Google Phone, avagy a mobil felszabadítása

Vágólapra másolva!
Hiába tud annyit, mint egy számítógép, a mobilunkat csak arra használhatjuk, amire a gyártó és a szolgáltató hagyja. Legalábbis eddig így volt: a Google viszont alaposan átrendezné a viszonyokat.
Vágólapra másolva!

Mobiltelefonnak nevezzük, de valójában egy miniatűr számítógép lapul a zsebünkben: a mai készülékek nagyjából ugyanannyit tudnak, mint pár évvel ezelőtt a PC-k. Már a legegyszerűbb modellek is egy rakás okos (naptár, címtár, emlékeztető, ébresztőóra, esetleg e-mail) és szórakoztató (zenelejátszó, videolejátszó, webböngésző) alkalmazást futtatnak, a drágább okos- vagy multimédiás telefonok pedig több száz megahertzes processzorral és a 3D-s videochipekkel ketyegnek.

A mobiltelefont viszont sokkal kevesebb dologra használhatjuk, mint egy ugyanolyan kapacitású, 5-10 évvel ezelőtti PC-t. Míg a számítógépen magunk választhatjuk meg az operációs rendszert, és telepíthetünk vagy írhatunk rá bármilyen programot, addig a mobilt készen kapjuk: rendszerint egy szolgáltató adja úgy, hogy az csak a saját hálózatán működik, a gyártó szoftvere és a mobilcég alkalmazásai vannak rajta, és ez utóbbi még tartalmat is megpróbál ránk tukmálni, mivel rendszerint egy gombnyomásnyira vagyunk a szolgáltató saját mobilnetes kezdőlapjától. (Esetleg, ha okostelefon, akkor lehet rajta Symbian, Palm OS vagy Windows Mobile, de ebbe megint csak nincs beleszólásunk.)

A zárt rendszer visszafogja a fejlesztéseket

Ezt a kötöttséget viszont sokan egyenesen aggasztónak tartják. Az interneten ugyanis minden máshogy történt: a leginkább innovatív fejlesztéseket nem az iparág mamutjai, a felhasználók "bedrótozását" végző távközlési szolgáltatók végezték, hanem olyan garázscégek, amelyeknek a hálózat biztosított lehetőséget a kibontakozásra - emlékeztetett rá Tim Wu tavaly az Internet Hungary konferencián elhangzott előadásában. A Columbia egyetem jogászprofesszora akkor azt is hozzátette: a közeljövő legnagyobb küzdelme ennek kapcsán zajlik majd, és tétje, hogy ez így marad-e (mivel egyes multik az internet fölött is nagyobb kontrollt szeretnének gyakorolni, de ez egy másik történet), illetve az, hogy mi lesz a mobiltelefonnal.

Forrás: [origo]
Ilyen sem lesz, de nem ez a lényeg, hanem a koncepció

A mobiltelefonnal, amiből világviszonylatban csaknem 2,7 milliárd darab van forgalomban - miközben jelenleg nagyjából egymilliárd embernek van internet-elérése (ez az arány Magyarországon is hasonló: miközben az internet-penetráció nagyjából 30, addig a mobiltelefon-ellátottság 100 százalék fölött van). Az "információs szupersztrádára" újonnan belépők nagy része pedig jó eséllyel a mobilszolgáltatókon keresztül fér majd hozzá először a hálózathoz, mint ahogy a "dróton" netezők egyre nagyobb hányada is a mobilinternet felé kacsingat (köszönhetően a gyors 3G-hálózatoknak). Vagyis egy zárt rendszerbe lép majd be először, ahol leginkább csak azt használhatja, amit kap.

Wu szerint ha az internet is így működött volna, akkor soha nem jöhettek volna létre olyan szájtok, mint a YouTube videomegosztó, a közösségi szájtok vagy az eBay aukciós ház, mivel ehhez először olyan a rugalmatlan, minden fillérjükhöz ragaszkodó mobilcégeket kellett volna meggyőzni, mint például az AT&T. A professzor a Forbes magazinban egyszer ahhoz hasonlította a helyzetet, mintha egy új kenyérpirító kifejlesztéséhez először az áramszolgáltató engedélyét kellene kérni. Vajon sok esély lenne a sikerre? Aligha. Vagy fizetni kellene, jó sokat: licencdíjakat, kenőpénzeket, lobbipénzeket, és így tovább...

