Megtalálták a legkorábbi kardfogú növényevőt

Tiarajudens eccentricus, kardfogú növényevő dinoszaurusz
Vágólapra másolva!
Egy Brazíliából leírt korai emlősszerű hüllő fogazata arra utal, hogy az állat növényevő volt, ám mégis hatalmas, agyarhoz hasonló szemfogakkal rendelkezett. Ezek a ragadozók elriasztásában vagy a fajtársakkal folytatott küzdelmek során játszhattak szerepet.
Vágólapra másolva!

A perm időszakban jelentős változások következtek be a szárazföldi élővilágban, amikor a növényevő Tetrapodák egyre változatosabbá váltak, és megjelentek a rájuk vadászó ragadozók is. A folyamat eredményeként az időszak végére kialakult egy maihoz hasonló, modern táplálkozási piramis. Ennek az ökológiai átmenetnek kulcsfontosságú elemét alkották a Therapsida emlősszerű hüllők, amelyek a középső permben jelentek meg. Szintén nagyon fontos volt az úgynevezett heterodont (különböző fogakból álló) fogazat megjelenése a csoporton belül és az ennek köszönhető változatos táplálkozási adaptációk, mivel ezek elősegítették a különböző ökológiai fülkék kihasználását.

Az egyedszámot tekintve a növényevő Anomodonták alkották a legsikeresebb perm-triász Therapsida evolúciós vonalat, mintegy 130 ismert fajjal. A fejletlenebb Anomodontákhoz csak tizenegy faj tartozott, melyeknek maradványai a kínai, az orosz és a dél-afrikai középső és felső permkőzetekből ismertek. A jóval fejlettebb Dicynodonták viszont már valamennyi kontinensről előkerültek. A jellegzetes keratin anyagú csőr és a rágóizmok módosulása tette lehetővé a növényevő életmódhoz való sikeres alkalmazkodásukat.

A Science legújabb számában brazil és dél-afrikai kutatók egy korai dél-amerikai Anomodontát ismertetnek. A Tiarajudens eccentricus fogazata jelentősen különbözik az összes eddig ismert rokon mintázatától. A 225 milliméter hosszú koponya öt levél alakú felső metszőfogat tartalmaz, amelyeknek a koronája durván fogazott. Ezek két oldalán egy-egy 120 milliméter hosszúságot is elérő, agyarszerű szemfog található, amelyet fogzománc borít. Ezután 13 nagyméretű, hosszú gyökerű fog következik, melyeknél a koptatlan fogak magasak és véső alakúak, az idősebb, koptatott fogak viszont széles rágófelülettel rendelkeznek. Ezeknek a fogaknak a különlegessége, hogy hátulról folyamatosan cserélődtek, ráadásul ez a legkorábbi ismert eset, amikor a felső és az alsó fogak úgy illeszkedtek egymáshoz, hogy még hatékonyabbá tegyék a rágást.

Forrás: Juan Cisneros
Forrás: Juan Cisneros

Afantáziarajza

A Tiarajudens az első ismert Anomodonta, amely ilyen nagy szemfogakkal rendelkezik. A Dicynodontáknál előforduló agyarak jelentősen különböznek, mivel azok rövidebbek, vastagabbak és ráadásul nincs fogzománcuk. A kifinomult heterodont fogazata arra utal, hogy az állat növényevő volt, és a nagy rosttartalmú táplálékot is el tudta fogyasztani. Ugyanakkor egy növényevőnél váratlan a hatalmas szemfogak megjelenése. Az összes eddig ismert perm időszaki kardfogú közép- vagy felsőszintű ragadozó volt. A Tiarajudens esetében viszont hiányzik a húsevő Therapsidák szemfogára jellemző fogazottság, és jelentős hosszuk ellenére ezek a fogak törékenyek sem voltak. A kutatók szerint valószínűleg a ragadozók elriasztására szolgáltak, vagy a fajon belüli küzdelmek során lehetett nagy szerepük.

Eddig a legkorábbi ismert kardfogú növényevő maradványait a késő paleocénből jelezték (például 57 millió évvel ezelőtt éltek a Titanoidesek). A Tiarajudens esete azonban azt bizonyítja, hogy ez a specializálódás már a paleozoikumban, mintegy 260 millió évvel ezelőtt megjelent a szárazföldi növényevőknél.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!