Tornádók Magyarországon

A Kárpát-medencében - szerencsénkre - sokkal ritkábban fordul elő tornádó, mint az Egyesült Államokban.

Bár az ottanihoz hasonló hidegbetörések Európában is megfigyelhetők, a felszín közeli meleg és a néhány kilométeres magasságban elhelyezkedő hideg levegő hőmérséklete között csak igen-igen ritkán alakul ki akkora különbség, mint az amerikai földrészen.
Meteorológiai följegyzések, újsághírek és egyéb beszámolók az elmúlt százötven évben mintegy harminc alkalommal tudósítottak tornádóra utaló pusztításról a Kárpát-medencében. Hazánk területét ezek közül tizenkilenc érintette. Mivel a pusztítás sávja legfeljebb 100-200 méter széles, és hossza a legritkább esetben haladja meg a néhány kilométert, a tornádótölcsér élettartama pedig mindössze néhány perc, a megfigyelések meglehetősen megbízhatatlanok. Több esetben egy-egy szélvihar okozta kárt emlegetnek tornádó pusztításaként. Ha senki sem számolt be a tornádótölcsér látványáról, és ha a pusztítás sávja sem olyan, mint ami a tornádóra jellemző, a tudósításokat erős fenntartással kell fogadnunk. Bizonyos esetekben a forgószél nem a felhőből kinyúló tölcsér kíséretében közeledik, hanem a szomszédos területek egyenetlen fölmelegedése miatt alakul ki. Ilyen torony, "amit porbul rakott a szél" Arany Jánosnál is előfordul a Toldi első énekében: "Mintha füstokádó nagy kémény szaladna..."
Tornádótölcsért hazánkban először Sőregi János régésznek sikerült lefényképeznie 1938-ban a Szamosháton. A képeket a debreceni Déri Múzeum archívuma őrzi. A károk alapján arra következtethetünk, hogy az eddig előforduló magyarországi tornádók erőssége a Fujita-Pearson-skálán legföljebb az F2-es értéket érte el. A legpusztítóbb az 1924. évi biai tornádó volt, amikor egy csaknem 1 kilométer széles és 70 kilométer hosszú sávban mindössze hat perc alatt összesen 6 millió aranykorona kár keletkezett, öt ember vesztette életét, és hatvanegy sebesült szorult orvosi ellátásra. Emlékezetes még az 1926. évi kabai ikertornádó, akkor két szomszéd felhőből nyúlt le egy-egy tornádótölcsér. 1972-ben a Balaton fölött víztölcsér (tromba) alakult ki, majd gyökerestül csavarta ki a balatonfüredi Tagore-sétány fáinak tucatjait.
Időnként tornádó közelségére utaló egyéb jelekről is beszámolnak a tudósítások. Ilyen például az, amikor forgószél által felkapott tárgyak potyogtak az égből. Nagykanizsa közelében 1939. július 9-én békaeső hullott: a szemtanúk mintegy 300 méter hosszú sávban láttak apró tüzesbékákat (vöröshasú unkákat) potyogni az égből. Tarpán 1934-ben és 1942-ben is megfigyeltek halesőt. Az apró halacskákat mindkét esetben a Tisza közeli öntésterületéről emelhette föl a forgószél tölcsére. (Gy. Gy.)

Magyarországi tornádók a XX. században: 1913. augusztus 7. Duna-Tisza-köze; 1924. június 13., Bia és Vác; 1926. június 1., Kaba; 1930. május 8., Hegyalja; 1938. augusztus 8., Nábrád; 1941. április 26., Nagykőrös; 1941. május 2., Mezőbánd; 1947. július 9., Felsődobsza; 1954. május 7., Tata; 1954. július 1., Albertirsa; 1955. június 8., Hortobágy; 1957. július 2., Tiszaörs; 1972. május 19., Balatonfüred; 1972. július 15., Nagyatád; 1995. június 1., Jászság; 1996. június 21., Torvaj és Sérsekszőlős; 1997. november 11., Kunszentmárton; 1998. július 18., Tar; 1998. augusztus 21., Csorvás; 1999. május 2., Szikszó.

(ÉT)

Ajánló:

Benne beszámoló az 1996. június 21-i Somogy megyei tornádókról.