Columbia: figyelmeztető e-mail, lyukas szárny, nyitott ajtó

A Columbia roncsait vizsgáló NASA-szakértők véleménye szerint az űrrepülőgép katasztrófája majdnem bizonyosan arra vezethető vissza, hogy a bal szárnyon egy lyuk tátongott - ezen át pedig forró levegő áramolhatott a szárny belső szerkezetébe.

A Columbia űrrepülőgép katasztrófáját vizsgáló bizottság nyilvánosságra hozta azt a hanganyagot, amely a küldetés utolsó perceiben készült. A houstoni repülésirányítók közötti kommunikációból nyomon követhető, hogyan észlelték a sorozatos problémákat, mielőtt elvesztették a kapcsolatot a géppel.

A magnófelvételen világosan hallható, amint a repülésirányítók egyike, Jeff Kling közép-európai idő szerint 14.53-kor jelenti az első meghibásodásokat: adatok hirtelen és magyarázat nélküli elvesztését néhány szenzorból. "Épp most vesztettem el négy független hőmérséklet-érzékelőt a gép bal oldalán a hidraulikai rendszerben...". Leroy Cain, a repülésirányítók főnöke erre a gyorsan következőt kérdezi: "Van valami összefüggés közöttük?" A válasz nem túl bíztató: "Nem, nem igazán." Ami arra utal, hogy egy általános meghibásodás lépett fel, nem egy egyedi rendszerrel van probléma.

Másodpercekkel később újabb rossz hírek érkezek. Mike Sarafin, a navigációért felelős irányító jelenti a gép szárnyának rázkódását, vagyis a megnövekedett légellenállást. Körülbelül egy perc múlva a Columbia repülésirányító komputere riasztást ad a legénységnek, mert a futómű kerekeiben csökkenni kezd a nyomás. "És, uh, Hous..." - hallható a Columbiáról, majd megszakad az adás, feltehetően a gép rossz pozíciója miatt.

"Columbia, Houston, látjuk a keréknyomás-adataitokat és nem nyugtáztuk az utolsó adásotokat" - mondja Charles Hobaugh űrhajós Houstonból a legénységnek. ... "Rendben, uh, buh..." - válaszolja a Columbia parancsnoka, Rick Husband, majd végleg megszakad a kapcsolat. Ez közép-európai idő szerint 14.59-kor történik.

A beszéd-kommunikáció megszakadását követően még 32 másodpercig érkeztek telemetriai adatok különböző csatornákon, amelyeket a földi számítógépek rögzítenek. A gép rázkódása fokozódik, és újabb szenzorok adatai tűnnek el a monitorokról.

A földi személyzet megpróbálja helyreállítani a kommunikációt a géppel, ellenőrzéseket végez és új radarokkal is keresik a Columbiát. Néma csend. "Columbia, Houston, UFH comm check" - ismétli többször Cain, majd kimondja a végső szavakat, amelyekből mindenki tudja, hogy már nincs remény: "Ajtókat bezárni". Mostantól senki nem hagyhatja el az irányítóközpontot, és nem is telefonálhat.