A kormányzati döntéshozók figyelmébe ajánlott, hétfőn közzétett figyelmeztetés már a második volt abban a négy részesre tervezett forgatókönyv-sorozatban, amelyet a világszervezet klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) állít össze a 21. században várható környezeti változásokról. A múlt hónapban Sanghajban közzétett első kötet egyebek mellett azt állapította meg, hogy az atmoszféra az IPCC által korábban feltételezettnél is gyorsabban melegszik, s bizonyítékokat sorolt arra, hogy ennek oka az emberi tevékenység - egyebek mellett a fosszilis üzemanyagok elégetése, az ipari szennyezés, valamint az erdőirtás. Az UNEP igazgatója, Dr. Klaus Toepfer elmondta: "Bolygónkra óriási társadalmi és környezeti nyomás nehezedik. A tudósok most meggyőző pillanatfelvételt tártak elénk a század második felében bekövetkező állapotokról."
A mostani jelentés szerint a természeti katasztrófák okozta károk az 50-es évekbeli évi mintegy négymilliárd dollárról 1999-re évi negyven milliárd dollárra emelkedtek. A szakértők szerint 25 éven belül a jelenlegi 1,7 milliárd helyett 5,4 milliárd ember él majd olyan területeken, amelyeket akut vízhiány sújt, s a globális átlaghőmérséklet ebben az évszázadban 1,4-5,8 Celsius-fokkal emelkedhet.
- Az Északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése az utóbbi 130 évben körülbelül 30%-kal csökkent, míg az Antarktisz környéki tengeri jégtakaró 2,8 foknyi távolsággal (kb. 300 km) vonult délre az 1950-es évek derekától a korai hetvenes évekig.
- Alaszka tűlevelű erdői északabbra terjeszkednek (egy Celsius-foknyi hőmérséklet-emelkedés hatása mintegy 100 kilométeres terjeszkedést jelentene).
- A közepes és magas északi szélességeken a tavakon és folyókon kialakuló téli jégpáncél ma mintegy két héttel kevesebb ideig marad meg, mint 1850-ben.
- Az Alpok egyes növényfajainak felső elterjedési határa évtizedenként egy-négy méterrel vándorol fölfelé. Európában 1959 és 1993 között a tenyészidőszak körülbelül 11 nappal lett hosszabb.
- Az északi féltekén a vándormadarak korábban érkeznek, és később repülnek el.
A várható következményeket vázoló, igen borúlátó újabb összeállítás a változásokhoz legkevésbé alkalmazkodóképes térségek közé sorolja Dél-Ázsiát. Itt a legnagyobb csapást az okozhatja, ha elolvadnak a Himalája gleccserei, amelyek a mintegy 500 millió ember vízellátását biztosító folyórendszereket táplálják. Ez először óriási áradásokat, majd súlyos vízhiányt okozhat a térségben.
Európában elsősorban a déli országokat fenyegeti mind kiterjedtebb szárazság, ami a mezőgazdasági termelés visszaesését okozhatja. Északabbra az alpesi gleccserek és az állandóan fagyott talajú térségek felének eltűnését jósolja a jelentés a következő száz évre. A szakértők szerint a várható hőhullámok és a mind bizonytalanabb hegyvidéki hóviszonyok a nyári és a téli turizmust egyaránt károsíthatják.
Észak-Amerikában elsősorban a kanadai és az egyesült államokbeli síkvidéki élelmiszertermelésben okozhat visszaesést a klímaváltozás. A tengerszint növekedése parti erózióhoz és áradásokhoz vezet, s nagyobb térségekre terjedhetnek ki olyan betegségek Amerikában, mint a malária és a dengue-láz.
Afrikában a csapadék mennyiségének csökkenése - elsősorban a földrész déli, északi és nyugati térségeiben - új sivatagi területeket hozhat létre, miközben Nigériát, Szenegált, Gambiát és a keleti-déli partvidéket az emelkedő tengerszint okozta erózió fenyegeti.
A tenger emelkedése a legsúlyosabban a kis csendes-óceáni és karibi szigetállamokat fenyegeti, amelyek akár víz alá is kerülhetnek. A tudósok átlagosan és globálisan a következő száz évre a tengerszint évi 5 milliméteres - vagyis az időszak végére összesen fél méteres - emelkedését jósolják.
