Baricz Gergő: Nem Budapesten vagyok, hanem az X-Faktorban

Baricz Gergő utolsónak maradt az X-Faktor-ban a huszonöt év alatti fiúk közül: annak már a legelején örült, hogy Keresztes Ildikó lett a mentora, és a kritikákkal ellentétben sosem érezte úgy, hogy nem nyílik meg a színpadon. A válogatóra autóstoppal érkezett, aztán egy híd alatt töltötte az éjszakát, és szeretné, ha mindenki megtudná, hogy ő a jóságos bohóc a labirintusból. Azt is elárulta, nem közömbös neki Kováts Vera, akivel már több lap összehozta.

Bent vagy a legjobb ötben. Gondoltad volna, hogy idáig eljutsz?

- Egyáltalán nem gondoltam volna. Amikor nekiindultam az X-Faktor-nak, a lakótársaim megkérdezték, hogy mit várok az egésztől, akkor azt válaszoltam, hogy a legjobb hatba be szeretnék jutni. Aztán, amikor eljöttem a válogatóra és megláttam, hogy mekkora tehetségek vannak itt, akkor azt gondoltam magamban, hogy elfelejthetem az egészet. Végül mégis összejött.

Más az élet a házban így, hogy kevesebben vagytok?

- Tulajdonképpen még a kiesettek is ott laknak, nekik is van még dolguk, úgyhogy ilyen szempontból nem változott semmi. Az elválás sem olyan fájó így: persze sajnáltuk azokat, akik kiestek, de el kellett fogadni, hogy ez a műsor természetével jár. Az elején nehezebben viseltük a kieséseket, de most már megedződtünk, jobban elfogadjuk, ha valaki távozik.

A kiesések eddigi sorrendjével egyetértesz?

- Szerintem ez teljesen kiszámíthatatlan, miután a nézők mellett a mentorok is tudják valamennyire befolyásolni a dolgokat. Nagyon sok mindenen múlik, akár egy cikken is, amely az emberről megjelenik: a sajtó nagyon sokat javíthat vagy ronthat egy versenyző esélyein, attól függően, hogy milyen színben tünteti fel. Rólam is kialakult már egy kép, ami lehet, hogy nem is én vagyok, de ha szimpatikus az embereknek, akkor szívesebben szavaznak rám, függetlenül attól, hogy éppen milyen volt a legutóbbi produkcióm.

Ha már szóba került a sajtó, több lap összehozott Kováts Verával. Mi a helyzet valójában?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Vera közömbös nekem, hisz csupa szépség és báj. De ott van egyrészt, hogy még csak tizenhat éves, másrészt pedig versenyben vagyunk, ami rontja kicsit a képet. Sokan azt gondolják, hogy ez nem jelent semmit, de valójában nagyon is sokat számít, gyakorlatilag egymás ellenfelei vagyunk. A sajtó pletykál mindenfélét, de én, ha kapcsolatot szeretnék, abba csakis megfontoltan vágnék bele, nem csak a vérem után mennék.

Mit szóltál, amikor kiderült, hogy Keresztes Ildikó lesz a mentorod?

- Nagyon örültem neki, mert kicsit érzékenyebbnek láttam a többi mentorhoz képest, és én is elég szentimentálisnak tartom magam - úgy éreztem, összhangba tudunk kerülni. Ferónak is örültem volna, a többiekről nem tudtam annyi mindent, a képernyőn keresztül nem jött le, hogy milyen emberek lehetnek valójában. Amikor a tévében néztem, Malek például egy istennek tűnt az Olümposzról, aki mások életéről dönt - közben nagyon jó fejnek ismertem meg, természetesnek és emberinek.

Vastag Csabának az volt a véleménye rólad, hogy jobban ki kéne nyílnod a színpadon, és mástól is lehetett hallani, hogy sokkal több van benned, mint amennyit mutatsz. Erről mit gondolsz?

- Nem tudom, erre mit mondhatnék. Csaba megnyerte a tavalyi X-Faktor-t, jócskán van tapasztalata, biztos lehet igazság abban, amit mond. Én viszont sosem éreztem azt, hogy nem nyílok meg a színpadon. Ezt szinte mindenkire rá szokták fogni az emberek: ha épp nem tudnak mit mondani az adott produkcióról, azt mondják, hogy "nem nyílt meg", vagy hogy "van benne valami bizonytalanság". Egyébként sok mindent én is csak most élek meg, most alakulok ki magam számára.

Nyilatkoztad korábban is, hogy nem akarsz "üresfejű híresség" lenni.

- Egyáltalán nem szeretnék olyan lenni, mindenképpen adni szeretnék valamit az embereknek. Amióta idejöttem, az X-Faktor-ba, rengeteget gondolkoztam, és mostanában kezdek csak rájönni, hogy milyen is vagyok én, milyen irányba tudok menni, milyen döntéseket kell meghoznom. Még csak most alakul a váz, de azt már tudom, hogy mindenképp kell egyfajta tartás, ami végigvezet az úton.

