Vadon Jani: Nem vagyok egy sztáralkat

2013.10.15. 08:25

Vadon Jani a Vundersőn és Zuperszexi-ben ismét Sebestyén Balázs mellett tűnik fel az RTL Klubon, de cseppet sem zavarja az unterman szerepe, mert így legalább nyugodtan ülhet a villamoson. Balázsról elsőre nem volt kifejezetten pozitív véleménye, Fábryval, Kalapács Józsival viszont szívesen dolgozott, Dél-Amerikában pedig egy madárpókkal lakott együtt. Interjú.

Melyik vagy te? Vundersőn vagy Zuperszexi?

Anyukám sokáig úgy gondolta, hogy én vagyok a legszebb a világon, de aztán erre idővel rácáfoltam. Amúgy szerintem Balázsra jobban illik a Vundersőn jelző. Én inkább a Zuperszexivel érzek azonosságot, és valószínűleg mindenki más is így gondolná, ha Balázst meg engem egymás mellé állítanának alsógatyában.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Mit lehet elmondani a műsorról, azon kívül, hogy esti show lesz? (A beszélgetés két nappal az első adás előtt zajlott - a szerk.)

Bátran állíthatom, hogy ez egy olyan műsor, amilyet nem csinált még senki az országban. Kicsit olyan, mintha az eddigi munkáinkat Balázzsal, a tévé- és rádióműsorokat egyaránt, összegyúrtuk volna egy egésszé. Olyan, mint az indiai konyha, van benne csípős, savanyú, sós, édes, amik látszólag talán nem harmonizálnak egymással, de amikor végigeszed az étlapot, rájössz, hogy együtt is működnek. Én nyugodt vagyok, mert sok tehetséges, kreatív ember alkotja a stábot, akikkel nagyon élvezetes a közös meló, és bízom benne, hogy ez a végeredményen is látszani fog.

Nem zavar az unterman szerep?

Ha zavarna, nem dolgoznánk együtt. Amúgy sanszos, hogy például Sebastian Vettel sem lett volna soha világbajnok, ha neki kellene szerelnie az autóját. Szóval egy sikeres műsor csapatmunka, ami untermanok nélkül nem jön össze. Ráadásul én nem is vagyok egy sztáralkat, boldog vagyok, hogy normális, hétköznapi életet élhetek, simán zötyöghetek az 50-es villamoson, a Nemzeti Sportot olvasgatva, a metálzenéimet hallgatva, mégsem szúrok szemet senkinek. Ha olyan lennék, mint Balázs, ezt sem tehetném meg.

De azért fel szoktak ismerni?

Inkább azt látom az embereken, hogy tudják, hogy ismernek valahonnan, de nem tudnak hova tenni. Ha valaki oda is jön azzal, hogy én vagyok-e a Vadon Jani, azt szoktam neki mondani, hogy sokan kevernek vele, de ő magasabb és jóképű.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Balázsról mi volt annak idején az első benyomásod?

Nem mondanám, hogy kifejezetten pozitív volt. Egy helyes gyereknek tűnt, aki a szőke fürtjeivel meg a bugyiszaggató mosolyával járt-kelt a világban, a tinilányok legnagyobb örömére, de ezen kívül én semmi különöset nem láttam benne. Aztán alaposan rám cáfolt. Szerintem a Balázs Show-tól változott aztán jó irányba, az egy nagyon jó iskola volt neki, akkor érett meg igazán a műsorvezetésre. Persze a bugyiszaggató mosolya azóta is megvan.

A közös munkátok hogyan kezdődött?

A Z+-nál dolgoztunk ugye együtt, de mint említettem, akkor még nem álltam hozzá túl közel, így, miután én kirúgattam magam a csatornától, jó pár évig nem találkoztunk. Aztán egyszer csak megkeresett, hogy kapott egy műsort a Radio Deejaynél, és kéne neki még egy hang, az akkori műsorvezető-társa mellé. Végül is elég jól összecsiszolódtunk, és ez hozta is magával a többi közös munkát.

Azt mikor kaptad meg először, hogy eladtad magad?

