt semmi probléma, ezért ezt a kellemetlenséget a legtöbb vásárló gond nélkül bevállalta. Más megoldás úgysem nagyon volt.
Manapság a laptopok korát éljük, a hagyományos felépítésű asztali számítógépek brutálisan visszaszorultak, és jelentőségük évről-évre csökken. De ez nem volt mindig így! A régi pc korában a hordozható masinák abszolút unikumnak számítottak, amelyek az átlagember számára gyakorlatilag megfizethetetlenek voltak.
A nyolcvanas-kilencvenes években, sőt még a kétezres évek elején is az asztali gépek uralma megdönthetetlennek látszott.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!