A dalválasztásba mennyire szólhatsz bele?

- A dalválasztás úgy működik, hogy amikor már megvan a tematika, akkor én javaslok pár dalt, amiből a mentorral és a felkészítő csapattal közösen választunk ki egyet. Amúgy, szerintem ez a legnehezebb az egész X-Faktor-ban: ha profi énekes lennék, akármit elénekelnék, de így nagyon meg kell választani, hogy mit adok elő. Nagy kedvencem például Jeff Buckley, akitől szinte minden adásra javaslok egy dalt, de az énektanárom azt mondja, túl magas szinten van - és nem is elég ismert, amit szintén figyelembe kell venni.

Legközelebb mit hallhatunk tőled?

- Azt nem mondhatom el, de annyit elárulhatok, hogy amíg az előző produkcióm elég visszafogott volt, és az érzelmekről szólt, addig a mostaniban megőrülök a színpadon. Ezt is nagyon szeretem, ez is megvan bennem, ami kell is: nem szabad mindennek a szomorúságról szólnia, egy kis örömöt is kell adni az embereknek. Ha bohócnak kell ehhez lennem, azt is vállalom - persze csak úgy, hogy közben nem rontom a produkció színvonalát.

X-faktoros adatlapodon is azt írod, szeretnéd, ha mindenki megtudná, hogy te vagy "a jóságos bohóc a labirintusból". Ez mit jelent?

- Ezt még egy lány mondta rólam egyszer. Azt jelenti, hogy nem gonosz bohóc vagyok, aki másokon nevet, hanem jóságos, aki önmagáról csinál karikatúrát - és miközben másokat ezzel szórakoztat, önmagát nem mindig találja, vagyis bolyong a labirintusban.

Az egy már-már közkeletű sztori rólad, hogy autóstoppal jöttél fel Kolozsvárról a válogatóra. Ez hogy történt?

- Amikor Kolozsváron laktam, szinte mindig autóstoppal jártam haza. Sok élményt nyújt a stoppolás, bár sokan félnek tőle, mert olyan, mintha valaki más kezébe helyeznék az életüket. Én is tudom, hogy akár valami rossz is történhet velem más autójában, de amikor ezzel együtt be tudok ülni, az azt jelenti, valamilyen szinten békében vagyok a saját lelkemmel - ami óriási szabadságérzetet ad.

Volt amúgy rázós élményed stoppolás során?

- Volt olyan utam, amely egyből azzal kezdődött, hogy a sofőr kijelentette, tizenöt lejért visz el. Nem sokalltam, de azért ez megadta az alaphangulatot: aztán a férfi a terepjáróval úgy ment százzal az úton, hogy a fél kerék az árokban volt - miközben végig telefonált. Néha felmentünk az útra, aztán vissza az árokba: akkor azért megfeszítettem a biztonsági övet, és kapaszkodtam rendesen.

A válogató előtti éjszakát egy híd alatt töltötted Budapesten - ez is a szabadságvágyadról szólt?

- Úgy jöttem el, hogy azt gondoltam, elég lesz, ha én és a gitárom ott leszünk a versenyen, nem kell hozzá pénz sem. El is indultam, de hamarabb értem ide, mint gondoltam, és pénz híján nem tudtam hol aludni. Rengeteg filmben láttam, hogy a hajléktalanok a híd alatt laknak, úgyhogy én is kerestem magamnak egyet. Nem jutott túl nagy híd, volt vagy hetven centi magas, úgy tuszkoltam be magamat alá. Nem aludtam persze sokat, csak úgy két órát, de amikor kívülről láttam magam, csak nevettem, hogy mikre nem vagyok képes. Lazának tartottam az egészet, amiről majd büszkén mesélhetek az unokáimnak.

Hogy érzed magad Budapesten?

- A műsorral kapcsolatban sok a dolgom, és állandóan bizonyos pontok között mozgok, így annyira még nem tudtam bejárni Budapestet. Emiatt annyira nem is feltűnő, hogy egyáltalán más helyen lakom: végzem a dolgomat úgy, ahogy kell, úgy, ahogy tudom - nem Budapesten vagyok, hanem az X-Faktor-ban.

Mik a további terveid?

- Minél hamarabb saját számokat szeretnék kiadni, hogy ne tűnjek el a műsor befejeztével sem. Az X-Faktor adott egy pillanatnyi hírnevet, de ezt csak úgy lehet megtartani, ha eredeti értékeket adok az embereknek, olyan dolgokat, amikről csak én jutok az eszükbe. Ennyivel tartozom is a rajongóknak, hisz a verseny kezdete óta támogatnak, és bízom benne, hogy ez még messzire elrepít az X-Faktor hátralévő részében is.