Sarkvidéki területek: a legdrámaibb változások
A legnagyobb mértékű klímaváltozás a sarki térségekben várható; az Északi-sarkvidék jegének kiterjedése és vastagsága máris csökken, az élővilág fajgazdagságával együtt. A folyamat még azután is hosszú ideig folytatódhat, ha sikerül stabilizálni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, s a jégtakaróra, a globális tengeráramlatokra és a tengerszintre gyakorolt hatás visszafordíthatatlanná válhat - áll a jelentésben.
A kutatók nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy ebben az évszázadban teljesen elolvad az Arktisz tengeri jégtakarója. Számos klimatológus szerint a légköri szén-dioxid szintje 2050-re az 1750-es, ipari forradalom előtti érték duplájára nő (már napjainkban is kb. 30%-os az emelkedés), ami az északi-sarkvidéki jégtakaró 60%-os visszahúzódásával járhat. Az elmúlt 130 év során már közel egyharmadnyi területtel zsugorodott az arktikus jég területe. Egyre intenzívebb a grönlandi jégtakaró peremének évszakos visszahúzódása is. A tengerekbe ömlő nagy mennyiségű édesvíz megváltoztatná a sókoncentrációt, aminek viszont az egész tengeráramlás-rendszerre hatása lenne.
Nagy aggodalmakra adhat okot a tundra talajának felengedése is. Itt az úgynevezett örökfagy (permafrost) területek jellemzők, ahol a talaj állandóan fagyott állapotban van, s csak a felső néhányszor tíz centiméteres rész olvad meg nyaranta. Ha az olvadás intenzívebbé válik, az utak, vasutak és szibériai települések épületeinek sokaságát fenyegetheti összeomlással. A talajból ráadásul rengeteg szén-dioxid és metán szabadulna fel, ami tovább fokozná az üvegházhatás mértékét.
A sorozat következő jelentését a jövő hónapban Accrában teszik közzé; ebben a klímaváltozás folyamatának lassítási módjairól és a már visszafordíthatatlan változásoktól sújtott térségek megsegítéséről lesz szó.
Az IPCC megalakulását 1988-ban kezdeményezte a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ környezeti programja, az UNEP. Több mint egy évtizede közel háromezer tudós dolgozik a szervezet keretein belül. Az IPCC megállapításainak zömét a világ tudósközössége szakmailag megbízhatónak tartja és elfogadja, arra figyelmeztetve, hogy véget kell vetni a vitának arról, létezik-e a globális felmelegedés, s minél előbb a tennivalókra kell koncentrálni. A globális felmelegedéssel kapcsolatos eddigi legrészletesebb jelentéssorozat utolsó, negyedik része szeptemberben lát napvilágot.
Az MTI anyagának bővitett változata (B.K. és S.T.)
(MTI)
Ajánló:
Az amerikai Környezetvédelmi Alap és a Természettörténeti Múzeum nagyszerű kiállítása a fokozódó üvegházhatás következményeiről.A Yahoo dossziéja, további cikkekkel és linkekkel.A klímaváltozás regionális hatásai - az IPCC második jelentése.Az IPCC jelentése szerint a következő nyolcvan évben egy méteres tengerszint-emelkedés várható bolygónkon.
Korábban:
2001. február 1. Az Internacionálé jóslatát Amerika is elhitte, globalizációnak nevezve és kapitalista rendszerben létrehozva a nemzetköziséget. A CIA közzétette 2015-ig szóló előrejelzését a világ alakulásáról. A tanulmány központi témája a globalizáció gyors erősödése és várható hatásai. Ami a környezeti kérdéseket illeti, a CIA elemzése szerint 2015-ig sok állat- és növényfaj kipusztul. Folytatódik az alternatív energiaforrások kutatása, tovább nő az ózonlyuk, és folytatódik a globális felmelegedés.2000. november 16. Az ENSZ égisze alatt zajló monstre tanácskozás legnagyobb tétje az volt, hogy sikerül-e megállapodásra jutni a Kiotóban 154 ország által elfogadott jegyzőkönyvben kitűzött célok gyakorlati megvalósításáról. A jegyzőkönyv konkrét csökkentési kvótákat ír elő a 38 legfejlettebb ország számára, amelyeknek a 2008 és 2012 közötti időszakig átlagosan 5,2 százalékkal kellene csökkenteniük az üvegházhatást előidéző hat gáz, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátását az 1990. évi szinthez képest. A konferencia teljes kudarcba fulladt.Napjaink egyik legvitatottabb kérdése, hogy a gyarapodó üvegházhatású gázok milyen módon befolyásolják a globális éghajlatot bolygónkon. Az [origo] összeálításában a kérdéskör alapvető háttérinformációit olvashatják.