"Évi a halála előtti napon éjjeli 11 órakor még kedélyesen beszélgetett telefonon, reggel 9 órakor pedig arra mentem be a hálószobába, hogy kihűlt a teste.
Évike álmában agyvérzést kapott, nem volt fájdalma, néhány másodperc alatt aludt el örökre. Lehet, hogy morbid ilyet mondani, de a halálában ugyanolyan szép volt, mint életében
– fejtette ki az operaénekes, akinek egyetlen vigasza a nehéz napokban, hogy a fiai mellette állnak.
Leblanc olyannyira nem tudja feldolgozni felesége halálát, hogy esténként rémálmok gyötrik.
"Főzni tanulgatok, már csináltam húslevest és spenótot. A takarítást is egyedül végzem, de abba a szobába, ahol Évi elhunyt, nem vagyok képes bemenni. A mai napig minden úgy van, ahogy itt hagyta. Amikor porszívózás közben a fürdőszobában megtalálom Évi egy-két hajszálát, rám tör a sírás, elveszettnek érzem magam. Üres a ház Évike mosolya nélkül" - mesélte.
"Az lenne a legjobb, ha eladnám a házat. Itt minden tárgy és illat Évire emlékeztet.
Hosszúak az éjszakák, és én gyakran felriadok. Rémálmok gyötörnek, látom magam előtt Évike mozdulatlan, merev testét.
Gyakran teszem fel azt a kérdést, miért kellett 61 évesen elmennie..." - tette hozzá.