A háború már elkezdődött

A mobiltelefon felszabadításáért zajló küzdelem pedig, amit Wu megjósolt, és aminek maga is aktív szószólója, már nagyban zajlik. Az interneten a dolog nagyjából "vér nélkül" ment végbe, hiszen itt elég volt egy sor olyan innovatív szájtot beindítani a "garázsból" vállalkozó újítóknak, amelyek magukhoz vonzották a felhasználók tömegeit. Ezt nevezzük webkettőnek, de kézzel foghatóbb a példa, ha azt mondjuk: YouTube, iWiW, MySpace, Google, Blogger - és hosszan sorolhatnánk még. Ezek közös tulajdonsága, hogy olyan eszközöket adnak a felhasználók kezébe, amelyekkel maguk hozhatnak létre tartalmakat, és saját igényeiknek megfelelően használhatják a világhálót.

A mobilcégek viszont olyan eszközöket adnak, amiket leginkább csak a (saját hálózatukon való) telefonálásra, és a saját maguk által meghatározott szolgáltatások igénybe vételére lehet használni. Nem könnyű szembe menni velük, de megéri: erre az Apple iPhone-jának története a legjobb példa. Az iPod zenelejátszóról és egyedi dizájnú számítógépeiről ismert gyártó érintőképernyős mobiltelefonja az eddigi legjobb mobil böngészésre alkalmas eszköz: a kezelőfelülete zseniális, a böngészője pedig úgy adja vissza a webet, mintha azt a számítógépén nézné az ember. De volt egy nagy hibája: nem lehetett rá semmilyen más alkalmazást telepíteni, csak amit az Apple adott.


Vicces ötletek iPhone-alkalmazásokra - ennél hasznosabbak is vannak

Steve Jobs erre a Newsweek-nek adott egyik interjújában azzal az átlátszó magyarázattal állt elő, hogy a Cingular (amelyet később az AT&T felvásárolt) mobilszolgáltató nem szeretné, ha valami buta szoftver miatt összeomlana a hálózata. A hackerek szerencsére nem hittek neki, és nekiálltak feltörni az iPhone-t, amelyet nem csak kikódoltak, hogy ne csak az AT&T borsos árú, és a hírek szerint igen vacak EDGE-hálózatán lehessen használni, hanem azt is lehetővé tették, hogy bármilyen programot telepíteni lehessen rá. Az Apple ezután frissítette a mobil szoftverét, és megint lezárta azt. A hackerek erre megint feltörték az iPhone-t. És ki tudja, meddig ment volna ez így, de szerencsére a gyártó beadta a derekát, és bejelentette: megnyitja a telefont a független fejlesztések számára. Természetesen azóta sem omlott össze sehol a mobilszolgáltatás, és valószínűleg ezután sem fog...

Jön az Android

A Google-mobil színre lépésével pedig, úgy tűnik, egészen új fordulatot vesz a történet. Az internetes vállalat már jó ideje készített mobilos változatot is saját alkalmazásaiból, és hosszú hónapok óta szóltak a találgatások valamiféle Google-mobilról, ami az iPhone fő vetélytársa lehetne. (Igaz, maga az iPhone is lehetne Google-mobil, mivel van rajta YouTube-kliens, az LG meg egyenesen egy YouTube-mobilt jelentetett meg időközben, amit a Techbázison is bemutattunk.)

Az internetes vállalat viszont nem egy saját telefont jelentett be november 5-én, hanem egyenesen azt ígéri: megvalósítja a mobilos Káanánt, vagyis azt, hogy mindenki olyan szoftvert ír és telepít a mobiltelefonjára, amilyet csak akar. Ennek eszköze egy nyílt forráskódú, ingyen használható, és szabadon fejleszthető mobiltelefon-szoftver, az Android. A különös elnevezésű platform a Linux operációs rendszeren alapul, és mindent tartalmaz a telefon működéséért felelős szoftvertől a rá épülő alkalmazásokon át a felhasználói felületig. A rendszerhez ráadásul fejlesztőeszközök is járnak majd: ezek segítségével, ha valaki ért hozzá, kénye-kedve szerint átprogramozhatja a mobilját, mintha csak egy mobilgyártó fejlesztője lenne.

