Amerikai kutatók visszafordítottak egy halálos kimenetelű idegrendszeri elváltozást a betegség vizsgálatára használt egerek egy részében, az állatok gerincvelejébe történő őssejtbeültetéssel. A kísérletek sikeressége pár éven belül új terápiás lehetőséget kínálhat például a szklerózis multiplexben.

Az idegrendszeri eredetű megbetegedések nagy kihívást jelentenek az orvostudomány számára. Legtöbbjükre egyelőre nem létezik gyógymód, csupán bizonyos tünetek kezelésére van lehetőség. Ennek fő oka, hogy az idegsejtek nem képesek megfelelő hatékonysággal regenerálódni, tehát a pusztulásuk vagy funkcióvesztésük következtében működésképtelenné váló sejteket a szervezet nem tudja pótolni.

A Rochester Egyetem (New York) kutatói Steven Goldman professzor vezetésével olyan öröklődő idegrendszeri betegséget vizsgáltak, amelynek jól látható tünetei folyamatosan követhetővé teszik a betegség lefolyását állatmodellben. Ezért olyan mutációt idéztek elő egerek genetikai állományában, amely egy mielin nevű fehérje termelését lehetetlenné teszi. Az úgynevezett mielinhüvelyt az idegrendszer nem-idegsejtes összetevői, a gliasejtek hozzák létre, és az idegsejtek ennek segítségével képesek a gyors információvezetésre. Ha nem képződik mielin, a sejtek információvezető képessége drasztikusan lecsökken. Egerekben a mielin hiányának tünetei folyamatos remegéssel, rohamszerűen megjelenő rángatózással járnak, és az állatok 18-21 hetes korukra elpusztulnak.

A vizsgálatok során a kutatók humán magzati agyból származó gliasejt-előalakokat (olyan őssejtek, amelyek megindultak a gliasejtté alakulás irányába) különítettek el, és ültettek át a genetikailag módosított egerek gerincvelejébe. Az őssejteket öt különböző ponton injektálták az egerekbe.

A kezelés előtt az egerek immunrendszerének működését - amennyire lehetett - visszaszorították. Erre azért volt szükség, mert a szervezet saját védekező rendszerének elemei enélkül felismerik az idegen, azaz emberi eredetű őssejteket, és elpusztítják azokat.

A kísérletek során összesen 26 beteg egeret kezeltek a gliasejt-előalakokkal. Egerenként 300 sejtet ültettek be, 29 egeret használtak az injektálás kontrolljaként, és 59 állat maradt kezeletlen. 150 nap elteltével az összes kontroll és kezeletlen egér elpusztult, ám az őssejtekkel kezelt egerek rövidebb-hosszabb idővel túlélték őket, sőt 4 példány több mint 14 hónapig életben maradt. Ekkor azonban fel kellett áldozni őket azért, hogy a kutatók boncolásos vizsgálatokkal is megbizonyodhassanak a kezelés hatásáról.

A túlélő egerek esetében a tünetek fokozatosan enyhültek. A rángórohamok teljesen eltűntek, s lassan a remegés is múlni kezdett. A kutatók azt találták, hogy a gyógyulási folyamat mögött a mielinhüvely fokozatos felépülése áll. Azokon a pontokon, ahol beinjektálták az őssejteket a gerincvelőbe, megindult a mielinképzés, és helyreállt az idesejtek működése. A kutatók vizsgálatai kimutatták, hogy a mielinhüvely felépülése ezeken a pontokon normális szerkezetet mutatott.

Emberben a mielin hiánya rendkívül súlyos betegségek kialakulásához vezet. Ez áll például a szklerózis multiplex kifejlődésének hátterében (részletesebben lásd korábbi cikkünket:  - Szklerózis multiplex: az első transzplantációs műtét), illetve több ritka, gyermekkori idegrendszeri elváltozást hoznak összefüggésbe a mielinképzés rendellenességeivel.

Goldman professzor ezért is tartja nagy lépésnek eredményeiket. Szerinte a klinikai kipróbálásig csupán néhány év van hátra. egy lehetséges terápiás alkalmazás alapjait most lefektették, a módszer működik, most a hatásfok javításán van a sor. Első lépésként - a rohamok visszaszorítása érdekében - gyógyszeres kezeléssel próbálják enyhíteni az egerek tüneteit, amellyel a betegség legnehezebb fázisában (ekkor pusztult el a legtöbb egér) növelhető a túlélés, így a gyógyulás esélye is növekedhet.

Forrás: [origo]

A kutatók eredményeikről a Stem Cell nevű tudományos folyóiratban számoltak be, Neonatal chimerization with human glial progenitor cells can both remyelinate and rescue the otherwise lethally hypomyelinated shiverer mouse címmel.