Évekig egy fiókban lapultak a legfontosabb dínótojások

Néhány kiváló megtartású dinoszaurusztojás és a benne lévő embriók - miután több mint 30 évig rejtőztek egy múzeumi fiókban - bepillantást engedtek a korai dinoszauruszok csecsemőkorába és növekedésének rejtelmeibe. Ezek képviselik a valaha talált legkorábbi szárazföldi gerinces embriókat.

A tojásokat még 1976-ban fedezték fel Dél-Afrikában, a részletes vizsgálatukra azonban csak az elmúlt években került sor. A 190 millió éves (kora-jura) maradványokat a prosauropodákhoz tartozó Massospondylus hagyta hátra. Ezekből alakultak ki később a nagytestű, négy lábon járó, hosszú nyakú növényevő sauropodák (például a Brontosaurus vagy a Diplodocus).

Robert Reisz, a Torontó Egyetem kutatója vizsgálta meg kollégáival a maradványokat, és a modern preparálási technikáknak köszönhetően a tojások szenzációs eredményeket szolgáltattak. A vékony és törékeny csontokból álló fosszíliákat Diane Scott preparálta nagyfelbontású mikroszkóp alatt, és ezek alapján állította össze a cikkben szereplő illusztrációt.

A tojások nemcsak a legidősebb dinoszauruszembriókat tartalmazzák, de az összes szárazföldi gerinces között is ezek a legkorábbi ismert embriók. A megtartási állapot kiválósága lehetővé teszi a csontváz teljes rekonstrukcióját, valamint az állat anatómiájának részletes értelmezését. Az elcsontosodás mértéke arra utal, hogy az embriók már közel álltak a kikeléshez, de végül valami miatt mégsem születhettek meg. A maradványok azt is jól mutatják, hogy a tojásból kikelő állatok nagyon furcsa arányokkal rendelkeztek, és emiatt jelentősen különböztek az adott faj felnőtt példányainak megjelenésétől.

A 20 centiméter hosszúságú embriók egyértelműen bizonyítják, hogy a kikelő állatok négy lábon jártak, viszonylag hosszú mellső végtagjaik és aránytalanul nagy fejük volt. Ezzel szemben az 5 méter hosszú felnőtt egyedek viszonylag pici fejjel és hosszú nyakkal rendelkeztek. Ráadásul felnőtt korukban minden bizonnyal csak a két hátsó lábukon jártak, mivel a mellső végtagok sokkal rövidebbek a hátsóknál. Ez arra utal, hogy a dinoszauruszok felnőtté válása közben a nyakuk és a hátsó végtagjaik sokkal gyorsabban növekedtek, mint a mellső végtagok és a fej. Érdekesség, hogy a későbbi leszármazottaiknál, a sauropodáknál a felnőtt állatok testarányai már sokkal jobban hasonlítottak a Massospondylus embriókéhoz.

Egy szempontból a Massospondylus kifejlődése nagyon hasonlít az emberéhez: csecsemőkorukban esetlen megjelenésűek, a kiegyenesedett testtartás és az arányos test csak később alakul ki. Egy másik hasonlóság lehet, hogy az embrióknál hiányoznak a fogak, ami tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a tojásból kikelő kicsinyek egy ideig rászorultak a felnőttek gondoskodására. Ha ez igaz, akkor ezek a maradványok egyben a legkorábbi ismert szülői gondoskodás bizonyítékait is szolgáltatják. Jobbra: a legkorábbi ismert dinoszauruszembrió, a 190 millió éves Massospondylus csontvázának fotója. A fehér színű rész a tojáshéjat mutatja, amely részben megmaradt a preparálás után is. (Diane Scott, University of Toronto)

Reisz szerint ez a kutatás egy izgalmas ablakot nyitott a dinoszauruszok korai történetére és evolúciójára. A prosauropodák voltak az első dinoszauruszok, amelyek rendkívül változatossá váltak, és gyorsan a legszélesebb elterjedést mutató csoporttá váltak. Emiatt a biológiájuk különösen érdekes lehet a kutatók számára, mivel különböző szempontokból is a dinoszauruszok hajnalát képviselik.

A felfedezésről szóló cikk a Journal of Vertebrate Paleontology című lapban jelent meg. A tojásokat és az embriókat a szerencsések a Royal Ontario Múzeum időszakos kiállításán tekinthetik meg.