A kutatási programban részt vevő chicagói orvoscsoport 130 Alzheimer-kórral küszködő apáca és szerzetes agyának működését vizsgálva állapította meg azt, hogy a mindennapi életben sokkal jobb teljesítményre voltak képesek közülük azok, akiknek magasabb iskolai végzettségük volt. A 130 önkéntes résztvevővel - haláluk előtt átlagosan mintegy nyolc hónappal - tesztet végeztettek, amely tudati állapotukat, következtető- és ítélőképességüket vizsgálta. Haláluk után pedig agyuk szerkezetét vették alapos vizsgálat alá.
A vizsgált személyek közül a magasabb iskolai végzettségűek agyán jóval kevesebb, az Alzheimer-kórra jellemző, elhalt idegsejtekből álló foltot találtak, mint azokén, akik kevesebb iskolát végeztek. Márpedig ezek az elpusztult idegsejtekből álló foltok, az úgynevezett plakkok jelentősen befolyásolják az életminőséget, azt, hogy a beteg miként képes tájékozódni a mindennapi élet viszonyai közepette. A korábban megszerzett tudás, a műveltség segít a negatív hatások leküzdésében.