Az Android bejelentésével együtt mutatkozott be a Google által gründolt, 34 nagyvállalatot tömörítő szövetség is, amely az Open Handset Alliance névre hallgat, és olyan cégek alkotják, mint a Samsung, a Google-mobil lehetséges gyártójaként korábban már szóba hozott LG és HTC, a Motorola, valamint a Tim Wu által gyakorta kritizált "nagy négyes" - vagyis a négy amerikai mobilszolgáltató - fele, a Sprint és T-Mobile.

Szigorúan titkos prototípusok

Ami magát az Androidot illeti, az nem a Google műve: az internetes vállalat még 2005-ben vásárolta fel az azonos nevű céget, hogy azután Andy Rubin és csapata már belsősként fejezhesse be a mobilos operációs rendszer fejlesztését. A platform neve az Open Handset Alliance oldalán közzé tett videó tanúsága szerint onnan származik, hogy Rubin nagyon oda van a robotokért, a Google-mobillal kapcsolatos, sorozatos találgatásokra pedig az lehet a magyarázat, hogy a fejlesztők már hónapok óta házaltak a mobilgyártóknál a rendszert futtató prototípusokkal. Azt viszont, hogy a legkorábban 2008 derekán piacra kerülő Google-mobilok milyenek lesznek, továbbra is csak találgatni lehet: Rubin szerint "ezer féle" lesz belőlük (ami a konzorciumban részt vevő gyártók számát tekintve, idővel nem is elképzelhetetlen).

Forrás: [origo]
LG Viewty: ezen még csak külön klienssel lehet YouTube-ot nézni

A jelenleg ismert specifikációk szerint a Google-mobiloknak olyan teljes értékű böngészője lesz, amely a PC-s szoftverhez hasonlóan képes lesz bármit megjeleníteni a mobilon, a telefonok pedig mindenféle médiafájlt - például mp3-akat, Windows Mediát, iTunes-os zenéket -, sőt, a weboldalakba ágyazott videókat is le tudják majd játszani, írja a GearLog. Ami az Android mobiltelefon-iparágra gyakorolt hatását illeti: Andy Rubin jóslata szerint a készülékek olcsóbbak és jobbak lesznek, mivel a gyártóknak lesz idejük és kapacitásuk a felhasználók valós igényeinek kielégítésére, lévén, hogy egy csomó mindent készen kapnak a platformmal - derül ki az Android atyjának szerkesztőségünkbe eljuttatott írásából. Rubin szerint már csak azért is jobban járunk, mert a nyitott platformon olyan cégek is mobilos fejlesztésekbe kezdhetnek, amelyeket eddig távolt tartott az iparág zártsága.

Felrázzák a piacot

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a Google-nak miért éri meg az egész, ha magából a mobilszoftverből egy fillér hasznot sem lát. De gondoljunk bele: a Google eddig sem pénzért árulta a szoftvereit és szolgáltatásait, hanem a rájuk aggatott hirdetések bevételeiből tartja fenn magát. A cég mostani lépése is a korábbi logikát követi: az interneten mi vagyunk a legnagyobb kereső és a legfontosabb hirdetési felület, hát segítsük elő az internet további terjedését mobilon, mert abból megint csak mi jövünk ki a legjobban. És emlékezzünk csak vissza a fentebb említett számokra: egymilliárd internetező, hárommilliárd mobiltelefon... Arról nem is beszélve, hogy a Google-mobilon a Google-alkalmazások is jobban működnek majd - például külön szoftver helyett a böngészőben lehet majd YouTube-ot nézni.

Az Androidról, az ígéreteken túl egyelőre nagyon kevés konkrétumot tudunk. A platform jövője szempontjából izgalmas kérdés, hogy mit lép rá a mobilos iparág többi nagyágyúja, amelyek egyelőre kimaradtak belőle. A Nokia a legfrissebb hírek szerint már fontolgatja, hogy csatlakozzon a szövetséghez - bár ők egy másik nyílt forráskódú projektet, az OpenMoko-t is támogatták -, a Microsoft pedig gőzerővel dolgozik saját Windows Mobile-rendszerének fejlesztésén. A verseny tehát javában zajlik, sőt, egyre izgalmasabb - és a Google színre lépésével, úgy tűnik, még jól is járhatunk a végén.