Madárvonulás a Dél-Alföldön

A szokásosnál korábban érkeztek a Dél-Alföldre a kakukkok és a sarlósfecskék, valamint megjöttek a fülemülék és a kis poszáták is.

Mészáros Csaba, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának titkárhelyettese elmondta: az Európa északi részén fészkelő madarak előtt még hosszú út áll.

A szegedi Fehértó tavai nyugalmat és gazdag táplálékot biztosítanak számukra, ezért számos érdekes és ritka madár megfordul itt ilyenkor.

A nyílt vízen bukdosva szerzi táplálékát az üstökös réce, amely narancssárga fejéről és piros csőréről ismerhető fel.

A lehalászott tómedrek iszapos felületét parti madarak tömege lepi el: godák, cankók és partfutók keresgélnek a pocsolyában, és felbukkan közöttük Magyarország egyik legveszélyeztetettebb madara, a széki lile is.

Szintén a Fehértavon pihennek a világszerte fokozottan védett lócsérek.

Ez a nagytermetű csérféle elsősorban tengerparti madár, ritkán kóborol a kontinens belsejébe, világos testével, fekete sapkájával és hatalmas piros csőrével messzire kitűnik a többi madárfaj közül.

A Csanádi-puszták füves élőhelyei a ragadozó madarak számára nyújtanak eszményi pihenő- és táplálkozó helyet: a nagy tömegben elszaporodott rágcsálók messziről idevonzzák az éhes vándorokat.

Hazaértek a barna rétihéják, a fokozottan védett hamvas rétihéják is, valamint ismét feltűnt a hím fakó rétihéja is a tavon, amely először tavaly pihent meg a Dél-Alföldön.

A halványszürkés, fekete szárnyvégű fakó rétihéja Dél-Ukrajnától Mongóliáig fészkel a sztyeppzónában, Magyarországon ritka tavaszi és őszi átvonulónak számít