Ésszel járom be a Naprendszert!

A Magyar Földrajzi Társaság ismeretterjesztő magazinja, A Földgömb novemberi Naprendszer-különszámában hazai bolygókutató szakemberek mutatják be a planetológia legújabb eredményeit, látványos űrfelvételekkel illusztrálva. Napjaink űrszondáinak felvételei és terepi mérései olyan részletgazdagok, hogy a távoli világokat földtudományi módszerekkel is vizsgálhatják a kutatók. Hamarosan időszerűvé válik tehát a folyóirat Vámbéry Ármintól származó, 19. századi jelmondatának - "Ésszel járom be a Földet" - fiatalítása, valahogy így: "Ésszel járom be a Naprendszert!"

Törpebolygók

A törpebolygó - hasonlóan a bolygóhoz - csillag körül keringő égitest, amelynek tömege elég nagy ahhoz, hogy fejlődése során közel gömb alakúvá formálódjon, ám egy lényeges szempontból különbözik: pályája közelében keringhet hozzá hasonló méretű égitest, vagyis - ellentétben a bolygóval - nem domináns saját környezetében az adott mérettartományban. Ezt a kategóriát szinte a Plútóra szabták a csillagászok, s jelenleg négy másik égitest tartozik ide: az Eris, a Ceres, a Haumea és a Makemake.

A Plútót 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh amerikai csillagász, s annak ellenére, hogy jelenleg már nem soroljuk a bolygók közé, örökre birtokolja "a Kuiper-övezet égitestjeinek elsőként megtalált képviselője" megtisztelő címet. Átmérője kb. 2300 kilométer, s egy év a Plútón 248 földi évig tart, mivel bolygónknál negyvenszer távolabb kering a Naptól (bár pályája elnyúlt alakja miatt az elmúlt évtizedekben a Neptunusznál közelebb volt központi csillagunkhoz). Hosszú ideig csak Charon nevű holdját ismertük, 2005-ben azonban két apróbb kísérőt is találtunk körülötte, amelyek a Nix, illetve Hydra elnevezést kapták.

Eddig egyetlen űrszonda sem vizsgálta közelről, s még a rendkívül "éles szemű" Hubble-űrtávcsővel is csak világosabb, illetve sötétebb régiók különíthetők el korongján. A planetológusok elméletei szerint főként vízjégből és fagyott gázokból áll, jeges kérgét pedig valószínűleg nitrogén, metán, illetve szén-monoxid keveréke alkotja. Napközelbe érve ezekből az anyagokból átmenetileg légkör képződik körülötte, ám néhány évtized múlva ez visszafagy a felszínre. Éppen ezért volt különösen fontos, hogy a Plútó helyszíni tanulmányozására készített New Horizons-űrszonda minél hamarabb elindulhasson, s érkezésekor még elemezhesse a csak átmenetileg létező gázburok összetételét. Így, ha minden a tervek szerint alakul, a 2006-ban felbocsátott szerkezet 2015-ben éri majd el az égitest térségét.

Az Eris törpebolygót 2005-ben fedezték fel 2003-ban készült fényképek alapján, ezért hivatalosan a 2003 UB313 jelzést, nem hivatalosan pedig a Xena elnevezést kapta. Átmérője 2400 kilométer, tehát nagyobb a Plútónál, s később az is kiderült, hogy tömege is meghaladja a Plútóét - így rövid ideig tulajdonképpen a Naprendszer tízedik bolygójának számított.

Ám éppen ez az eredmény indította el a bolygódefiníció újragondolásának folyamatát, ami pedig a törpebolygó-kategória megalkotásához és a Plútó átsorolásához vezetett. Mindezek eredményeként az Eris a legnagyobb méretű és tömegű ismert törpebolygó, de könnyen előfordulhat, hogy néhány éven belül újabb trónkövetelőt találunk a Kuiper-övezetben...