Ó, azt már rögtön a Zúzda után. Sokan nem értették, hogy miért vállalok utána más jellegű munkákat, azt gondolták, az voltam igazán én, akit abban a rockműsorban láttak. Az emberek szeretnek skatulyázni, és nehezen dolgozzák fel, ha valaki más műfajokra is kikacsint. Pedig én nem lettem más, ugyanazokat a zenéket hallgatom, csak a ruhám már ballon, és nem bőr, ha érted, mire célzok.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A Kalapácsnak is írtál dalszövegeket. Más ilyen jellegű felkérés nem érkezett?

Nem, az egy egyszeri kaland volt, de én ki is elégültem ennyivel. Úgy tudom, először az általam is nagyra becsült Horváth Attilát kérték fel, de ő épp nem ért rá, aztán valami olyasmit gondolhattak, hogy "Itt ez a Jancsi gyerek, aki írogat mindenfélét, próbáljuk ki". Óriási, ami aztán kisült ebből, nekem nagyon nagy élmény volt már csak leülni is egy ekkora idollal, mint Kalapács Józsi, főleg, amikor azt hallottam, hogy az én szövegeimet énekli. Ez a rajongói attitűd amúgy is megmaradt bennem, még így is, hogy nap mint nap találkozom ismert emberekkel. A múltkor például Laár Andrással futottam össze a Classban, az is marhára feldobott, mert nekem ő mindig a Költő marad a L'art pour l'art Társulatból.

Tévés munkák során is akadt ilyen katartikus élményed, mint a Kalapáccsal?

Olyan szempontból igen, hogy együtt dolgozhattam sok mindenkivel, akit nagyon tisztelek - többek között Fábry Sándorral, akiről ma már ugyan sokan úgy gondolják, hogy túljutott a pályája zenitjén, de ez engem hidegen hagy, attól nekem még ő "A" Fábry. De ha egy olimpiai bajnokkal találkozom, akkor sem tudom megállni, hogy ne menjek oda lejattolni vele, mert baromira tisztelem az élsportolókat is. Amúgy igazából tisztelek én minden embert, aki magas színvonalon végzi a munkáját, vagy éppen olyat tud, amit én nem. És teljesen mindegy, hogy tévéműsorokat csinál vagy szobafestő-mázoló. Csak lássam rajta, hogy a legjobbra törekszik.

Szerepeltél már vetélkedőben és realityben is, most pedig esti show-ban próbálod ki magad. Melyik műfajt érzed magadhoz a legközelebb?

Én mindig azt tartom szem előtt, hogy akármit is csinálok, hiteles tudjak maradni, olyasmit nem vállalok, amiben nem tudok önmagam lenni. Ha épp egy műsorban csak középszerű teljesítményt tudok nyújtani, az sem zavar, csak ne legyen utánérzése a közönségnek. Az eredetiségre törekszem, mások poénjait szajkózni nem az én világom, még ha tőlem is hallanák először.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Akkor közelítsük meg az élmények felől. Azért a Celeb vagyok, ments ki innen!-nel egy dél-amerikai út nyilván nagy élmény volt.

Hogyne, körülbelül az történt, hogy az első nap, amikor odaértünk eltátottam a számat, és csak hét hét múlva csuktam be, amikor már itthon voltam megint. Egy bungaló szállóban laktunk, és már az első nap arra léptem ki a szobámból, hogy kint nagy csődület fogadott. Azt hittem, máris összeverekedtek valamin a jetlag miatt, de e helyett egy tenyérnyi madárpók volt a látványosság, ami ott sétafikált a házak között. A következő napokban láttunk ember nagyságú hangyabolyokat meg az úton átkelő korallkígyókat is, csodálatos volt ebben a gazdag természeti környezetben élni, dolgozni.

Hogy aludtál a madárpókos kaland után?

Szerencsére nincsenek ilyen fóbiáim, kisgyerekkorom óta összhangban élek a természettel. Valahogy azt gondolom, ha nyitottan, de tisztelettel közelítek egy állat felé, azt ő is megérzi. Nyilván egy korallkígyó esetében naivság lenne elvárni, hogy pusztán az én viszonyulásom miatt ne támadjon meg, de valahogy mégis azt gondolom, az állatok tudják, hogy ki akar ártani nekik, és ki nem. A hangsúly szerintem a távolságtartáson van, nem kell mindent megszelídíteni. Ami vadnak született, azt hagyjuk is meg annak, ne vegyük el a lényegét.

---------------------------

A Vundersőn és Zuperszexi vasárnaponként megy az RTL Klubon az X-Faktor után.